Nem Magyar Péter, hanem a közhangulat. Először a székesfehérvári polgármesterre tört rá a megvilágosodás, de Cser-Palkovics Andrástól megszoktuk, hogy időnként vannak autonóm gondolatai. (Ettől még ha kilépne az önkormányzatiság fedezékéből, és pártpolitikai ügyekről vallana, elkerekedne a szemünk bízvást: aligha van ember, aki véletlenül lett fideszes, mondjuk egyszeriben arra ébredt reggel, hogy kommunisták nélkül nem élet az élet, Tyukodi pajtás, és csak a „migráns-buzi-libsi” koordináta-rendszerben értelmezhető a létezés. Ez nem valószínű. Azt azért nem gondolnám, hogy ez a debilálló négyzetháló genetikusan van a fideszesekre stencilezve, akik aztán valamiért lecsúsztak az evolúcióról, vagy nem tanultak tovább. Szerintem inkább ők kértek és kaptak illiberális szamárvezetőt napiparancsban, mert jó ötletnek tűnt. És még jobb boltnak. Most meg, hogy a „vasárnapi boltzár” közeleg (ha most vasárnap lennének a rolólehúzások…), talán mégis inkább jobb üzletnek tűnik megszólalni.
Itt van például Navracsics Tibor, aki szerint szintén a közhangulat az ellenfél (vele együtt mindjárt kettős az éleslátás, így simán lehet, hogy csak a napiparancsban olvastak a közhangulatról, és nem tűnt fel, hogy a közhangulat nem tegnap romlott el, és jó pár éve milliók vannak torkig velük.)
A korábban az EU-pénzek hazahozataláért felelős területfejlesztési minisztert (akinek nem a bőröndje volt kicsi, hanem az esélye) a visszafogott fideszesek közé szokták sorolni. Jómagam határozottam nem tartozom a Léteznek Joviális Pankrátorok Szektához, mert egyrészt emlékszem Navracsics frakcióvezetői működésére (a „Fidesz frakcióvezetője közölte, hogy Gyurcsány Ferenc gyűlöletet hozott a magyar belpolitikába…”, irgum-burgum), másrészt nehogy már egy visszaeső Fidesz-kormánytag legyen ártatlan. Vagy nem szólt az agylágyulás ellen, amikor Soros-mesével próbálták megelőzni a földrengésszerű pénzromlást, vagy szólt, és ott maradt. Egyik sem mentő körülmény. Ahogy Cser-Palkovicsot sem látom tüntetni a Karmelita előtt. Ha rajta múlik, Budapestet tényleg káoszba tolják a fővárosi Fidesz hathatós közreműködésével. Ha mégsem, akkor az csak azért lesz, mert talán mégsem sikerül Karácsony nyakába varrni az állami kasszaürítést, hiába zengi kánonban a kormány, hogy a Karácsony–Tisza-koalíció bedöntötte a fővárost. Az emberek már csak röhögnek az efféle baromságokon, és odateszik a „Tisza ukrán kémjátszmája”, az orbáni „Ilyen a béke!” meg a radar alatti repülőrajt mellé, és ökölbe szorult végtagokkal számolják a napokat 2026 tavaszáig.
Gondoljunk csak bele, ha Tarlós (vagy mit ad isten, Szentkirályi) volna a főpolgármester, csicskáztatná-e kormány a fővárost? Parajd nagyon fontos, az ember szíve szakad meg érte, de tud ez a kormány kétfelé is figyelni: mozdította-e bármelyik kisujját bármelyik kormánytag Budapestért, ahol milliók élnek, dolgoznak, közlekednek naponta? Ha mozdította, akkor csakis a középsőt (a NER bemutatott, egy veszélyes büntető kivéreztetést mutatott be a legkevésbé sem józan fejjel: a bemutatásról később még lesz szó). Egymás érik az ukrán digitális maffiát üldöző kormányülések, a Voks2025 fröcsögésével van tele minden felület, viszont a protestfészek Budapestre magasról tesznek testületileg. Nem tudják megbocsátani a választási kudarcot: rohadjanak meg a komcsik, hátha tanulnak belőle! És tényleg: hátha tanulnak belőle, mármint a kormányék. Löbl, Eglmayer, Cser-Palkovics, Navracsics, valaki botorkáljon ki a táblához tragikus hirtelenséggel, és magyarázza el, mi jut a buta eszébe a közhangulatról.
„Nem Magyar Péter az ellenfél, hanem a közhangulat.” Ízlelgetem ezt a derék szembenézést, ezt az bátor önostorozást, ezt a halált megvető helyzetértékelést, de sokadszorra is csak a hátamon pörgök a röhögéstől.
