Egy nagyobb ellenzéki társaságban arról beszélgettek, hogy addig ne hagyjuk magunkat provokálni, amíg el tudjuk kerülni a felesleges konfliktust. Orbán számára a konfliktus akkor felesleges, ha veszíthet. Novák Katalint ezért távolították el. Mégis, a rendszer nem vált elég hatékonnyá, és a NER átlépte a Rubicont.
Nemcsak azon kell gondolkodni, hogy kerüljük el a konfliktust, hanem, ha mégis bekövetkezik egy konfliktus, hogyan nyerjünk? A NER nem kívánja átadni a hatalmat, ismert módon aljas eszközökkel él, és gátlástalan emberekkel lép fel. A korról szóló gyűjteményt majd fóliázni kell. Orbán terrorizálja az ellenzéket, de nem ont vért, mert nem biztos abban, hogy a végén a sajátja nem folyik-e mellé.
Nagyjából 10 hónap van még a választásokig, addig tisztábban (bár esetleg sötétebben) fogunk látni. A NER másodvonalának ez idő alatt el kell döntenie, hogy az ő számukra a tétek nem túl magasak-e. Egy szakállas forradalmár nyugodtan kiálthatja, hogy haza vagy halál, de a NER másodvonala inkább ezt suttogná: vagyon és túlélés, semmi vagy. Közeledik az a fordulópont, amikor a NER másodvonala is úgy gondolja, hogy a korrupt és tolvaj felsővezetés, vagyis az első 100 család bűnös és felelős a dolgok és az ország félresiklásáért. Ők semmiképpen. Láttunk már ilyent 1989-1990 során, van mire emlékezni.
Most a közeledő rendszerváltás nem lesz olyan népünnepély, mint a harmincöt évvel korábbi, vagy olyan zökkenőmentes, mint 2010-ben. Nem csupán Orbánról van szó, aki de facto uralkodóként nem szívesen adja át a székét. Annak idején Romániában heves összetűzések voltak, és a hátsó sorokból előlépő új vezetők –biztos, ami biztos - gyorsan kivégeztették a Ceausescu házaspárt, hogy látszódjon az új hatalom eltökéltsége. Nagyságrendekkel szelídebben nálunk is történtek szimbolikus aktusok, csak éppen a Kádár-rendszer maga volt a paradicsom a román változathoz képest, és az uralkodó elit már régen félreállt, esze ágában sem volt lövetni, sőt. A köztársaságot is a Politikai Bizottság egyik konvertita tagja kiáltotta ki a Parlament erkélyéről, mutatván, hogy a társadalmi változások nem mindig gusztusosan indulnak.
Ugyan a tervezett terrortörvényt a kormány átmenetileg visszavonta, de Orbán-Nixon már betört a Watergate-be (a Tisza szervereibe), a nagy összetűzés tehát még csak kialakulóban van. Attól tartok, ha a gyűlölet lemászik a kormányplakátokról, előkerül az ököl a száj mellé. Lehet, kérem, észnél maradni.
Védekezésképpen több eszköz adódik. Talán ez a legfontosabb: ellenzékinek lenni nem titok, hanem képviselendő vélemény, magatartás. Aki ellenzéki, legalábbis jelenleg, az jobb jövőt akar, sokkal szélesebb kör számára, mint amit a NER kínál. Nem vallásháborút vív, bár a NER erre törekszik. Orbán tudja, hogy az elvaduló konfliktusokban több keresnivalója van, mintha azt kellene elmagyaráznia, hova tűnt a pénz meg az ország európai jövője. Orbán a kormányváltás esélyével szemben indított háborút, immáron nemcsak győzni, hanem leszámolni is akar.
A következő hónapokban az ellenzéknek még inkább át kell vennie a közhangulat feletti uralmat (tematizálás). Főként, de korántsem csak a Tiszáról van szó, hanem az utóbbi hónapok tüntetéseiről, a Kutyapártól és a DK-ról is. Az ellenzék egyre szélesebb területen mutatkozik meg, és ez elviselhetetlen a NER számára.
A regnáló kormány dühös és bizonytalan, a kormánypropaganda elképesztő, lapos és durva, néha kifejezetten elmeroggyant, mint néhány Ukrajna elleni propagandaszöveg.
Nem kell várni arra, hogy csupán az újságírók kérdezzenek, az ellenzék álláspontjáról szülessen napi információ. Annak idején is volt ellen-MTI. Jelenleg a növekvő tömeg és az elérhető médiafelületek minél szélesebb körű elfoglalása az ellenzék fő fegyvere.
Mert amúgy már majdnem ott tartunk, mint annak idején egy viccben: egy berlini utcán megkérdeznek egy ember, tetszik-e neki Honecker. Az ember elsápad, elfut a közeli erdőbe, egy bokor aljához kuporodik, és úgy suttogja a kérdezőnek: nekem speciel tetszik.
A szerző közgazdász.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.