- Gálvölgyi János: Egy hatalom mindent tud adni, kinevezést, kitüntetést, csak egyet nem tud adni, tehetséget

Nálunk nem tudják elképzelni, hogy te sehova nem tartozol. Ha el kell menni szavazni, inkább azt tudnám megmondani, hogy kire nem szavazok, és abból nagyon sok van. Azt nem tudják elképzelni, hogy neked van egy saját véleményed – mondta Gálvölgyi János a Telexnek adott videós interjújában. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész szakmája, a színház mellett a balliberális bélyegről, az eltérő vélemények miatt a megalázásról, gyűlöletről és a közönségről is beszélt..

Úgy ragasztották rám a balliberális bélyeget, mint III. Richárd hátára a púpot. Ha véleményem olyanokkal találkozott, akiknek más a véleménye, attól még nem kell megölni, gyűlölni, leköpni, megalázni, szörnyű dolgokat írni a másikról – fejtette ki a színész, aki nagyon nehéznek nevezte azt az időszakot, amikor be kellett illeszkednie Pintér Béla társulatába. Az okozott neki nehézséget, hogy meg tud-e felelni a többi színész, valamint a társulatvezető elvárásainak, ugyanakkor színészileg felfrissült, orvosi kifejezéssel élve, „vérátömlesztést” kapott. –Ő úgy dolgozik – gondolom én az olvasmányaimból –, mint Shakespeare, van hat-nyolc embere, akiket nagyon ismer, bennük gondolkodik, és rájuk ír szerepeket – tette hozzá.

Saját pályafutásáról, az 1968-as Ki mit tud? című műsortól kezdve a mai napig tartó időszakról úgy vallott: „Az nem elég, hogy téged kineveztek, és a főnököd azt mondta. Az, hogy te vezető tábornok legyél egy színházban, azt el kell hitetni a környezeteddel, és nekik ezt tudomásul kell venniük. (...) Valamit csak tudok, ha még 56 év után is itt ülök. Ennyi protekcióm évtizedeken keresztül nem lehetett. Aki ötven éve protezsált, rég meghalt, aki negyven éve, az is, már csak én élek. Valaminek kell lennie.

Egy párt, egy hatalom minden tud adni. Ki tud téged nevezni, kitüntetéseket tud adni, de egyet nem tud adni: tehetséget. Mert hiába mondják rád, hogy te vagy a legjobb egész Európában, ha a közönség azt mondja, hogy ez borzasztó. A közönséget nem lehet becsapni – szögezte le, s arról, hogy az Origón egy szerző nélküli cikkben arról írtak, hogy szégyen lenne, ha megválasztanák a nemzet színészének, azt mondta: – Van bennem egy nagyfokú, másodpercekig tartó szánalom az iránt, akinek ezt meg kellett írni. Nem könnyű valakit úgy megalázni, hogy nem is tudunk egymásról semmit.