A Kádár-korszakban sokan mondták, hogy utálják az oroszokat. Nem értettem. Mind a ma élő 140 milliót? Vagy történelmileg visszatekintve Vlagyimir nagyhercegig mindenkit? Voltak, akik büszke kitartással álltak ellen az orosz nyelvnek, nem tanulták meg, bár kötelező volt, csakazértse. A korszak végét a Pa Dö Dő Bye, bye Szása dala jelezte, meg egy Orbán Viktor nevű politikus beszéde, amelyben hősiesen kikergette a már úton levő szovjet csapatokat az országból.
Én akkor éppen a végnapjait élő NDK-ban tartózkodtam, és olvastam a Neues Deutschland vezércikkében a mindent eldöntő kérdést: "Mit szólnak ehhez a szovjet elvtársak?"
Nem tudhattuk, ahogy azt sem, milyen mély és megbonthatatlan barátság fogja összefűzni pár évtized múlva a hazakergető beszéd elmondóját és a KGB akkori drezdai rezidensét, Vlagyimir Putyint. Hallgatom mostanában a magyar közrádióban, ahogy új barátjának kivételes racionalitásáról és megbízhatóságáról beszél. És láss csodát, egyre többen osztják a véleményét. Bár egyre kevesebben beszélnek oroszul, és már nehéz lenne egy Ki tud többet...? vetélkedőt rendezni arról a nagy országról, de a rokonszenv fokozódik iránta. Különösen, mióta háborút - elnézést: speciális katonai műveletet - indított déli szomszédja ellen.
Nyelvtudásra nincs is szükség, a fordító szoftverek mindenki számára közel hozzák az orosz propagandát. A speciális hadművelet megindítása egyik okaként Putyinék azt jelölték meg, hogy Kelet-Ukrajnában ukrán nácik auschwitzi módszerekkel gyilkolják a helyi orosz lakosságot. Egy nemzetközi közvéleménykutatás szerint ezt a magyarok 62 százaléka elhiszi, a cseheknek viszont csak 27 százaléka. Hitükben nem ingatja meg őket az sem, hogy az oroszok már három éve bevonultak ezekre a területekre, és még egyetlen halálgyárat sem találtak.
Történelmi "érvek" is felmerültek az ukránok bűnösségére. Nem oroszok foglalták el Magyarországot annak idején, hanem az ukrán hadsereg, ők a felelősek a rablásokért, a megerőszakolásokért. (Az országunkba bevonuló 2. Ukrán Front a Vörös Hadsereg szervezeti egysége volt, az elnevezésnek semmi köze a katonák nemzetiségéhez.) Nem a derék, barátságos oroszok, hanem az aljas ukrán Hruscsov és Brezsnyev dolgozott ellenünk sok évtizeden keresztül.
Amikor aztán egy ismerős fideszes középkáder egy újságban osztotta meg úgymond személyes emlékeit, rájöttem, hogy ez az irányított kormánypárti propaganda fő vonulata. Az illető – talán nyolcéves lehetett – megnézte 1956 novemberében az Üllői úton a tankokat, és mivel nem orosz, hanem ukrán feliratokat látott rajtuk, meggyőződött arról, hogy a forradalmat az ukránok verték le. Személyes ismeretség alapján abban sem vagyok biztos, hogy képes lenne az orosz és az angol nyelv megkülönböztésére, a két cirillbetűsére pedig ... Hagyjuk.
Azóta már szavazhattunk is az ukránok uniós belépéséről, ami ugyan nem rajtunk múlik, de bekövetkezése esetén az egyiptomi tíz csapás sújtaná szegény hazánkat: sáskajárás, véreső, dögvész és a többi. Biztonságunk éber őrei megtalálták az ukránokat támogató belső ellenséget is az ellenzéki pártok személyében. Még szerencse, hogy a szociális médiában a nap minden percében figyelmeztetnek bennünket a végveszélyre rossz helyesírással, átabotában fogalmazott üzeneteikben a mindenre elszánt harcosok.
Romain Gary a Martin Luther King elleni gyilkos merénylet után írt egy Fehér kutya című novellát, amelyből azóta két kitűnő film is készült. A történet Amerikában zajlik, egy értelmiségi házaspár befogad egy fehér szőrű kutyát. Az állat éjszakánként elkóborol, véres bundával tér reggel haza. Amikor a párhoz ellátogat egy színesbőrű barátjuk, nekiront, majdnem átharapja a torkát. Kiderül az igazság: a kutyát a feketék elleni harcra tanították be. A gazdák egy trénert fogadnak, hogy leszoktassa az állatot a gyilkos parancsokról. Úgy látszik, sikerül, de mégsem: a kutya most már fehér emberek torkának ugrik neki gyilkos indulattal. Az átnevelés csak a gyűlölet tárgyát tudta megváltoztatni, annak pusztító hevességét nem.
A kormánypárti propaganda az oroszbarátsággal egyidőben átvette az ő ellenségképüket is: az ukránokat. Zelenszkij, a ripacs, az Unió és Soros ügynöke, aki hihetetlen vagyonokat harácsolt össze népének elárulásával, körülötte a háborúból gazdagodó aljas és korrupt ukrán oligarchák... Nem folytatom, mindenki ismeri a kormánypárti bűnlajstromot. Az igényeseknek a Nézőpont Intézet állított össze egy jelentést a hazai sajtóban megjelenő ukrán propagandáról. Minden olyan írást belevettek, amely "orosz propaganda"-ról ad hírt, hiszen ilyen hazugságot csak az ukránok állíthatnak. Feltételezték, hogy az ukránok pénzzel is támogatják a magyar ellenzéket, erre bizonyítékot ugyan nem találtak, mivel ez "csak titokban történhetett", ahogy Mráz Ágoston Sámuel, az intézet igazgatója bölcsen megállapította.
Kormánypárti médiumokon, közpénzből folyik a gyűlölet felkorbácsolása az aktuális ellenség, most éppen az ukránok és a hazai ellenzék ellen. Élesítik fegyvereiket a digitális és a valóságos térben a harcosok, pedig még majdnem egy év van hátra a választásokig. Szelet vetnek és dühöngő, pusztító vihart fognak aratni. Az pedig nem lesz már irányítható, könnyen elsodorhatja azt is, aki és ami kiváltotta.
Most kéne abbahagyni, ha ugyan még nem késő.
A szerző nyelvész.