A kakaóbab termesztői jellemzően soha nem kóstoltak még csokoládét. Tóth Eszter közgazdász, a Debreceni Egyetem adjunktusa érzékletes képet mutatott ezzel a mondattal egy online előadáson, amelyet a Tudatos Vásárlók Egyesülete (TVE) szervezett a napokban. Az apropó a fair trade, azaz a méltányos kereskedelem világnapja volt.
Az elv lényege sok összetevőből áll, például hogy a termelők rendezett körülmények között dolgozzanak, méltó megélhetést kapjanak, az alapanyagokat előállító társaságok ne alkalmazzanak gyerekmunkásokat, ne bánjanak a nőkkel diszkriminatívan. Virág, kávé, tea, gyapot, nádcukor, banán, kakaóbab, méz és ma már egyre gyakrabban az arany – ezek teszik ki a fair trade termékek 90 százalékát.
Az ilyen áruk a boltokban átlagosan 15 százalékkal kerülnek többe. Hozzávetőleg 2000 termelő szervezetről beszélünk, amelyből másfél ezer kisebb, a többi pedig nagyobb, azaz bérmunkát is alkalmazó vállalkozás. Körülbelül kétmillió termelőről szólnak a statisztikák, akik főleg farmerek, és döntően az Egyenlítőtől délebbre élnek.
Csepp a tengerben
A közgazdaságban az ár és a hasznosság a legfontosabb piaci indikátorok, a fair trade tehát különleges helyzetet teremt: a fogyasztó számára a minőség lesz a fontosabb, meg az előállítás körülményei, szögezte le az előadáson Tóth Eszter. És bár az említett tudományág a számokat szereti, nem egyszerű a fair trade-ről naprakész anyagokat találni, ami talán nem véletlen. Ezt már Artner Annamária közgazdász, egyetemi tanár magyarázta lapunknak. Egy 2018-as adat szerint 9,8 milliárd euróra tették a fair trade keretében forgalmazott áruk értékét, ami akkor a világkereskedelem fél ezreléke volt. Az, hogy nehéz erről az ágazatról számadatokat találni, szerinte talán azt is jelzi, hogy kezd lecsengeni.
A fair trade születésekor a cél a tradicionális termelési módok fenntartása volt, de kérdés, hogy ez a szemlélet az AI korában mennyire fenntartható. Éppen azért, mert a kereskedelemnek, a termelésnek csak nagyon szűk keretmetszetét adja, illetve, mert inkább karitatív jellege van.
Ha leegyszerűsítjük, arról van szó, hogy a hagyományosan fejletteknek nevezett országok – ma úgy mondjuk, a globális észak – középrétege, amely viszonylag jó életszínvonalát a globális dél kizsákmányolásának köszönheti, a fair trade termékek vásárlásával úgy érezheti, jót cselekszik a globális dél szegény dolgozóival. Artner Annamária kihangsúlyozta, hogy ez valóban szép dolog, szó sincs arról, hogy gúnyt akar űzni a törekvésből, de mindannyian tudjuk, hogy ezzel a szegénység, az egyenlőtlenség, a kizsákmányolás problémáját nem oldjuk meg. Tóth Eszternek az előadáson hallott szavai mindezt annyiban árnyalják, hogy szerinte a szegényebb országoknak – ha másért nem, az ott virágzó korrupció miatt – nem segélyt, hanem oktatást kell nyújtani, és be kell vonni őket a nemzetközi kereskedelembe. Sokkal hatékonyabb, ha a rendszert tudják a nemzetközi szervezetek megváltoztatni.
Az exportáló és importáló feleket is figyelembe véve a fairtrade-hálózat ma 140-145 országban van jelen.
Artner Annamária rámutatott: ez a kereskedelem a kistermelők számára prémiumot, azaz az egyéb forgalmazási módokhoz képest nagyobb nyereséget biztosít, de világkereskedelmi viszonylatban pénzben kifejezve elenyésző a mértéke: 2022-ben 223 millió euró volt. Ugyanakkor alá kell húzni, hogy adott esetekben a fair trade kereskedelembe való bekapcsolódás nagy segítség a fejlődő országokban lévő kistermelőknek, szövetkezeteknek. Egyes helyeken az életet jelenti a nekik, hiszen könnyebbé tehetik a mindennapjaikat, fejlesztéseket hajtanak végre, utat építhetnek, iskolát nyithatnak.
