A kevesebb mint hétszáz lelkes, álomszép vidéken fekvő Vécs idilli nyugalmat áraszt. A dombok közé ékelt Heves megyei település madárcsicsergéstől hangos, a hétköznap délutáni békés hangulatot csak ritkán zavarja meg egy-egy autó vagy busz zaja. Kocsma nincs, bolt viszont van: természetesen a Fő téren, a templom szomszédságában. A falu határában lévő temetőben az egyedüli látogatók vagyunk. A kerítésén három tábla hirdeti, hogy a Magyar Falu Program jóvoltából 2020-ban, 2021-ben és 2022-ben összesen több mint 10 millió forint jutott az „egyházi közösségi tulajdonban lévő temető fejlesztésére”.
Az új sírt ellepik a koszorúk és a virágok. Rafael Gyulát a hét elején temették. A négygyermekes roma férfi hirtelen lett rosszul. Betegeskedett a szívével, de a halála mindenkit váratlanul ért. Júliusban töltötte volna be a 48. életévét. A családtagok közül az elhunyt (fél)testvére, Farkas Gusztáv vállalta, hogy névvel nyilatkozik. Ő volt az, aki – mivel Vécsen nincs állandó pap – a közeli Domoszlón szolgálatot teljesítő Árvai István plébánost kérte meg, hogy vezesse le a katolikus szertartást. Személyesen nem sikerült találkozniuk, telefonon beszéltek. A plébános ekkor kijelentette: „Nem megyek többet Vécsre romát temetni”.
Semmiféle személyes konfliktusuk nem volt.
Farkas Gusztáv – és más hozzátartozók – elmondása szerint a domoszlói plébános egy korábbi temetésen tapasztaltak miatt döntött így. Nehezményezte ugyanis, hogy a roma hagyományok szerint az elhunytat nem közvetlenül az egyházi szertartás után földelik el, a gyászolók előbb zenélnek, énekelnek, a maguk módján búcsút vesznek szerettüktől. Farkas Gusztáv oláh cigány, élettársa, Bangó Csabáné pedig romungró, „magyar cigány”. Ebben a tekintetben azonban – hangsúlyozták mindketten – nincsenek különbségek a két csoport szokásai között.
A kényszerhelyzetben a család az Egri Főegyházmegyéhez fordult segítségért. Az érsekség gondoskodott arról, hogy ne maradjon el a katolikus szertartás. A domoszlói plébánost végül a markazi pap helyettesítette. A temetés a legnagyobb rendben lezajlott. (A hozzátartozók kegyeleti okokból azt kérték, hogy azon ne vegyünk részt.)
Zenekar is volt, amely elhúzta az elhunyt kedvenc nótáját. A papnak – mesélte Bangó Csabáné – nem kell megvárnia, amíg a romák befejezik a saját búcsúztatásukat: amikor végez az egyházi szertartással, „tisztelettel elköszönünk egymástól”. A mostani temetésen is pontosan ez történt.
Szerettük volna Árvai István véleményét is megismerni arról, miért nem hajlandó Vécsen „romát temetni”. A domoszlói plébános a telefonban nem cáfolta, hogy az ominózus kijelentés elhangzott, de többszöri próbálkozásunk ellenére sem állt kötélnek. Hiába ígértük, hogy megjelenés előtt elküldjük jóváhagyásra a nyilatkozatát, tartotta magát ahhoz: „úgysem az fog megjelenni, amit mondok”. Tettünk még egy kísérletet, és e-mailben is megkerestük, abban a reményben, hogy írásban válaszolni fog kérdéseinkre. A plébános nem reagált.
A katolikus egyház temetői szabályzata rendelkezik arról, hogy kitől lehet megtagadni az egyházi temetést: például a „köztudottan hitehagyóktól, eretnekektől és szakadároktól”, vagy „más nyilvánvaló bűnösöktől, akiket nem lehet egyházi temetésben részesíteni anélkül, hogy a hívek körében közbotrány ne támadna”.
Olyan passzust, amely a vécsi esetre vonatkoztatható lenne, nem találtunk. Nem is találhattunk,
hiszen amennyiben lett volna kizáró ok, akkor nyilván az Egri Főegyházmegye közreműködésével felkért markazi pap sem vállalta volna a szertartás elvégzését.
Egy katolikus teológus nevének mellőzését kérve, az ügy részleteinek ismerete nélkül elmondta lapunknak, hogy több más felekezethez hasonlóan a katolikus egyház is területi elven szerveződik. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy minden egyes lelkipásztorhoz egzakt módon hozzárendelik azokat a településeket, ahol a pap számára kötelező egyházi szolgáltatásokat nyújtani. Amennyiben erre akármilyen ok miatt nem képes, vagy nem hajlandó, akkor gondoskodnia kell helyettesről.
A korábbiaktól eltérően most már az öngyilkosokat is eltemetik a katolikus papok. Az sem kizáró ok, ha az elhunyt nem fizetett egyházi adót. „Nem tudok olyan indokot, amire hivatkozva egyházjogilag megtagadható lett volna a temetés” – jegyezte meg a teológus, aki szerint a pasztorális bölcsesség is azt kívánja, hogy egy plébános ne tegyen ilyet. Adódhatnak személyes konfliktusok, de – amikor egy közösség, egy család gyászol – a pap részéről nem ez a megfelelő idő és alkalom az esetleges nézeteltérések tisztázására.
A temetési szertartásnak vannak kötelező mozzanatai, egyébként viszont nagy a szabadság, amit a lelkipásztor, a kántor vagy akár a közösség szokásai tölthetnek ki. A szertartás elemeit nagyjából 30 százalékig szabályozzák az egyházi előírások – érzékeltette az arányokat a teológus. A fő szempont az, hogy az egyháznak a gyászolók mellett kell állnia: irgalommal és megértéssel.
Kiemelten fontos a cigánypasztoráció
Kíváncsiak voltunk arra is, hogy az Egri Főegyházmegye mennyiben tartja helyénvalónak a domoszlói pap eljárását. A Népszavának küldött válasz a konkrét esetet nem kommentálta, ellenben kitért arra, hogy „egyházunk gyakorlata, hogy a szent cselekmények során a személyeket nyelvi, nemzetiségi, társadalmi szempontból nem különböztetjük meg”. A főegyházmegye a lelkipásztorkodás során kiemelten fontos területnek tartja a cigánypasztorációt. (A romák körében végzett lelkipásztori tevékenység, lelki gondozás.) „A Szentév alkalmából szeptember 27-ére az egri bazilikában cigány testvéreink számára egyházmegyei zarándoklatot szervezünk” – tájékoztatta lapunkat az érsekség.
