A gazdaság a kisváros határában, egy mindmáig élő tanyasi világban fekszik. E sorok írójaként magam is jól emlékszem arra a helyre, hiszen itt nőttem fel. Bár családommal a városban éltünk, gyakran jártunk ki biciklizni a Táborhegy dűlőbe, a szántóföldek és tanyák közé. Ereimben csordogál e világ, én itt vagyok igazán az elememben – alföldi „suttyóként” nem is lehet ez másképp.
– Amikor 2020-ban megvettük a tanyát, elgondolkodtunk azon, mit is szeretnénk vele kezdeni. Felvetődött a gyümölcstermesztés lehetősége is, de mivel az öntözés problémás, és a környéken gazdálkodók sokat panaszkodnak a nehézségekre, így a levendula mellett döntöttünk. Ezután rendet kellett raknunk, fel kellett számolni egy régi disznóólat, az egész terület be volt nőve akácfával és aljnövényzettel – mondta el Krisztina, aki négy leánygyermek anyukájaként főállású édesanyából képezte magát aranykalászos gazdává és őstermelővé.
– Úgy indultunk neki, hogy betelepítjük a földet, és akitől a palántát vásároltuk, vissza is vásárolta volna ezeket. De közbejött az orosz–ukrán háború, a kereskedő emiatt nem tudta tartani magát az eredeti tervhez. Miután pedig beültettük a 14 ezer tő levendulát, odajött hozzánk a szomszéd bácsi, hogy nem vesszük-e meg az ő földjét is? – Dehogynem! – feleltük neki. Úgyhogy azóta ott is levendula lett. Az nem sikerült ennyire jól, sajnos még kissé foghíjas, a férjem most is ott dolgozik. Mivel francia levendulánk van, magról is kel, így most már a saját kis növényeinket tudjuk tovább ültetni újabb sorokba, hogy az is ilyen szép legyen – avatott be Krisztina a termesztés kihívásaiba.
A levendula egyébiránt roppant igénytelen növény. Abony határában, a homokos talajon szemmel láthatóan nagyon jól érzi magát.
Locsolni nem kell, egyéb tápanyagigénye nincsen, csak a füvet kell lenyírni körülötte. A metszését kell csak elsajátítani, amire viszont az őstermelő szerint nagyon oda kell figyelni, ha ezzel szeretnénk gazdálkodni:
– Nem mondom, hogy könnyű, nem mondom, hogy nem fáj a hátam utána, de azért ez a terület még kicsi ahhoz, hogy gépet indokoljon, és nem is termel annyit, hogy teljen egy gépre. Nyilván szívesebben csinálnám én is egy traktorral, amire csak rá kell ülni, de egyelőre nincs rá keret – érzékelteti.
Nyugodtak a szomszédok is
A levendula feldolgozása már kicsit bonyolultabb, de ezt is ügyesen megoldották. A desztillálórendszer a legnagyobb kiadás, több százezer forintos tétel. Mivel Krisztina férje ügyes kezű gépészmérnök, ő maga épített egyet. Július első felében két héten át aratják és dolgozzák fel a levendulát. A vízgőz-desztillációs eljárás során megtöltik az üstöt a virággal, lehetőleg szár nélkül, vizet tesznek az aljába, majd lezárják. A melegítés során a víz felforr, gőzzé alakul, áttöri magát a virágokon, majd a hűtőrendszeren végighaladva lecsöpög a tiszta, desztillált levendulavíz vagy hidrolátum, aminek a tetejére kiül az olaj. Miután ezt leválasztották, szűrik, palackozzák, majd értékesítik.
– Ilyenkor az egész utcában levendulaillat száll, és mindenki nyugodt, a szomszédok is
– jegyezte meg Krisztina jókedvűen.
