Alkonyat Bahama-alsón. A főhős Louis Vuitton- táskahalomban hempereg a plázson (bakancslista.) A szomorú nő kapucsínózás közben mentőhelikoptert rendel telefonon. A hacienda kerítésénél Lázár szipog egy Ne csináljunk magunkból hülyét! transzparens alatt, de ez nem látszik a képen. „Mi vagy te, király?” – kérdezi a főhőst egy Bohár-szerű lény narancs tütükében. „Gondolom, nem gyalog” – gurgulázik a dollármilliárdos, lángra lobbant egy húszezresekből épített máglyát, aminek a fényénél Kövér, Kocsis és Mráz böngészi a brazíliai ingatlanhirdetéseket.
A kortárs magyar infantilizmus császára, a népnemzeti kamikazeirodalom felcsúti menője különös marketingtervvel vétette észre magát. Gondolt egyet (nem gyalog), és elindította a „Gondolom, nem gyalog” mondás levédését. Egy jelentős helikopteres-luxusjetes luxizás közben válaszolta ezt újságírói kérdésre (Mivel érkezett Münchenbe?), és hát mit mondjunk, a begőzölt gázos pikírt volt módfelett. Hasonló arcátlanságba bármely piaci szereplő belebukna, a kínos alakoktól legott menekülnek a befektetők. A Telekom így bontott szerződést a női princípiumokról deliráló Ákos-nézetek miatt, a Starbucks a vállalhatatlan ukrajnai agresszió miatt vonult ki Oroszországból, Woods márkapartnerei beragadtak: milliárdokat veszítettek a golfozó magánéleti botrányai miatt.
De mit neki zordon Kárpátoknak enyvesekkel vadregényes tája, Mészáros Lőrinc beleröhög Orbán Viktor arcába.
A luxikapitány nem enged, pedig térdepelve könyörög neki a vesztét érző állampárt. És a Főnök tehetetlen. Az O2G kevés dicsőséggel kecsegtetne, nem dobhatja ki a motort a Kocsiból választás előtt, gyalog lassan tudna tovahaladni a putyinizmus útján. Így Lölő marad, mi lényege: tehertétel. Hacsak! Hacsak nem egy újabb Mesterterv! A nagy magyar gyaloggalopp. Csak ebben nyúl helyett lenyúl van.