Méretében talán már elérte a régió A-kategóriás rendezvényének, Karlovy Vary mustrájának a méretét, de a rendezvény abból más, hogy nem a sokadik mozgóképes fellegvár akar lenni, hanem a regionalitásra is koncentrál és mindez egy olyan városban, ahol immár félmillió ember él és rengeteg a lehetséges fesztivál helyszín. Ha pedig regionalítás, akkor ott van a több mint tíz éve minden esztendőben megrendezett magyar nap, melyen hazánk filmkultúrájára koncentrálnak, amely az úgynevezett gulyás partival ér a csúcsra, ahol mindenki népeink közös gasztronómiával barátkozhatnak. Ám ezen felül idén az egyik díszvendég Tarr Béla, aki rendületlenül helyt áll a közönségbeszélgetéseken az életműsorozat teltházas vetítései után és a TIFF utolsó napján különleges mesterkurzust is tart majd.
A nemzetközi fesztivál mellett Kolozsváron nemzeti versenyt is tartanak – lám ebben is előttünk járnak, hiszen rájöttek, hogy egy erős nemzetközi program mellett mutat csak igazán jól a hazai alkotások versenye, a Romanian Days elnevezésű program, melyhez filmszakmai vásárt is szerveznek. Ez garantálja a külföldi szakma jelenlétét és figyelmét és milyen érdekes, hogy a TIFF pont egy időben van a veszprémi MOZ.GO-val, ahol a magyar filmek versenyeznek önmagukkal, külföldi alkotások és filmipari jelenlét nélkül. De visszatérve a román mozihoz, a leghangosabb mű Radu Jude Kontinental ’25 című műve, amelyet Kolozsváron vett fel, nulla költségvetéssel, egy iPhone-al, és tőle megszokott társadalmi érzékenységgel. Ahogy koráőbban megírtuk: Orbán Viktor Magyarországa fasiszta – mondja Orsolya, a kolozsvári jegyző (Tompa Eszter), amikor édesanyjával az erdélyi létről vitázik. Persze az anya NER-szimpatizáns, ezt a rendező még egy kis magyar lobogós kitűzővel is illusztrálja. Ebben jelenetben nem cél a direkt provokáció, a film Kolozsvár társadalmán keresztül mutatja be a romániai helyzet összetett képét, amely igencsak hasonlít a magyarra – sőt, mi több, mi is a részei vagyunk a román valóságnak, a közös múlttól kezdve a folyamatos politikai beavatkozásokig bezárólag. De nem mi vagyunk a legfontosabbak, hiszen Radu Jude fő gondolata a minden hagyományt és kultúrát elnyomó populista és korrupt erők hatásának a bemutatása: az ízléstelen építkezések, a nyomornegyedbe épülő elit lakópark, a monarchiás múltat idéző terek és épületek átalakulása.
„Én is vallom, hogy Orbán Viktor egy fasiszta”Persze a Kontinental ’25 már látható volt a Berlinale versenyprogramjában, de a TIFF-en még olyan műveket is láthatunk, melyek még várják a nemzetközi megmérettetést, így írni is csak óvatosan szabad róluk. Adrian Sitaru és Vlad Popa közös művében, a Harakiriben Jude-hoz hasonlóan azt próbálja kutatni, hogy manapság mi a lényeg, csak ők egy öngyilkosság és szerelmi állapotok ábrázolásain keresztül teszik ezt. Tudor Cristian Jurgiu On Their Own című drámájában azt mutatja meg, hogyan élnek a külföldön dolgozó szülők magukra hagyott gyermekeik és egy igen szomorú új generáció felnövését is láthatjuk.