Tudniillik van azért itt egy nem elhanyagolható kérdés: a közhangulat vajon az Alfa vagy a Proxima Centauriról pottyant a Kárpát-medencébe, egyenesen a bölcs vezetőiket hozsannázó magyarok fejére? Esetleg Manfred Weber hozta be a közhangulatot a zöldhatáron teliholdkor az első farkasüvöltésre? Vagy mégis inkább Soros György volt az, aki szétszórta az elégedetlenség magvait a pannon ugaron, miután leszállt a transzcsillámpóniról a guruló dollármédia hajbókolása előtt?
Bárhogy is, a sok boldog magyarnak reggelre legörbült a szája mind, maga se tudja, miért? Hát nem. A közhangulatnak oka van. És nem a háborús infláció, hanem a háborús pszichózis, nem az illegális migráció, hanem a legális kincstárkirámolás. És igen: a rongyrázó urizálás, prosztó luxizás is oka. (Navracsics javára legyen mondva, a héten beleállt a kastélykirály Lázárba, akinek viszont még mindig görcsbe rándul a Közületek Való Vagyok márkájú, nép közé ereszkedő Stüszi-kabátja, ha ki kell ejtenie a száján a felcsúti Orbán-cimbi nevét.)
Tényleg a leghülyébb tanulót sikerül eljátszania a Fidesznek a magyarok istenének rogyadozó ege alatt? Tényleg nem figyeltek oda tizenöt éven át? Mire gondoltak, miközben tanárokat, ápolókat, orvosokat, szakszervezeteket, kamarákat leckéztettek (a biciklit túltolva még a Csillagösvényen is), és alaptörvény-buzerálás eszközével igyekeztek megmenteni a gyerekeket a predátor bácsiktól eredménytelenül? Csak a koncesszió, az agresszió, a szecesszió meg a processzió lebegett a szemük előtt? Hogy aztán jókora recesszió kerekedjen belőle? Szió, ha gyomorba vágnak, elveszik a pénzed, és még szapulnak is közben, akkor rossz a közhangulatod. Elkövetőként sem dereng semmi? Maradt a kirabolt ország meg a zsigeri rosszindulat, ami soha, semmiért, semmikor nem vállal felelősséget. Ez tényleg vagy egy nagyon amatőr tanuló, vagy egy nagyon profi szélhámos. Az ország többsége jó ideje az utóbbira szavaz. És vágyik a javuló közhangulatra. Nem Szabad Nép-félórával meg a nagyon átlátszósági törvénnyel (amiben a paragrafusok kalapácsával igyekeznek kiverni a civilekből a tiszteletet, de mire föl is?), hanem a békével. Az már látszik, hogy újra kell tanulni beszélni: a békevágy nem lehet azonos a szabadságharcos kapitulációjával, és a haza védelme nem háborúpártiság (ellenkező esetben a Szalay-Bobrovniczky miniszter jelentős ellentmondásba keveredne a háború nulladik fázisában). És hogy a NATO kötelékében ne lehetne azt mondani, hogy Slava Ukraini? De Lavrov kutyájának farkaként csóválódni lehet magyar külügyminiszterként? Temérdek a közhangulat-romboló faktor.
A krónikus NER-lelkület személyes bugyraiba is sikerült betekintést nyernünk a héten, bár ezt sem akartuk. Miután Jeszenszky Géza volt külügyminiszter, diplomata életére törtek, és az idős politikus komoly sérüléseket szenvedett, fia, a harcos médiacelebritás gondolta úgy, hogy továbblép az aggódáson. Publicista, és a publicista ír, gombóccal a torkában is, nehéz üzem, de rendben van. Lehet kutyaütő mondatokat írni, csetleni-botlani a komplikált érzelmek tengerén (így például), de az iránytű nem hagyhat cserben.
Életmentő műtétből lábadozó atyánkról nem írunk olyat, hogy „a sátánt szolgálja” (ami egy betűvel sem jobb, mintha „sátán szolgáját” írtunk volna). Elmegyünk mi a zivatarosba csendben, ha ide jutunk.
De nem jutunk. Mert hova tovább? Jeszenszky a Klikk Tv-nek nyilatkozva a fideszes szektatagság körébe utalta fia „irodalmi” tévelygését.
És akkor még egyszer a bemutatásról: Molnár Áron színész kiparodizálta Tiborcz István üzlettársának feleségét, bizonyos Vivient, aki bár vállaltan (és valóban) nem tud semmit a politikáról, mégis bátorkodott Ukrajna ellen agitálni magabiztosan. A színész egy kellemetlenül leégető videóban bemutatott, Vivien férje mellre szívta, Áron „bocsánatot kért” a félreértésért, és újfent bemutatott: a NER-nek. Amiért a NER bemutat a magyaroknak. A ritkán megszólaló Orbán Ráhel békés egyet nem értésre szólított fel, mire Molnár Áron bejátszott egy videót a Harcosok Klubja – a kezdet c. rendezvényről, ahol a kormányfő három szóval mondott beszédet (harcos, támadás, háború). Csak tudnánk eldönteni kéthetes tépelődés után, hogy ez vajon mégis minek a kezdete, ha a békéé biztosan nem.
