Nem Magyar Péter, hanem a közhangulat. Először a székesfehérvári polgármesterre tört rá a megvilágosodás, de Cser-Palkovics Andrástól megszoktuk, hogy időnként vannak autonóm gondolatai. (Ettől még ha kilépne az önkormányzatiság fedezékéből, és pártpolitikai ügyekről vallana, elkerekedne a szemünk bízvást: aligha van ember, aki véletlenül lett fideszes, mondjuk egyszeriben arra ébredt reggel, hogy kommunisták nélkül nem élet az élet, Tyukodi pajtás, és csak a „migráns-buzi-libsi” koordináta-rendszerben értelmezhető a létezés. Ez nem valószínű. Azt azért nem gondolnám, hogy ez a debilálló négyzetháló genetikusan van a fideszesekre stencilezve, akik aztán valamiért lecsúsztak az evolúcióról, vagy nem tanultak tovább. Szerintem inkább ők kértek és kaptak illiberális szamárvezetőt napiparancsban, mert jó ötletnek tűnt. És még jobb boltnak. Most meg, hogy a „vasárnapi boltzár” közeleg (ha most vasárnap lennének a rolólehúzások…), talán mégis inkább jobb üzletnek tűnik megszólalni.
Itt van például Navracsics Tibor, aki szerint szintén a közhangulat az ellenfél (vele együtt mindjárt kettős az éleslátás, így simán lehet, hogy csak a napiparancsban olvastak a közhangulatról, és nem tűnt fel, hogy a közhangulat nem tegnap romlott el, és jó pár éve milliók vannak torkig velük.)
A korábban az EU-pénzek hazahozataláért felelős területfejlesztési minisztert (akinek nem a bőröndje volt kicsi, hanem az esélye) a visszafogott fideszesek közé szokták sorolni. Jómagam határozottam nem tartozom a Léteznek Joviális Pankrátorok Szektához, mert egyrészt emlékszem Navracsics frakcióvezetői működésére (a „Fidesz frakcióvezetője közölte, hogy Gyurcsány Ferenc gyűlöletet hozott a magyar belpolitikába…”, irgum-burgum), másrészt nehogy már egy visszaeső Fidesz-kormánytag legyen ártatlan. Vagy nem szólt az agylágyulás ellen, amikor Soros-mesével próbálták megelőzni a földrengésszerű pénzromlást, vagy szólt, és ott maradt. Egyik sem mentő körülmény. Ahogy Cser-Palkovicsot sem látom tüntetni a Karmelita előtt. Ha rajta múlik, Budapestet tényleg káoszba tolják a fővárosi Fidesz hathatós közreműködésével. Ha mégsem, akkor az csak azért lesz, mert talán mégsem sikerül Karácsony nyakába varrni az állami kasszaürítést, hiába zengi kánonban a kormány, hogy a Karácsony–Tisza-koalíció bedöntötte a fővárost. Az emberek már csak röhögnek az efféle baromságokon, és odateszik a „Tisza ukrán kémjátszmája”, az orbáni „Ilyen a béke!” meg a radar alatti repülőrajt mellé, és ökölbe szorult végtagokkal számolják a napokat 2026 tavaszáig.
Gondoljunk csak bele, ha Tarlós (vagy mit ad isten, Szentkirályi) volna a főpolgármester, csicskáztatná-e kormány a fővárost? Parajd nagyon fontos, az ember szíve szakad meg érte, de tud ez a kormány kétfelé is figyelni: mozdította-e bármelyik kisujját bármelyik kormánytag Budapestért, ahol milliók élnek, dolgoznak, közlekednek naponta? Ha mozdította, akkor csakis a középsőt (a NER bemutatott, egy veszélyes büntető kivéreztetést mutatott be a legkevésbé sem józan fejjel: a bemutatásról később még lesz szó). Egymás érik az ukrán digitális maffiát üldöző kormányülések, a Voks2025 fröcsögésével van tele minden felület, viszont a protestfészek Budapestre magasról tesznek testületileg. Nem tudják megbocsátani a választási kudarcot: rohadjanak meg a komcsik, hátha tanulnak belőle! És tényleg: hátha tanulnak belőle, mármint a kormányék. Löbl, Eglmayer, Cser-Palkovics, Navracsics, valaki botorkáljon ki a táblához tragikus hirtelenséggel, és magyarázza el, mi jut a buta eszébe a közhangulatról.
„Nem Magyar Péter az ellenfél, hanem a közhangulat.” Ízlelgetem ezt a derék szembenézést, ezt az bátor önostorozást, ezt a halált megvető helyzetértékelést, de sokadszorra is csak a hátamon pörgök a röhögéstől.
