Erdei Gábor „pufók” angyala leszáll a földre és megjelenik a papírdarabokkal jelzett földi mocsokban. Fontos és igaz színházi pilanat. A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház előadását sokan várták a Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiválján. A szervezők előző években is - egyfajta csattanóként - többször a fesztivál utolsó napjaira időzítették a társulat jelenlétét. Ez a megoldás most is bejött, mert akik látták Bocsárdi László Angyal szállt le Babilonba színrevitelét, biztosan jó szájízzel távoztak az előadás után.
Ez vonatkozik a zsűrire is, hiszen az öt tagból - Almási Zsolt, tanszékvezető egyetemi docens Balázs Zoltán színész-rendező, Kiss Anna, a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója, Lőkös Ildikó, a Játékszín vezető dramaturgja és Szabó Ágnes, a Gózon Gyula Színház igazgatója – álló grémium a legjobb rendezés díjjával ismerte el a produkciót. Friedrich Dürennmatt 1953-ban írta a drámát, amely többek között arra keresi a választ, hogy a második világháború és a holokauszt borzalmait követően kaphat-e a megváltást az emberiség. Bartha József többrétegű, tolóajtókkal, sok szeméttel teli tere már előrevetíti, hogy minden lesz, csak mennybe menetel nem. Göllner Boróka Kurrubiját az angyal segítségével a Jóisten küldte a földre. Bele is szeret azonnal a koldusnak öltözött királyba, Nebukadnecárba. De aztán, amikor kiderül, hogy szerelmese, a Mátray László által alakított az éppen trónon lévő, ő továbbra is ragaszkodik a „koldusához” és elhagyja a királyt. Pálffy Tibor játssza a koldust, olyan, mint egy időtlen jós, vagy varázsló. Mindenkin átlát, és nem lehet őt kivégezni. A hóhér (Gajzágó Zsuzsa) amikor tizedszer is megkísérli, a nagyjelenet végén hivatást vált, a hóhérságot elcseréli egy antikváriumért. Dürrenmatt drámája kegyetlenül arcunkba vágja azt is, hogy a királyi és koldusi szerep között nincs átjárás. A királyból, nemhogy koldus, hanem gyakran diktátor lesz! Döbbenetes az előadás vége, amikor Mátray László Hitlert idéző figurája artikulátlanul szónokol. Azt sugallva, hogy nem tanultunk a történelemből, nekünk újabb és újabb diktátorra van szükségünk. A megváltás pedig újból és újból elmarad.
A legjobb előadás díját a Kolozsvári Állami Magyar Színház Én vagyok a szél című (az elmúlt szombati számunkban már méltattuk) produkciója nyerte el. Rendezője Tompa Gábor, aki egy rendkívül személyes, szívbemarkoló előadást rendezett.
Szintén írtunk az elmúlt hétvégén az egyik társulati díjjal elismert a Nemzeti Színház és a Beregszászi Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház közös előadásáról, Az öngyilkosról, melyet ifj. Vidnyánszky Attila vitt színre. Korábban közöltünk kritikát a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház az Angyalok a lombok között című produkciójáról, melyet Csábi Anna alkalmazott színpadra. Az előadásért az együttes szintén társulati díjat kapott.
Nem írtunk viszont eddig az újvidéki Tanyaszínház Szigligeti Ede: A cigány című előadásáról. A zenés művet a főként az újvidéki akadémistákból álló csapat a Művelődési Központ melletti parkban játszotta. Talán egyszer használták ezt a teret a fesztiválon korábban, most az újvidékieknek és a darabnak is nagyon jól állt. Ha már a helyszínek, évek óta gondot jelent megfelelő színházi térbe helyezni a talákozón szereplő verseny és más előadásokat. Nagyon szerencsétlenül, mondhatni a címet alátámasztóan alakult például a Csíkszeredai Csíki Játékszín George F. Walker: Szar ügy című előadásának megjelenése a fesztiválon. A végül különdíjjal kitüntett produkció ugyanis a kisvárdai városháza konferenciaközpontjában kapott helyet. Az eredeti helyszínen, akárcsak egy osztályteremben, félkörben ülnek a nézők, most viszont hagyományosan elhelyezett székeken, egymástól alig látva próbálták követni a három személyes előadást. Ráadásul még tecnikai probléma is adódott a világítással. Az ígéretek szerint viszont a következő fesztiválra átadják a kisvárdai várat, ahol legalább két játszóhely (egy nagyobb színpad és egy, vagy kettő stúdió) áll majd rendelkezésre. Ez biztatóan hangzik, bár a vár felújítása évek óta zajlik. Több éve workshopokat is rendeznek is a fesztiválon, ez most is így volt: Bélai Marcell és Kozma Gábor Tér és idő játéka a színházban címmel tartott kurzust, Szabó Réka dramaturg pedig Szabó Attila segítségével dramaturg és színházelmélet szakos hallgatóknak tartott szakmai műhelymunkát. A fiatalok alkotói jelenléte évről évre hangsúlyosabb a találkozón, mint ahogy a fesztivál minden reggel megjelenő újságjában, az Ungvári Judit által szerkesztett Kisvárdai Lapokban is egyre nagyobb szerepet kapnak, kritikák és interjúk szerzőiként.
A fesztivál főbb díjai
A legjobb előadás díját a Kolozsvári Állami Magyar Színház Én vagyok a szél című produkciója kapta, rendező: Tompa Gábor. A legjobb rendezés díját Bocsárdi László vehette át, aki a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulatával vitte színre az Angyal szállt le Babilonba című előadást. A színészi alakítások közül a férfi kategóriában Farkas Loránd (Kolozsvári Állami Magyar Színház) részesült elismerésben, aki Én vagyok a szél című előadásban A másik szerepéért. A legjobb női alakítás díját Pámer Csilla kapta, a Szabadkai Népszínház Tyúklétra valamint a Kosztolányi Dezső Színház Angyalok a lombok között című produkciójában nyújtott teljesítményééért. A fiatal tehetségeket elismerő Teplánszky Katalin-díjat idén ketten is elnyerték: Rózsa László, az Az anya és Szilágyi Míra, a Liliom című előadásában megformált szerepéért. A legjobb díszlet díját Márton Erika érdemelte ki, a legjobb jelmez díját Andrada Chiriac vehette át.