A természet többi ajándékát se restek hasznosítani: a tanyán fellelhető bodzából, a fűszer- és gyógynövényekből szörpöt csinálnak (lásd keretes írásunkat Krisztina receptjével). Levendulából illóolaj mellett levendulavíz, szörp, a szárított virágokból ajándéktárgyak, sópárnák készülnek. Bérelnek továbbá egy kis gyümölcsöst a levendulakert közelében, aminek a terméséből Krisztina lekvárokat és különleges gyümölcsmustárokat is készít. Minden termékük tartósítószer-, színezék- és ízfokozómentes, amit a hagyományos módon, dunsztolással tartósítanak. A vállalkozás is családi vállalkozás, teljes egészében ők végeznek mindent. Ha éppen több a munka, Krisztina sógora is be szokott segíteni, riportunk közben pedig a gyerekek is éppen kint játszottak a földeken.
Megbízható kínálat
A levendulát jobbára termelői piacokon értékesítik, ahol általában az emberek is specifikusabban keresgélnek, jóval érdeklődőbbek. Az utóbbi időben Magyarországon is kezd divattá válni, hogy közvetlenül a termelőtől vásárolnak a vevők, ami a megbízhatóságot is növeli. Az ecseri és cserfakerti piacokon nemkülönben sok budapesti is megfordul, de Krisztináék ezenkívül szoktak átjárni Szolnokra és Inárcsra is. Abony egyik nevezetességévé nőtte ki magát az utóbbi években a Pecsenye Parádé és a Tarka Tér fesztivál, családjával ezeken is kint vannak, bár szerinte elsősorban nem a kirakodóvásár miatt járnak ezekre az emberek, hanem a harapnivalók, illetve a koncertek miatt.
– Gyakori kérdésként teszik fel például, hogy mi van a lekvárban. Mitől olyan finom? Természetesen csak a gyümölcs és a cukor – mosolygott az aranykalászos gazda. – Webshopunk egyelőre nincs, de a helyi körökben ismertek vagyunk, tudnak rólunk. Eleinte kicsit félve futottunk neki, de most már azt mondom, hogy ez nem baj, mert látom, hogy működik. Most már inkább azon kell gondolkozni, vajon a tavalyi olajunk kitart-e az idei első lepárlásig.
A Táborhegyi Levendulakert legnépszerűbb eseménye a „szedd magad”, amit június második felében, a levendula virágzásakor tartanak, de húsvétkor rendeztek például gyerekeknek is tojáskeresést. A tanyát folyamatosan igyekeznek csinosítgatni, hol éppen egy hintaággyal, hol egy kis terasszal.
– Amikor most mérlegeltünk a férjemmel tavasszal, hogy visszamenjek-e dolgozni, egyértelmű volt, hogy nem. Középfokú végzettséggel rendelkezem, ha napi 8 órába mennék el dolgozni, akkor már nehéz lenne nevelni a legkisebb gyereket is. Ő még csak másodikos, hozni-vinni kell, zeneiskolába is jár, nehezen tudnánk megoldani.
Annyit megtermel a kert, hogy főállású őstermelőként ezt csinálhatom. Az igaz, hogy hétfőtől vasárnapig tart a munkaidő, és ilyenkor tavasszal reggel fél hat körül kelünk, és este nyolc körül dőlünk el, mint akit kifacsartak.
Bár a levendulaszüretig még néhány hét hátravan, most épp rengeteg szörpöt kell főzni, egyszerre érik a bodza, a citromfű, a menta, a zsálya, amit most vágtam le az imént...
Abonyban egyébként nemrégiben bezárt több országos szolgáltató helyi fiókja is. Mivel Krisztinának őstermelőként is több mindenre van rálátása helyi szinten, megkérdeztem, ő mit gondol erről. Szerinte ennek hátterében inkább az emberek elkényelmesedése állhat, mintsem az alföldi település elöregedése és népességfogyása, bár utóbbi valós probléma. A személyes ügyintézést is felváltották az online lehetőségek, applikációk, a posták helyett csomagautomaták vannak már sok helyen. De hogy a levendulára ki tudnak-e találni valamilyen helyettesítőt, azt kötve hiszi.
„Szedd magad!” akciót tartanak a Táborhegyi Levendulakertben (Abony, Táborhegy dűlő 7.) az idén a június 21–22-ei, illetve a június 28–29-ei hétvégén. További információk: Táborhegyi Levendulakert Abony Facebook-oldal
