Kezdve azzal, hogy a 2013-óta hatalmon lévő, buszsofőrből lett elnök Nicolás Maduro és a Venezuelai Egységes Szocialista Párt (PSUV) újabb, 2024-es győzelmét nemcsak a helyi ellenzék, de több más ország - köztük az Egyesült Államok - sem fogadta el. Választási csalást kiáltottak, az emberek utcára vonultak, sokadjára tört ki erőszakhullám. De erre később visszatérünk.
A regionális választásokat nemcsak a jelenlegi elnök megkérdőjelezett legitimitása, de az ENSZ Nemzetközi Bíróságának határozata is beárnyékolja. A szervezet ugyanis felszólította a caracasi vezetést, hogy a regionális voksolásban ne vegye bele Essequibo területét, amely a szomszédos Guyanával határos, és amelynek felügyelete a mai napig vitatott. Az aranyban, gyémántokban, kőolajban és más ásványkincsekben gazdag területet Venezuela tavaly egyszerűen annektálta, és a 24. szövetségi államává avatta. Guyana egyébként Venezuela folyamatos jogsértései miatt már 2018-ban a hágai bírósághoz fordult Essequibo ügyében, ugyanis a területének kétharmadát teszi ki, és a 800 ezer lakosából 125 ezer él ott. Az ügy még folyamatban van.
Essequibo a spanyol gyarmati idők alatt Venezuelához tartozott, ám később, 1899-ben, amikor Guyana még brit gyarmat volt, nemzetközi független döntőbírók új határokat húztak, Guyanához sorolva a területet. Venezuela ezt azóta is figyelmen kívül hagyja. Maduro ugyanígy fittyet hányt az ENSZ választásokra vonatkozó felszólítására is. – Semmilyen nemzetközi nyomásnak, zsarolásnak nem engedünk – tudta le a kérdést a venezuelai államfő.
Az ellenzéki koalíció, az Egyesült Demokratikus Platform (PUD) vezetője, a centrista-liberális María Corina Machado a regionális választások bojkottálására hívta a venezuelaiakat. Machado az elmúlt több mint húsz év legerősebb ellenzéki vezetőjének ígérkezett, talán nem véletlen, hogy a venezuelai legfelsőbb bíróság a tavalyi választások előtt csalás és más jogsértések címén megtiltotta, hogy elnökjelöltként induljon. Így lett helyette a PUD jelöltje az egykori diplomata, 75 éves Edmundo González Urrutia. Azonban ő is úgy járt, mint mindenki más, aki eddig megpróbálta a chavizmust ledönteni. Nem sokkal a választások után nyilvánosságra hozott egy olyan választási eredményt, amely szerint az ellenzék – az exit pollokkal egyetemben – 30 százalékos győzelmet aratott. Pár hónap elteltével a Maduróhoz hű ügyészség egyik, terrorista bűncselekményekre szakosodott bírója elfogatóparancsot adott ki ellene. Közfeladatok „bitorlásával”, okirat-hamisítással, engedetlenségre való felbujtással és a szabotálással vádolták. González így kénytelen volt Spanyolországba menekülni. Machado pedig bujkál. A két politikust tavaly az EP elnöke, Roberta Metsola Szaharov-díjjal tüntette ki az igazság, a demokrácia és a jogállamiság érdekében tett erőfeszítéseikért.
A most hétvégi választásokról Machado az AFP-nek azt mondta, szemfényvesztés, amit Maduro rezsimje azért rendez, hogy ezzel akarja" a tavalyi elcsalt választásokat. "Annak bizonyítására, hogy valójában az ellenzék nyert az elnökválasztáson a legjobb forma az lenne, ha a szavazófülkék konganának az ürességtől" - mondta. "Ha elmennénk szavazni az egy korrupt rendszert validálna" - véli Machado. A felhívását nem fogadta teljes egyetértés az ellenzéki oldalon. A PUD részét nem képező, kisebb ellenzéki csoportosulás, amelyet a kétszeres egykori elnökjelölt Henrique Capriles vezet szavazásra buzdította híveit. Ő attól tart, hogy megismétlődhet az, ami 2020-ban, amikor az ellenzék távol maradt az országgyűlési választásokról, és ezzel Madurónak újra parlamenti többsége lett, amivel elnyomó törvényei úgy mentek át mint kés a vajon.
Venezuela 1998-ban indult el a lejtőn. Akkor került hatalomra az egykori puccsista Hugo Chávez. Reformjait az ország olajból származó bevételeire alapozta, ám halála után, a kőolaj árának 2014-es bezuhanásával - és a rezsimje alatt már burjánzó korrupció miatt - az ország gazdasága összeomlott. A diktatórikus rendszer miatti külföldi szankciók pedig tovább súlyosbították a helyzetet a főleg olajexportból élő országban. Olyannyira, hogy a fizetőeszköz, a bolivár elértéktelenedett, ételjegyeket osztottak, alapvető szolgáltatások, gyógyszerek hiányoztak.
Az emberek fokozódó elégedetlenségére a Chávez 2013-as halála után hatalomra került buszsofőrből lett szakszervezetis, majd külügyminiszter, majd elnök Nicolás Maduro rezsimje erőszakkal válaszolt. Politikai ellenfeleit börtönbe zárta, a hadsereget az utcára vezényelte, és szép lassan elindult a venezuelaiak menekülése a hazájukból. Maduro politikai képzettsége egyébként Chávez mentorálásából és egy egy éves, a Kommunista Fiatalság Egyesülete által szervezett kubai politikai kurzusból áll.
Ami a tömeges kivándorlást illeti: az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának 2025-ös jelentése szerint 2014 óta a körülbelül 28,8 millióból 7,7 millió venezuelai hagyta el hazáját.
Mivel a menekültstátusz, vízum igénylés nehézkes, sajnos sokan a Panama-földszoros veszélyes dzsungelén keresztül (ami Panama Darién tartományát választja el a dél-amerikai Kolumbiától) próbálnak meg átszökni északra, és ezt számos bűnszervezet kihasználja és bántalmazza a menekülteket.
A független HumVenezuela civilszervezet adatai alapján a Venezuelában élők közül 14,2 millió embert érint súlyos humanitárius válság. A gyógyszertárak negyedéből hiányoznak alapvető gyógyszerek, ahol kaphatóak ott pedig megfizethetetlenek. Ötmillió lakos a mai nap is éhezik.
