Jelmezes és színes parókájú fiatalok lepték el múlt hétvégén a budapesti Hungexpo területét és pavilonjait. A főként tizen- és huszonévesek a kedvenc japán rajzfilmjeik karaktereinek öltöztek be: voltak itt habos-babos tüllszoknyájú hercegnők, macskafülű lányok, nindzsák a Naruto című sorozatból és emberfeletti képességű harcosok a Dragon Ball című szériából. Az animék kultusza Magyarországon is virágzik, amit jól bizonyít az évente négy alkalommal megrendezett MondoCon, melyre fiatalok ezrei zarándokolnak el, hogy egy közös, nagy találkozás keretében egymással beszélgessenek, táncoljanak, vagy beszerezzék a kedvenc képregényeiket, azaz mangáikat avagy a kedvelt sorozatuk figuráit. De miben is rejlik a MondoCon varázsa?
Szembejön a főhős
– A MondoCon mindenfajta geek szubkultúra ünnepe, így azoknak is érdemes ide eljönni, akik még csak érdeklődnek az animék vagy mangák iránt. Ha például a standoknál elmondják az árusoknak, hogy mi a kedvencük, akkor ők tudnak segíteni abban, hogy melyik képregényeket érdemes megvenni, melyek passzolhatnak az ízlésükhöz. Másrészt itt együtt van tízezer ember, akik mind rajonganak a japán animációért és képregényekért, és akik közül sokan beöltöznek a kedvenc karaktereik jelmezeibe. Így nemcsak a programok, az előadások és a koncertek miatt érdemes elnézni, hanem mert itt összegyűlik egy csomó ember, akik pontosan tudják egymásról, hogy ugyanazt a kultúrát szeretik, és hasonló az ízlésük. Amit itt látunk, az egy hatalmas piknik. A fiatalok császkálnak meg ülnek a fűben a pokrócaikon, közben beszélgetnek, és ha szembejön velük valaki, és mondjuk olyan főhősnek van öltözve, akit nagyon szeretnek, akkor fotózkodnak vele, esetleg beszélgetnek is, például arról, hogyan csinálta a ruháját. Többtucatnyi embert ismerek, aki itt új haverokat szerzett, majd itt találkozott velük rendszeresen, miközben az egyikük debreceni, a másik meg szegedi.
Ez azért is nagy szó, mert a mai generáció már az online térben él, a fiatalok alig mozdulnak ki, de ide eljönnek, ismerkednek, zenét hallgatnak, táncolnak, röplabdáznak, és közben jól érzik magukat. Előfordul, hogy spontán flashmobokat tolnak, például száz ember elkezd vonatozni a pavilonok között. Ezt pedig látni kell.
Nyitni a szubkultúrák felé
A MondoCont 2008-ban hozta létre Boros Csaba, a japán képregényeket magyarul kiadó Mangafan Kiadó vezetője. – A kezdetekkor mi adtunk ki Magyarországon nagy mennyiségű mangát. Aztán rájöttünk, hogy azok a kiadók tudnak hosszú ideig fennmaradni, amelyek közvetlenül el tudják érni a vásárlóikat. Ezért jött létre a MondoCon, hogy kapcsolatba tudjunk kerülni az olvasóinkkal.
Ennek is volt egy elődje, az AnimeCon, amit egy baráti társasággal művelődési házakban szerveztünk, majd a Millenáris Parkba vittük az eseményt, de a nyolcszáz-ezer fős rajongói közösség ezt is kezdte kinőni. Mi viszont kiadóként nem engedhettük meg magunknak, hogy ne legyen egy olyan rendezvényünk, ahol közvetlenül meg tudjuk szólítani az olvasóinkat – mondja Csaba. Így indult el hamarosan a MondoCon, majd 2012-ben megszületett a Mondo Magazin, melyben az animét és mangát mint szubkultúrákat népszerűsítették, de még az ázsiai popkultúráról is írtak benne, beleértve a zenét és a divatot is.
De milyen is a manga- és animekultúra ma Magyarországon?
