Mind többen teszik föl a kérdést Oroszországban – és ezúttal ne a klasszikus viccre gondoljunk, miszerint Hruscsov vagy Brezsnyev büszkén mutatja rokonainak, milyen pompában él, mire egyikük megjegyzi, szép, szép, de mi lesz, ha visszajönnek a kommunisták – szóval most nem az ő visszajövetelükről van szó, hanem azokéről, akik az ukrajnai harctérről térnek haza, ha egyszer majd vége lesz. Jegyezzük meg gyorsan: százezrekkel kevesebben, mint ahányan oda indultak.
A téma a béketárgyalások föl-fölröppenő, majd visszahulló híreire erősödött föl, és mint az ellenzéki Novaja Gazeta írja, különösen a háborút ezerrel támogató úgynevezett Z-csatornák szerkesztői közt váltott ki nagy aggodalmat, amit aztán ők gyorsan beleültettek minden nézőjük fülébe is. Úgy gondolják, és nem alaptalanul, hogy a frontról hazaérkezők közül sokan keserűséget fognak érezni amiatt, hogy a „különleges hadműveletként” emlegetett agresszív háború nem vezetett el azokhoz a célokhoz, amelyeket a propaganda harsogva lebegtetett előttük, Ukrajna gyors elfoglalásától a nácizmus legyőzésén át egészen a portugáliai menetelésig, ahogy Tatjana Brickaja írja. Cikkét a nyomtatott lap és az online kiadás egyaránt közzétette, utóbbi a múlt hét csütörtökén, és alcímében megelőlegezte, hogy a veteránokat a hazai fronton fogják hasznosítani.
Ezek az emberek ugyanis nemcsak lelki traumát szenvedtek el vagy végtagjaikat veszítették el, hanem hazatérve le kell mondaniuk zsoldjukról, és semmilyen veteránoknak járó kedvezmény nem hasonlítható össze a havi (magyar pénzben számolva) olykor egymillió forintos, vagy magasabb fizetéssel. Megint kell törleszteni a hiteleket, nem véd többé moratórium a kilakoltatás ellen, és nagyrészt elvesztek a régi kapcsolatok.
A fegyverekhez szokott tömeg elég ijesztő, és ezzel nyilván az orosz hatalom is tisztában van,
elég csak a tavalyelőtti Prigozsin-menetre gondolni. A csalódott wagneristák „az igazság” nevében Rosztovból Moszkva felé vették az irányt, vonulásukat senki sem akadályozta, ellenkezőleg: friss borscs és virágeső kísérte őket útjukon. A Novaja Gazeta idéz egy oroszpárti szakadár ukrán milicistát, aki egykor magát önhatalmúlag a Donbász kormányzójának kiáltotta ki, ma már nincs pozíciója, de a Telegramon közzétett szavai vélhetően sokakhoz eljutottak. Fölszólította a katonákat, nehogy leadják fegyvereiket a harcok végeztével. „A fegyverek leadása egyenlő az ország feladásával. Oroszországot és népünket a kialakult helyzetben csak az orosz nép fölfegyverzése mentheti meg.”
Jelzésértékű, hogy a lázadás ügyét lezárták, a vezetőkön kívül mindenkinek megkegyelmeztek. Ők, mint tudjuk, rossz repülőgépre ültek, amely menetközben fölrobbant. És mi lesz, ha megint akad egy erős karizmatikus vezető? – kérdi a lap.
Oroszországban egyelőre csend van, de Vlagyimir Putyin nem bocsát meg az árulóknakAz ukrán frontról visszatérők közül sokan eddig is sok munkát adtak az orosz bűnüldöző szerveknek, ami azért sem meglepő, mert sokan hivatásos bűnözőként a cellából kerültek oda. A politika lehetőséget ad rá, hogy vérrel mossák le bűnüket, a saját vérükkel, de még jobb, ha ukrán vérrel. Előfordult, hogy egy brutális gyilkoságért valakinek több mint húsz évet kellett volna ülnie, de csak nyolc napot töltött a fogdában, mert szerződést írt alá a védelmi minisztériummal, és máris mehetett a frontra. Újabban már közvetlenül a nyomozó irodájában is alá lehet írni, így a bürokratikus macera se zavar be.
Vlagyimir Putyin tavaly február 29-i üzenetében kijelentette, hogy az hadműveletek résztvevői „Oroszország új elitjévé” váltak, és kulcsfontosságú pozíciókba kell helyezni őket mindenekelőtt az oktatásban és az ifjúság nevelésében, mert „rájuk lehet bízni Oroszországot”. Nyilván ez köszön vissza a Kreml-barát VCIOM közvélemény-kutató februári mérésében, amely szerint
az oroszok 73 százaléka a „különleges hadművelet” résztvevőit ugyanolyan hősöknek tartja, mint a nagy honvédő háború veteránjait, amelynél súlyosabban még nm gyalázták meg a hazájuk védelmében elesett tízmilliók emlékét.
De vajon elég lesz-e ez a „kiemelt társadalmi megbecsülés” a lövészárokban töltött évek kárpótlására, a csalódottság és az elégedetlenség leszerelésére?
A Novaja Gazeta szerint ennek kezelésére egy belső front megnyitása lehet a válasz. Oroszország mindig igen sikeres volt, ha belső ellenséget kellett találni. Most is lesz mivel megmagyarázni, kik miatt nem sikerült elérni az eredeti célokat. Az első számú jelöltek a másként gondolkodók, az újságírók, a pacifisták, az „idegen ügynökök” (számuk egyre növekszik, a minősítés „elnyeréséhez” még az se szükséges, hogy maga az érintett tudjon róla, hogy kinek a szolgálatában áll, majd a közlönyből értesül róla. Egyelőre legyen elég, hogy miattuk van az infláció, a a magas kamat, a sor a gyógyszertárakban, ahonnan egyre több minden hiányzik.
Vlagyimir Putyin: Az emelkedő védelmi kiadásokat Oroszország magasabb inflációval fizette megA lap emlékeztet rá, hogy a közelmúltban a szentpétervári jogi főrumon Konsztantyin Csujcsenko orosz igazságügyminiszter amolyan gondolatkísérletként azt fejtegette, hogy ugye az az ember, aki végszükségből, vagy önvédelemből cselekedett, mentesül a büntetőjogi felelősség alól. De mi van akkor, ha erkölcsi értéket védett?
Ez egyelőre még nem a büntető törvénykönyv része, de a valószínűsége elég nagy - véli a Novaja Gazeta. Mert hát ki ítélne el egy poszttraumás zavarokkal küzdő, a frontot megjárt, kitüntetett hőst, ha erkölcsi fölháborodásában, vagy puszta hazaszeretetből megöl valakit, aki a Nyugat zsoldjában áll. S hogy kik közül lehet választani, azt megmutatják neki a tévében, vagy közzéteszik az interneten. A hatalomnak csak a büntetlenséget kell biztosítania. Az oknyomozó újságírónak azonnal eszébe jutottak az opricsnyikok, Rettegett Iván hírhedt magánhadseregének tagjai, akik törvényen kívül álltak, gazdájuk iránti hűségükért felmentést kaptak minden üldözés alól. A gazda parancsa így szólt: „Ítéljetek igazságosan, a mieink nem hibásak.”
IV. Iván különben egyre népszerűbb az orosz politikai vezetés körében.
