Számos méh- és darázsfaj él a világon, ekképpen Magyarországon is. Sokan csak a háziméhnek és a lódarázsnak tulajdonítanak jelentőséget, holott a Földön fellelhető, mintegy 20 000 méh- és darázsfaj mintegy 90 százalékát a magányosan élő fajok képviselik. Jelentőségük a megporzásban tehát nem kisebb, mint a háziméhé: az utóbbi az ember ipari mértékű termeléséhez elengedhetetlen, így jobbára ott is hasznosítják őket.
A magányosan élők közös jellemzője, hogy egyes méh- és darázsfajokkal ellentétben nem agresszív rovarok – és bár nekik is van fullánkjuk és méregzsákjuk – ha nem bántjuk őket, maguktól biztosan nem csípnek meg.
Otthon, édes otthon
Míg a házi méhek akár több tízezres kolóniáinak termetes faodvakra – még inkább az ember által biztosított kaptárakra – van szüksége, a magányos fajok ujjnyinál nem vastagabb lyukak védelmére bízzák utódaikat. Ezekbe a szűk járatokba a nőstény méhek nektárt és virágport, a darazsak elsősorban megbénított hernyókat halmoznak fel, erre petéznek, majd a bölcsőket sárdugóval zárják le. A kikelő lárva a felhalmozott táplálék elfogyasztását követően bebábozódik, végül a kikelő kifejlett rovar kirágja magát a sárdugón, és megkezdi néhány hetes felnőtt életét.
Miért érdemes?
Míg a háziméheknek kaptárakra van szükségük az utódok neveléséhez, addig ezeknek a méheknek és darazsaknak a túléléséhez nélkülözhetetlenek a természetes üregek, amik fákban, a talajban és meredek folyók oldalában képződnek. Kicsi, ujjnyinál nem vastagabb lyukakba a méhek nektárt, virágport, a darazsak elkábított hernyókat halmoznak fel, majd a peték lerakása után sárral tapasztják be a lyuk nyílását. A kikelő lárvák itt élnek, táplálkoznak és bábozódnak be, hogy aztán néhány hetes imágó korukat arra használják fel, hogy szaporodási kötelességüknek eleget tegyenek. Ilyenkor én is megfigyeltem őket, ahogyan a sziklakertben virágról virágra szálldosva gyűjtik a nektárt és a virágport. Egyes rovarok már akár február végén aktívvá válhatnak, így a korai virágok beporzásában is fontos szerepük van. Hogy az ő szaporodásukat is biztosítsuk, érdemes már márciusban kihelyezni az elkészült hoteleket. Én többnyire a védettebb helyeket ajánlanám, mint például a fészer, terasz, erkély, vagy a ház esőtől védett oldala, de lehet akár az ablakpárkányba is. A támadásra hajlamos fajok beköltözésétől nem kel tartanunk, mert a szűk lyukakban nincs hely a lépek kiépítésére.
Hogyan?
Méhecskehotelt te is tudsz készíteni egész egyszerűen. Ha nádból csinálod, elég, ha jó szorosan összekötözöd a szálakat, Ha fában gondolkozol, lehet tűzifa kugliba vagy gerendafa-maradékba is fúrni a lyukakat. Ehhez 10, 8, 6, 4, és 2 mm vastag, fa vagy fém megmunkálására alkalmas fúrószárat, illetve akkus vagy vezetékes elektromos fúrógépet használjunk. A használt járatokat nem szükséges egyébként takarítani, a rovarok ugyanúgy hasznosítják a korábbi bölcsőket.
Köztudott, hogy egyes madárfajok (köztük harkályok, cinegék), és emlősök előszeretettel csemegéznek ezekből az állatokból. Ezt úgy tudjuk kivédeni, ha egy szekrényes, keretes-távtartós megoldást alkalmazunk, ahol a méhecskehotelek bejárata előtt 15-20 cm-rel csirkehálóval akadályozzuk meg ezeknek az állatoknak a hozzáférését.
Ilyen hotelek elkészítésére volt lehetőség például a Margit körúti Bolygó Közösségi Térben, ahol Nagy Máté segítségével igen csinos-takaros otthonokat csinálhattak a résztvevők. A főszervező kiemelte, hogy a Bolygó közössége hisz a változások megvalósíthatóságában, illetve, hogy ezeket apránként, fokozatosan el tudjuk érni.
– Kihívásnak éltem meg a programot, alapvetően nem használok fúrót, fűrészt és hasonló szerszámokat, úgyhogy kicsit nehéznek tűnt először. De mindenképpen úgy érzem, hogy ez is hozzátett a személyiségemhez, hogy ezt is kipróbáltam, és hogyha mondjuk legközelebb otthon valami elromlik, akkor sokkal tudatosabban állok majd hozzá a megszereléséhez – válaszolta az egyik résztvevő lapunk érdeklődésére.
A programon magam is részt vettem. Az élményeim közül kiemelném az alkotás örömét, ami közösségben történt. A Bolygóban egyébként gyakran szoktak tartani különböző témakörök mentén barkácsolós workshopokat, amiken a részvevők az alkotás során betekintést nyerhetnek a munkálatok részleteibe. Sok ember életében hiányzik az, hogy a két kezükkel alkossanak valamit, a famegmunkálás pedig pláne ilyen terület.
– Úgy gondolom, hogy általánosságban könnyű megfeledkezni arról, hogy milyen nagymértékben leuralta az ember bolygónk élettereit. Azért is volt jó lehetőség ez a workshop, mert tudunk egyénenként is cselekedni azért, hogy ez jobb legyen. Emellett megemlíteném, hogy nem kell egyedül megváltoztatnunk a saját életmódunkat úgy, hogy a világ összes problémáját megoldjuk, mert ez a közösség érdeke is, tehát együtt kellene fellépnünk – emelte ki Nagy Máté.
