fiatalok;népességcsökkenés;

Globális szingliség

Minden bizonnyal sokan árgus szemekkel figyelik az elmúlt időszak népesedési mutatóit, és nem pusztán a CSOK és más családtámogatási kedvezmények miatt. E alapján ugyanis elmondható, hogy az Orbán-kormány által olyannyira nagyra értékelt, már-már „életműként” belengetett családtámogatási rendszere is csődöt mondott. A fiatal felnőttek nem vállalnak gyereket, legrosszabb esetben pedig az országot is elhagyják. Ennek hátterében bonyolult társadalmi- és pszichológiai folyamatok bújnak meg, amelyeknek csak egy részét képezi a globális szingliség. 

Napjaink társadalmában egyre nagyobb mítosz övezi a sikerorientált életet, a karrierépítést, amelynek a vágya mind inkább beleég az emberekbe, főképp a fiatalokba. Ennek szociológiai háttere is adott: a jelenlegi megélhetési nehézségek, árak, kiadások mellett a fiatal felnőttek csak úgy tudják stabil anyagi alapokra helyezni életüket, ha van egy igencsak jól fizető állásuk. Elhelyezkedésük a munkaerőpiacon viszont rögös, hiszen a munkahelyek a stabil, nagyobb hozzáadott értékű, szakképzett munkaerőt részesítik előnyben, továbbá a már meglévő munkatapasztalatot.

A mai munkamegosztáshoz köthető a nagyvárosi életmód terjedése, ami gyakran elszigeteltebb életet eredményez. Gyakori, hogy a fiatalok egyedül bérelnek ki egy egész lakást, home office-ból dolgoznak...

A fiatal felnőttek nemigen akarnak gyereket vállalni. A KSH szerint 2010 és 2023 között összesen mintegy 324 000 magyar állampolgár vándorolt ki az országból, jelentős részük fiatal. Az iskolákban az osztályok létszáma egyre zsugorodik, egyes helyeken pedig a vezetés már bizonyos osztályok megszüntetését is tervezi. Ez azonban csak egy a megannyi mutató közül, ami a népességcsökkenésre utal.

Megváltozott társadalmi értékek

Komoly probléma, hogy a házasság és a hagyományos családi modellek jelentősége erősen lecsökkent, különösen a nyugati társadalmakban. Mert miért is éljünk házasságban, ha létezik a nem bejegyzett élettársi viszony is – amely egyébként egy sor vagyonjogi, és más pernek a melegágya. Miért éljünk együtt a nagyszülőkkel, szülőkkel, ha csak a „nyakunkra járnak”?

A család hagyományos fogalma gazdasági egységet is takar: korábban a családnak a mindennapi életfeltételek megteremtésében betöltött szerepe kiterjedtebb volt. Az iparosítással, majd a szolgáltatási szektor erősödésével számos családi funkciót különböző intézményrendszerek vettek át, megingatva a hagyományos családmodellt.

Nincs kedvező hatásuk a problémára a feminista mozgalmaknak sem. Tény, hogy a nőket továbbra is hátrányos megkülönböztetések érik. Viszont számolni kell azzal, hogy a nemek közötti egyenlőség amúgy kívánatos erősödése miatt a nők nagyobb arányban tanulnak tovább, előtérbe helyezik a karriert, így egyre később mennek férjhez és vállalnak gyereket. Ez új családmodell kialakítását, a házimunkák és nevelési feladatok más megosztását igényli.

A válások számának növekedése és a párkapcsolati kudarcoktól való félelem is hozzájárul a szingliség választásához. Előbbi a múlt század közepén, nálunk a Kádár-rendszerben vált egyre gyakoribbá (szintén az életmód, az értékrend változásának köszönhetően), míg az utóbbi inkább a mai modern világban élő egyén sajátos története, aminek részben társadalmi nyomás a mozgatórugója. Új elvárások alakultak ki arról, hány éves korban „érdemes” elveszíteni a szüzességünket, mikor „célszerű” házasságot kötni és gyereket vállalni. 

A drogériaboltban bömbölt egy ötévesforma kislány. Hatalmas könnyek folytak le az arcán, miközben követte az anyját, aki a vigasztalás helyett gyors léptekkel próbálta elhagyni az üzletet.