Jogi vagy szelíd erőszak?
Fair trade minősítő vagy marketingszervezet nincs Magyarországon. Tóth Eszter a World Fair Trade Organization szabadon elérhető adatbázisából tudja, hogy termelő sincs. Állítólag korábban is csak egyetlen volt, egy dán instant kávé- és csokiporokkal foglalkozó cég Pécsen. Kérdés az is, hogy sikerül-e további vásárlókat bevonzani. Egy avatott szakember lapunknak úgy fogalmazott, hogy „Nyugaton” nagyon nagy keletje, de legalábbis ismertsége van ezeknek a termékeknek, nem úgy, mint hazánkban. Egy belga, holland, német, osztrák szinte biztosan tudni fogja, miről van szó, és ha elviekben támogatják a fenntarthatóság törekvéseit, ráadásul pénzt is tudnak az ilyen termékekre áldozni, az fél siker. Magyarországon sem a termékek ismertsége, sem az átlagos magyar edukáltsága nem jó ezen a téren. Az sem mellékes, hogy történelmileg-lelkileg sem állnak hozzánk közel a „harmadik világ” országai, míg mondjuk a belgák, hollandok gyarmatosítás utáni nemzeti bűntudata sokáig táplálta a fair trade mozgalmat.
Haraszti Anikó, a TVE munkatársa ezzel szemben abszolút optimista, hisz abban, hogy fokozható a fair trade termékek aránya.
– A szemlélet elsősorban a szolidaritásról szól, arról, milyennek akarjuk látni a világot. Ezzel a vásárlói magatartással azoknak az érdekeit igyekszünk képviselni, akik nagyon távol élnek tőlünk, de szeretnénk, hogy elérjen hozzánk a hangjuk.
Az igazságtalan elosztást próbáljuk felszámolni. Átlagos esetben egy termékből a marketing, a kereskedő, a szállító, a feldolgozó sokkal többet profitál, a termelőnek alig jut valami. Jogi eszközökkel mindezt nagyon nehéz megreformálni. Azonban az, hogy ha ilyen árut keresünk és veszünk, egy üzleti eszköz arra, hogy a termelő, aki aztán nekünk köszönhetően tisztességesen, emberhez méltóan megél a munkájából, valóban megkapja a neki járó árat még akkor is, ha esetleg többet fizetünk. Ehhez azonban előbb el kell érni ahhoz a szemlélethez, hogy vásárláskor számításba vegyem, miért jó az, ha törődöm másokkal.
Drága is, meg nem is
Gyakran elhangzik a fair trade árukkal kapcsolatban, hogy drágák, ezért nem lehet belőlük tömegtermék. Valóban vannak az átlagosnál jóval drágábbak, ismerte el Haraszti Anikó. Ezt az indukálja, hogy a fogyasztó szívesebben fizet többet, ha ár-érték arányban azt kifizetődőnek véli. De tud ellenpéldát: német boltláncok magyarországi üzleteiben tele vannak a polcok saját márkás fair trade termékekkel, hovatovább a húsvéti csokinyuszi nemhogy drágább, de talán még olcsóbb is volt, mint egy-egy világmárka hasonló csemegéje. Ha vevőként nyomást gyakorlunk a láncokra, keressük az ilyen termékeket, ennek eredményeként itthon is egyre nagyobb számban lesznek kaphatók.
A TVE eddig háromszor mérte meg itthon a fair trade termékek piacát, és úgy találták, hogy 2014-ben a részesedés 68 millió forint volt, 2020-ban már viszont meghaladta a 6,9 milliárd forintot. Aki elköteleződik, fogalmazott az egyesület munkatársa, legközelebb is keresi majd az ismert logóval ellátott termékeket.
