Szerencsésnek érzem magam, hogy volt egy trafikos barátnőm a pesti Király utcában, a Csengery utcához közel. Lia mama trafikja. Ha beléptél az ajtón, csilingelt egy kis harangocska és bár sötét volt bent, de a trafik illata azonnal elvarázsolt. Ott várt bent Lia néni, aki egy nyugodt és biztonságos helyet varázsolt a kicsi boltból, ahol azonnal otthon érezte magát az ember. Az üveges pult mindössze három lépésnyire volt a bejárattól. Jobb és baloldalt vitrinek. Épphogy két ember elfért egymás mellett.
A kis pult előtt egy régi, megkopott karfás barnás szék volt elhelyezve az amúgy is szűk helyen. Azon a széken mindig üldögélt valaki, egy idősebb hölgy vagy úr megpihent, vagy éppen Lia néni édesanyja trécselt a lányával és az összes vevővel, aki betért. Lia néni árult cigarettát, különféle dohányokat, vonaljegyeket, magazinokat, különböző kézműves szaklapokat, de még idegen nyelvű magazinokat is tartott és ezen felül minden mást is.
Szájban robbanós cukorkák, cigirágók, kakasos nyalókák, Melba kocka, konyakos meggy és bonbon darabra, dianás cukorka, dunakavics, francia drazsé, téli fagyik, gumicukor, zizik, pezsgőporok, szotyola, kisautók, tenyérnyi pici babák, cigarettázó kis sünik, kártyapaklik, ólomkatonák, durranós pisztolyok, pipereszappanok, ötszínű golyóstollak, kockás és csíkos füzetek, illatos radírok, színes tintapatronok, katicabogaras hajcsattok, nyakláncok bőrszíjon, de még kötőtűk, fonalak és a foltvarráshoz szükséges kreatív lapok is voltak itt, mert Lia néninek ez volt a hobbija.
