A kormány meghosszabbítja a diákhitelek kamatstopját, így a nem tanulmányi célokra szolgáló, szabad felhasználású diákhitelt 7,99 százalékért kaphatják meg az egyetemisták – közölték. A szabad felhasználású kölcsönt lehet fordítani megélhetésre, albérletre, egy probléma van vele: ebben nincs semmi segítség, ugyanis ez gyakorlatilag piaci kamatozást jelent. (Az igazság kedvéért jegyezzük meg, hogy a tanulmányokra fordítható Diákhitel 1 kamatmentesen vehető igénybe.)
Eközben a kabinet piacra dobta az úgynevezett munkáshitelt, amely szintén egy szabad felhasználású hitel, ami fél százalékos kezelési költségű és olyan fiatalok vehetik fel, akiknek esze ágában sincs egyetem közelébe menni. Az első négy hónapban a MNB adatai szerint 20 ezren 77 milliárdot vettek fel. A várakozások szerint a hitelállomány elérheti 300 milliárd forintot: ez meghaladja a diákhitelek 240 milliárdos összegét.
Az egyetemi évek hitelezése egyértelműen megéri az államnak – csendben jegyzem meg, még akkor is, ha esetleg majd később a hiteleket elengedik –, hiszen a friss diplomásokra idehaza nagy szükség lenne a gazdaságban. Az Európai Bizottság épp a minap mutatott rá, hogy a magyar versenyképesség egyik akadálya, hogy idehaza az egyik legalacsonyabb a diplomások aránya, az elmúlt 15 évben ez ügyben nem történt előrelépés.
Miközben az egyetemistákat a kormány nem szívesen támogatja, a diploma nélkülieket igen. A munkásosztály nem jutott el paradicsomba Kádár alatt sem, most sem fog, még Orbán-hitellel sem. Az MNB adatai szerint a folyósított 77 milliárdnak 24 százaléka fogyasztásra (autóra, kütyükre) ment el, 21 százalékot azonnal befektettek. A felvett hitelek 8 százalékából vállalkozások indultak, 49 százalék pedig lakáshitelre ment el. Ez utóbbi két tétel támogatható cél lehet, de hogy miért jó az államnak, ha pénzéből részvényeket vagy autót vesznek a „munkásfiatalok”, nem világos.
Egyetlen cél - talán - a szavazatszerzés. De látva a Fidesz támogatottságát a fiatalok körében, ez csak egy álom.