„Aligha lehet összehasonlítani a korábbi éveket, évtizedeket a jelenkor televíziózásával. Egykoron sorra készültek a tévéjátékok, a szórakoztató műsorok, és ezeket milliók nézték. Egy csatorna volt, aki ott megjelent, népszerű lett. Ma meg nem mondom, hány csatorna közül válogathatnak a nézők. Megváltoztak a műsorok, az igényszint, s azt gondolom, nekem ebben már nincs és nem is lehet helyem. Arról nem is beszélve, hogy már nem is hívnak” – mondta a Blikknek adott interjújában Gálvölgyi János, aki május 26-án ünnepli a 77. születésnapját.
Arra a kérdésre, járt-e egyáltalán valaha az MTVA Kunigunda utcai épületében, hiszen egykoron sokszor volt főszereplője a Magyar Televíziónak, a Kossuth- és Jászai Mari-díjas művész azt válaszolta:
„Még soha nem voltam ott. Valahogy, valamiért nem kíváncsiak rám a köztévében.”
Azzal kapcsolatban, hogy ez hogyan érinti, Gálvölgyi azt mondta, sehogy, Hofi Gézáról sem vesznek tudomást. „Hofiról, akinek már legalább hat szobra kellene, hogy álljon valahol. Van a köztévén egy műsor, az a címe: Hogy volt?, amely a régmúlt időkről szól, egykori színészlegendákról, és olyan emberek kérdeznek ott a régi szép időkről, akik nem is láthatták, s talán nem is ismerték Márkus Lászlót, Latinovits Zoltánt, Sinkovits Imrét, Ruttkai Évát, és még sorolhatnám a csodálatos művészeket. Nincs bennem hiányérzet, hogy még nem köszönt rám egyszer sem a Kunigunda utcai épület portása” – jelentette ki.
Arról, ma lenne-e olyan, akit örömmel parodizálna, a színművész azt mondta, ahhoz, hogy valakit utánozni lehessen, valakivé kell válni.
„Rózsa Gyuri, Vágó István, Juhász Előd a maga idejében országos népszerűségű műsort vezetett. Ma van ilyen? Leginkább olyanokat látok a képernyőn, akiket már nem kell parodizálni, hiszen önmaguk paródiái. Ha egyetlen nevet kellene mondanom, akit valóban elismerek és sokra tartok, akkor az a humorista Bödőcs Tibor”
– fogalmazott.
Mint mondta, jó ideje nem járt a Madách Színházban, és nem is hiányzik neki, sem színészként, sem nézőként. „Nem volt könnyű feldolgozni, hogy a Madách Imre nevét viselő teátrumból egyszer csak musical-, zenés színházat csináltak. Be kellett látnom, hogy én nem vagyok Fred Astaire, sem énekelni, sem táncolni nem tudok, különösen nem ebben a korban” – jegyezte meg.
Gálvölgyi János: Egy hatalom mindent tud adni, kinevezést, kitüntetést, csak egyet nem tud adni, tehetségetArra a kérdésre, Majka megköszönte-e, hogy elszavalta a Csurran-cseppen című számát, Gálvölgyi János úgy válaszolt: „ismerjük egymást a Heti Hetesből, de talán nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, nem járunk össze. Egyébként nem köszönte meg, de nem is vártam ezt. Korábban Kis Grófo egy számát is elszavaltam, csakúgy, mint az 1968-as Ki mit tud?-beli szereplésem után a korszak slágereit.”
Arról is beszélt, biztos benne, hogy lenne helye a honi televíziózásban a Heti Hetesnek, hiszen most is próbálkoznak hasonló műsorral. „Ülnek a stúdióban hárman, négyen, öten. Azt gondolom, mi nemcsak véleményt formáltunk, hanem szórakoztattunk is” – mondta, hozzátéve, hogy a mai gyűlölettel és gyűlöletkeltéssel teli Magyarországon bőven lenne miről beszélniük.
Arra a felvetésre, „az átláthatóság jegyében” elképzelhetőnek tartja-e, hogy a nyíltan kormánykritikus Pintér Béla társulat valamelyik előadását betiltják, Gálvölgyi úgy reagált:
„gondoltuk volna egykoron, hogy aszfalt borítja majd a földutat? Hogy a vonalas telefont maroknyi mobil váltja, és az ember majd eljut a Holdra? Láthatja, bármi megtörténhet!”