– Azt kell, hogy mondjam, erős, még régiós összevetésben is. Azzal, hogy ezt a rendezvényt elkezdtük, és következetesen toltuk évente négyszer, sikerült egy bázist építenünk, a rajongók pedig tudják, hogy itt találkozhatnak egymással, és részt vehetnek nekik szóló programokon. Nyilván a kiadói megfontolás is vezérelt minket, mivel negyedévente jelent meg annyi könyvünk, amit a rendezvényen újdonságként tudtunk prezentálni. Másrészt a szubkultúra is nyitottabb lett. A rajongók sokkal kevésbé vonalasak, hiszen nemcsak a japán rajzfilmek és képregények iránt érdeklődnek, hanem más szubkultúrák iránt is. Ezért mi is sokat tettünk, például meghívtuk a Magyar Star Wars Klubot és a Csillagkapu Rajongói Közösséget is.
Ellenségből barátot faragni
Az idei MondoCon egyik fő eseménye az volt, hogy felléptek a Dragon Ball Z és Super című animesorozatok szinkronhangjai, mint Koltai Judit, aki a sorozatban a főhős, Son Goku két fiának, Son Gohannak és Son Gotennek is a hangját adta (lásd keretes írásunkat), az eseményt pedig a rajongókat tömörítő Dragon Ball Hardcore Team két alapítója, Ujváry Zoltán és Kálmán Sándor szervezte.
– Már régóta szerettünk volna csinálni egy nagyobb közönségtalálkozót, ahol a fanok találkozhatnak a szereplők hangjaival. Az eseményre idősek és fiatalok is ellátogattak, mert a Dragon Ballért nagyon különböző generációk rajonganak. Egyben ez volt az első shonen, azaz fiatal férfiaknak szóló harcolós anime, ami Magyarországon és más európai országokban is népszerű lett – mondja Kálmán Sándor, kiemelve, hogy Japánban a szerző, Akira Torijama sok mangakára, azaz mangaszerzőre hatott, és a Dragon Ballt követően megjelentek olyan képregényszériák, melyekben hasonló kinézetű karakterek bukkantak fel, vagy hasonló volt a sztorijuk.
A képregényből készült rajzfilm 1998-tól Magyarországon is futott az RTL Klubon délutánonként, de több alkalommal is támadták a benne zajló brutális harci jelenetek miatt, mígnem 1999-ben a Dragon Ball Z szériát levették a képernyőről, mert az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) 8 millió forintra büntette a csatornát, mivel nem a késő esti órákban vetítették azt.
– Paradox módon ez összekovácsolta a közösséget, a rajongók annak ellenére is kitartottak a sorozat mellett, hogy azt abbahagyták. 2012-ben aztán a Viasat6 leadta, majd 2018-tól a csatorna a Dragon Ball Supert is vetítette – mondja Ujváry Zoltán, aki szerint noha a sorozat kultúrája itthon nincsen csúcsra járatva, mindenki hallott már róla, tudja, hogy kicsoda Son Goku, Son Gohan, Vegita vagy Ifjú Sátán.
– Sokan mondják, hogy ez a történet brutális, de ha valaki jobban odafigyel sztorira, akkor láthatja, hogy a főhős szimpatikus, a történet pedig oktató jellegű, hiszen arra buzdít, hogy legyél jobb a tegnapi önmagadnál. Son Goku magyar hangja, a három éve elhunyt Lippai László is mondta, hogy amikor szinkronizált, ő is ezt érezte a sorok között – mondja Sándor. A sorozat másik titka a karakterekben rejlik, mert bár Zoltán szerint vannak a Dragon Ballnál összetettebb világú animék, ebben a szereplők viszik a prímet.
– Ez a sorozat el tudja varázsolni az embert, és ki tudja szakítani valóságból, és egy olyan világba helyezni, amelyben tényleg bármi megtörténhet. Eközben pedig azt tanítja, hogy a nehézségek ellenére is menni kell előre, és hogy találjuk meg azokat az embereket, társakat, akikkel együtt haladhatunk ezen az úton.
Son Goku is több ellenségéből barátot tudott faragni, mert olyan szeretet van benne, és olyan belülről jövő elfogadás, ami talán minket is arra ösztönöz, hogy jobban alkalmazkodjunk és kapcsolódjunk egymáshoz.
