A „kolbászkerítésen túlról” nekünk már csak a Milka csoki, a nejlonharisnya, a Haribo-gumicukor és az NSZK-ból levetett ruhák jutnak eszünkbe. A Néprajzi Múzeum új tárlata, a Súlyos anyag viszont megrendítően kurált matériából fejti vissza, hogy mit éltek meg, mit éltek át és túl a Magyarországról kitelepített svábok a második világháború után. Milyen volt a hirtelen idegenné vált otthonból kilépni, és mit őriztek meg azok a nők, akik egy ismeretlen, ellenséges új világba érkeztek. A kiállítás, melyben egyénekre szabott sorsok bontakoznak ki, az Ulmban működő Dunai Svábok Központi Múzeuma (DZM) vendégkiállításaként érkezett Budapestre. A vezérgondolat két kurátori kérdés: hogyan alakították a ruháikat a nők, és hogyan alakította őket a ruha?
Tárgyi világa elsőre csak lágyan közvetlen, ám a viseletekből kivetkőztetett történetek mély lelki sebekről szólnak.
A kiállítás egyik központi darabja Elisabeth Kramer élénk színes táncruhája. Elisabeth 13 évesen az első báljára készül, édesanyja virághímzéses fehér inget varr neki, pliszírozott, rózsaszín szoknyával. Ez lesz azonban az első és egyben utolsó bálja, a családot 1947-ben kitelepítik Magyarországról. A ruha, amely egy vidám, kamaszos önkifejezés első pillanata lehetett volna, egy történelmi megrázkódtatás mementója lesz.
A Súlyos anyag különböző viseleteken keresztül mutatja be a Duna menti sváb nők megélt valóságát, az 1880-as évektől az 1980-as évekig. Ezek a darabok – életutak és események lenyomatai – nem csak szociológiai vagy néprajzi jelentéssel bírnak. A kiállítás szakít a vitrinek üvege mögé zárt hagyományos objektumokkal: itt minden ruha névhez, archoz, sorshoz kötődik. Kézzel varrt gyöngyfüzérek, színes pamutszálak, rojtok mesélnek házasságról, eltűnt lányokról, málenkij robotról és szétszabdalt identitásokról. A ruhák megalkotásának személyes mikrotörténetei, egyszerű intim pillanatai is olykor drámaiak: van, aki egy tehén árából vette meg a legszebb textilt, hogy ünnepi ruhát varrasson a lányának, más anyjától kérte, hogy a halott testvér szoknyájából készüljön „modern” ruha. Az anyagok felitattak gyászt, szegénységet, szégyent és alkalmazkodási kényszert.
Infó
A Súlyos anyag – nők, viseletek, élettörténetek című, az Ulmi Dunai Svábok Központi Múzeumából érkezett vendégkiállítás 2025. június 6. és 2026. január 25. között tekinthető meg a budapesti Néprajzi Múzeumban.
A húsz bemutatott viselet azonban testképet, nemi szerepeket, társadalmi helyzetet is közvetít a varrás mentén. Átfogóbb jelenségekkel is megismerteti a látogatókat, ám nem az adatok, hanem a történetek súlyával. Kiemeli az emlékeket a szekrény mélyéről, és hagyja, hogy meséljenek, ám értelmezésük mélyen a történelembe integrált. A ruhák sorsa az asszimiláció és az önmeghatározás dilemmáit is megmutatja. Hogy a németországi svábok, akikhez a kitelepítettek érkeztek, gyakran idegennek tekintették őket. A kiállítás szembesít azzal, hogy a „hazatérés” mítosza mennyire törékeny konstrukció: más nyelv, más kultúra, más vágyak találkoznak. (Szép számmal akadtak olyan kitelepítettek, akik végül visszaszöktek Magyarországra.)
A Súlyos anyag nem csupán rekonstruálja a múltat, de új kontextusba is helyezi: upcycling-projektek bemutatásával és kapcsolódó múzeumpedagógiai programokkal lehetőséget ad arra, hogy a textil – oly gyakran lebecsült hordozó – párbeszédindítóvá, sőt újraszabható történeti anyaggá váljon egy eddig kevéssé ismert, alulreprezentált közösségről.
