Megjelent a Magyar Közlöny 2025. 74. számában az a törvény, miszerint bizonyos esetekben - például ha valakinek kettős állampolgársága van - felfüggeszthető a magyar állampolgárok állampolgársága. Sőt, akár ki is lehet őket utasítani az országból. Ezek szerint Sulyok Tamásnak nem voltak aggályai a jogszabállyal kapcsolatban.
Ez a törvény szembemegy az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt egyezménnyel (és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyvben foglaltakkal), noha az egyezményt Magyarország az 1993. évi XXXI. törvénnyel ratifikálta, ezáltal a magyar jogrend részévé vált. Ennek a negyedik kiegészítő jegyzőkönyve rendelkezik a következőkről:
"3. Cikk - Saját állampolgárok kiutasításának tilalma. 1. Senkit sem lehet sem egyéni, sem kollektív rendszabályokkal annak az államnak a területéről kiutasítani, melynek honosa. 2. Senkit sem lehet megfosztani azon jogától, hogy annak az államnak a területére belépjen, melynek honosa."
Ez természetesen vonatkozik a kettős állampolgárokra is, hiszen egy kettős állampolgár is szerezhette a magyar állampolgárságát születési jogon. Meggyőződésem, hogy ennek a törvénynek megint lesz ránk nézve uniós következménye, minimum újabb kötelezettségszegési eljárás indul Magyarország ellen. Igaz, most éppen mi pereljük az uniós bíróságot, amiért kötelezettségszegésért pénzbírsággal sújtottak minket, de ha ezt az új jogszabályt bárkivel szemben alkalmazni fogják, az érintett személy nemzetközi bíróság elé viheti az országot - és nagy eséllyel nyerni is fog. (Bár nincsenek illúzióim, hogy fogja-e ez az Orbán-rezsimet izgatni.)
Az Alaptörvény egyébként rendelkezik arról, hogy összhangba kell hozni a magyar szabályozást a nemzetközi joggal. A Q) cikk szerint "(2) Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében biztosítja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját. (3) Magyarország elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait. A nemzetközi jog más forrásai jogszabályban történő kihirdetésükkel válnak a magyar jogrendszer részévé."
Az Alkotmánybíróság pedig az 53/1993. (X.13.) AB határozatában azt deklarálta, hogy "A nemzetközi jog eltérő tartalmú, kifejezett és kogens szabályával szemben a nemzeti jog nem érvényesülhet."
Tehát ebben az esetben is, ismét csak szembemegy a kormány a saját Alaptörvényével és jogrendjével, mintha valamiféle virtus lenne, hogy azt nem hajlandók betartani, amit ők alkottak meg. Közben a miniszterelnök és a kormány több tagja is rendre azt hangoztatja, hogy a törvények mindenkire kötelező érvénnyel vonatkoznak. (Tudjuk jó: kivéve a gyevi bírót!)
Márpedig ez a nemzetközi egyezmény a ratifikálással a magyar jogrend részévé vált, tehát ez magyar törvény is, a kormány viszont egy jogszabállyal bizonyítja, hogy nem tartja önmagára nézve kötelezőnek és betartandónak. Innen egy lépés, hogy végül azt is deklarálják, maga az Alaptörvény sérti a kormány által olyan nagyra tartott magyar szuverenitást.
Ilyen merényletet egyébként már a mostani Alkotmánybíróság is elkövetett az alkotmányos jog ellen, éppen Sulyok Tamás vezetésével, amikor is a KESMA birodalom kapcsán meghozott AB határozatban, még ha burkoltan is, lényegében azt mondták ki, hogy az Alaptörvény kormányrendelet-ellentétes. (Erről a Zöld lámpa a KESMA-nak című cikkben írtam, ld. Népszava, 2020. július 14.)
Sulyok Tamás előadó alkotmánybíróként (a többségi álláspont képviseletében) az Alkotmánybírósággal a 22/2016. (XII. 5.) határozatban kimondatta: az AB vizsgálhatja, hogy egy uniós jogszabály nem sérti-e az emberi méltóságot vagy más alapvető jogot, Magyarország szuverenitását, ill. az ország történeti alkotmányán alapuló önazonosságát. És csodák csodájára, végül a kormány tervezett véleményével megegyezően foglaltak állást. Bár a tervezett klauzulák nem kerültek be az Alaptörvény szövegébe, de az Alkotmánybíróság alkotmányos előírásokká minősítette ugyanezeket a fordulatokat. A határozatuk indoklását telezsúfolták a kormány politikai akaratával tökéletesen egybevágó jogi elvekkel. Sulyok Tamás mindebben hathatósan működött közre.
Sulyok Tamás köztársasági elnökként sem változtatott a munkamódszerén: most úgy őrködik a nemzet demokratikus működése felett, hogy a legkisebb aggály nélkül aláír egy olyan törvényt, majd kihirdeti, amely egy Magyarország által is ratifikált nemzetközi egyezménnyel megy szembe, noha ezt a ratifikáció révén a magyar jogrend részévé tettünk. Sulyok Tamásnak, aki alkotmánybíró is volt, illene tudnia, hogy így nem lehet jogot alkotni. Megjegyzem, köztársasági elnöki mivoltában is tisztában kell lennie mindezzel.
Amikor a köztársasági székbe emelték, Sulyok Tamás esküt tett, miszerint az Alaptörvényt és a jogszabályokat megtartja. Ebben az esetben azonban azzal, hogy ezt a törvényt minden aggály nélkül aláírta, szembement az Alaptörvénnyel, az 1993. évi XXXI. törvényt pedig megtagadta. Tulajdonképpen érdekelne, hogy mindezt hogyan tudja összeegyeztetni a jogi szakmaisággal, valamint a köztársasági elnöki tisztséggel.
Erős a gyanúm, hogy Sulyok Tamás lelkiismereti aggály nélkül rúgja fel a jogrendszert és az alkotmányos jogot, legyen akár alkotmánybíró, akár köztársasági elnök. És ezeken a posztokon nem az államszervezet demokratikus működését védi, hanem a Fidesz hatalmi érdekeit. Mit sem törődve a saját esküjével.