Oroszország;Ukrajna;szuverenitás;Lánczi Tamás;

Szuverenitási kérdés

Amikor az új ÁVH – amit most valamiért Szuverenitásvédelmi Hivatalnak neveznek – nem-jogász vezetője azt kommunikálja, hogy „mindent tudunk, mindent számontartunk, az ebben az országban a történelmi tapasztalatok miatt egyértelmű (egyértelműen negatív) képzeteket idéz. A mostanában a pártlapban publikáló Lánczi Tamás munkahelye a fizikai erőszaktól eltekintve, ugyanakkor a lényeget szem előtt tartva sokban emlékeztet az előd intézményre: nem a (nép)szuverenitás, hanem a párthatalom megvédése a valódi feladata, és még örülhetünk, hogy a küldetését egyelőre leginkább egyirányú pártüzenetek tolmácsolásával látja megvalósíthatónak. Úgy is mondhatnánk: pártérdekből hazudik – mert annak, amit mond, alig akad érintkezési pontja a valósággal.

A legújabb Lánczi-eposz szerint Magyarország szuverenitását hazánk ellenségei most többek között az ukránpárti propaganda, a mesterségesen gerjesztett háborús pszichózis és a szankciók révén próbálják felmorzsolni. Az udvari dalnok úgy tesz, mintha elhinné – sebaj, egyenként is szívesen kifejtjük, hogy miért nincs igaza.

Amikor Oroszország 2014-ben megtámadta Ukrajnát, azonnal egyértelmű lett minden racionálisan gondolkodó ember számára (akkor még Orbán Viktort is beleértve), hogy az ukránok szabadságharcot folytatnak az agresszív orosz imperializmussal szemben, Európa evidens érdeke pedig a nem egyedül az ukrán önállóságot megkérdőjelező agresszor megállítása. Azóta ebben a felállásban – Orbán véleményén kívül – nem változott semmi. Mikortól (és miért) számít ukránpárti propagandának, ami 11 éve még az európai biztonságpolitika alapállítása volt?

A gerjesztett háborús pszichózis ennél valamivel komplexebb tétel, de azért annak a megértéséhez sem kell Megafon-kurzust végezni. Egyrészt most emeltük föl 5%-ra a GDP-arányos hadikasszát – kinek a fenyegetése ellen? Segítségül: az EU összes többi tagállama azért vásárol fegyvereket, mert Oroszország láthatóan nem képes megmaradni a világ legnagyobb területű országának határain belül. Nekünk van vajon egy külön, privát ellenségünk, akiről a többiek nem tudnak? Vagy ok nélkül fegyverkezünk? És ha igen, az gerjesztett háborús pszichózis, vagy csak egyszerű lopás, mint a 300 milliárdos lélegeztetőgép-üzlet, meg a csillagászati áron beszerzett, most épp könyvelési trükkökkel eltüntetni igyekezett tartalékgáz?

Hogy a szankcióknak (amelyek mindenki másra ugyanúgy vonatkoznak, mint ránk – sőt, jobban, hiszen mi például mentességet kaptunk az orosz olajbehozatalra kiszabott korlátozások alól, az orosz gázt meg eleve nem is érintették a tilalmak), mi köze a szuverenitásunkhoz, azt Lánczi ugyanúgy nem fejtette ki, mint a főnöke azt, hogy mitől mesterterv, ha sokkal többen vannak a betiltott prájdon, mint korábban a legális vonulásokon. Nem gond amúgy, még mindig van szűk másfél millió ember, aki simán elhisz bármilyen butaságot, ha a Fidesztől hallja, de azért talán érdemes figyelni a tendenciákra, mert ha így haladunk, jövő tavaszra egymilliónyian sem maradnak (emlékezzünk: 2010-ben szinte pontosan ugyanannyit kapott az MSZP, és azt akkor – okkal – összezuhanásnak nevezték).

Végezetül beszéljünk néhány szót arról, amit a Lánczi-féle hivatal akkor sem vesz észre, ha átesik rajta. Például Putyin titkosszolgálatairól, amelyek ki-be járnak a magyar kormányzati intézményekben, mintha csak otthon lennének. A kínai titkosrendőrökről, akik nyíltan kikezdik a magyar állam magyarországi erőszakmonopóliumát. Orbán Viktor köreinek megmagyarázatlan afrikai és ázsiai érdekeiről, amelyek miatt magyar katonákat akarunk a polgárháborús Csádba küldeni, és nukleáris együttműködési programot tartunk fenn a világ egyik legfeszültebb térségét atomcsapással fenyegető Iránnal. És arról a tényről, hogy komolyan számolni kell vele: Oroszország beleavatkozik a 2026-os magyar választásokba. Ez utóbbi pillanatnyilag a legnagyobb veszély, ami a magyar szuverenitást fenyegeti. Hogy Lánczi Tamás is megértse: az orosz birodalom 35 éve önként, erőszak nélkül kiengedte a markából Magyarországot – de egyáltalán nem lehetünk biztosak benne, hogy most újra elengedi.