Éppen a groteszk ukrán–magyar kémügy jól megérdemelt hétvégi kinevetéséhez gyűjtött anyagokat és háttérbeszélgetéseket értékeltük, amikor szerdára kelve egy beélesített jogszabálytervezet híre érkezett. A legkorábban Polyák Gábor médiajogász ébredt, temérdek egyetemi restancia mentette a fél ötöt. „És erre mi fogad ma hajnalban? Lánczi Tamás hamarosan listára tesz a barátaimmal együtt, a kínkeservesen megszerzett pályázati forrásoknak lőttek, a magyar civil társadalom és a független média nagy része megy a kukába. Legalábbis ma hajnalban ez látszott a benyújtott törvényjavaslatból… Ja, és azoknak üzenem, akik tegnap voltak médiajogórán, hogy a papírtigris fogat növesztett” – értékelte az egyetemi oktató bizonyos Halász János fideszes képviselő éjszakai ármányát a Facebook-oldalán. A kormány továbbra sem egyeztet, ne adj’ isten vitatkozik az ország levegőjét szennyező elképzeléseiről, hanem egyéni képviselői indítványként forgalmazza azokat. Bátorság, netovább.
Gestapo és ÁVH
Mégis, milyen cselekményt követett el keddről szerdára virradóra a kormány? Mi változott? Nos, eddig az volt a nemzeti illiberalizmus mondása, hogy az igazság, a hatalom és a dicsőség kizárólag az övék, de te gondolhatsz, mondhatsz mást is. Ebből az autokrata tempóból következett az ellenzéki össze-vissza fogás.
Az ún. átláthatósági törvény nyomán a változás az, hogy mostantól gondolhatsz ugyan mást, de nem mondhatod. A kormányzás katasztrófája tehát megmarad, de nem lehet azokat sajtóban mutogatni, mert a végén még akadályoznák a demokratikus vitát vagy (borzalom, iszonyat) befolyásolnák a választást.
A korrupcióellenes és emberjogi szervezetek munkája is ellehetetlenül, nem lesznek kínos nemzetközi listák, uniós fórumokon előadott helyzetértékelések, amelyek (sok egyéb mellett) a Fidesz európai párialétéhez és a nemzeti források felfüggesztéséhez vezettek. Ennyi történik. Amihez persze el kell hallgattatni (mindközönségesen: be kell tiltani) azokat a szervezeteket, amelyek a kormány szerint a magyar szuverenitást veszélyeztetik. De miután Orbán Viktor 15 éve egyenlőségjelet tett a nemzet szuverenitása és saját kormányának áldásos tevékenysége közé, nem kérdés, hogy a törvényből a független civil szervezetek és a független sajtó megtizedelése következik. Erre mondta Kocsis Máté, a Fidesz éleslátású cinikusa, hogy „akinek nincs takargatnivalója, annak izgulnivalója sincs”. Miután a Fidesz fogja megmondani, mi számít takargatnivalónak, az izgalom teljességgel indokoltnak tűnik.
Hasonló helyzetet élt át Deutsch Tamás Brüsszelben, csak fonákoldalról kapta az ívet. Az Európai Néppárt (EPP) 2020-ban éppen ki akarta zárni az EP-képviselőt a soraiból (2021-ben a Fidesz nem várta meg, amíg pártostul kipenderítik, és inkább kilépett), mert „döbbenettel és növekvő türelmetlenséggel” figyelték a radikalizálódását és verbális támadásait a jogállamisági ügyben. Mármint az „Ennyi”-függőét. Manfred Weber frakcióvezető (a jelenlegi Fidesz-mumus) úgy fogalmazott, hogy „amennyiben az igazságszolgáltatás függetlensége és a média szabadsága is maradéktalanul megvalósul Magyarországon, a kormánynak nincs félnivalója a jogállamisági feltételrendszertől”. Mire Deutsch Tamás egy szemlátomást rosszul öregedő mondattal válaszolt: „A Gestapo és az ÁVH is azt mondta: akinek nincs takargatnivalója, annak nincs félnivalója.” Hát ez az, tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim, ők is azt mondták. És aztán a végére még a magyar anyaföldnek is elég sok takargatnivalója lett.
Színjátszószakkör
Az őrületes kommunikációnak (vagy kommunikációs őrületnek), ami eddig több mint idegesítő, de közvetlen életveszélyt nem jelentő szószaporítás volt (vö.: papírtigris), a fentiekhez hasonló lelepleződése is különösen izgalmas. Az ellentmondásokba, logikátlan tézisekbe, nyakatekert érvelésekbe, mondvacsinált vádakba gabalyodás. Itt van példának okért a kémügy, ami még a Fidesz-kormányzati kommunikációval mérve is példátlan röhögőgörcsöt okozott a nemzeti virtualitásban. „Nyilvánvalóvá vált, hogy a Tisza Párt összejátszik az ukrán titkosszolgálattal”, közösen indítottak „lejárató akciót Magyarország ellen”. Ezt öblögeti a héten széltében-hosszában a teljes hazai kormánypropaganda. Menczer kommunikációs igazgató oldalán cikkünk írásakor 66:34 arányban álltak nyerésre azok, akik szerint röhejes a gondolatfutam (csak a tetsziket és a nevetést számoltuk). De nem járt jobban a kormányoldalon a „Nem a magyar érdekeket képviselte Ruszin-Szendi Romulusz a NATO és az EU vezérkarfőnöki ülésein” című bejegyzés sem, itt 72:28 százalékos volt az arány. (Beleértve a támogatók közé a trollgyanús profilokat is, köztük a vecsési savanyú káposzta arcmással rendelkezőt, aki vagy létező ember kizárólag Fidesz-tartalommal, vagy létező troll kizárólag Fidesz-tartalommal. Egyik eshetőség szomorúbb, mint a másik, mindenesetre „emberünk” majd minden Menczer-poszt alatt hét ágra lelkesedik.)
A Tisza Pártot összekémező kommunikációra érkező nevető fejek egyike így jellemezte találóan a kormánypártok bohócait: „színjátszószakkör”. Magyar Péter is kifejezte megdöbbenését a hírek láttán: „Van egy rossz hírem. Ezt a marhaságot a saját szavazóitok sem hiszik el, sőt láthatóan kinevetnek benneteket. Először azt hazudtátok, hogy Brüsszel irányít bennünket. Aztán, hogy az amerikaiak. Aztán, hogy a német kancellár, meg a DK, meg Soros György. Most meg jön az ukrán titkosszolgálat. Ki lesz a következő?” Orbán Viktor is bátran kiállt, és megvádolt egy ellenzéki pártot az ukrán titkosszolgálatokkal való összejátszással. Félt kimondani Magyar Péter nevét (miközben őt is mutatták a felvételen)? Félt a pertől? (Ami végül megérkezett.)
Orbán szerint egy magyar ellenzéki párt tevékeny szerepet vállalt egy ukrán titkosszolgálati akcióban. Miből következtetett erre? Abból, hogy az ukrán titkosszolgákat egy nappal később tett közzé egy kárpátaljai magyarkém-elfogást? Vagy hogy Ruszin-Szendi évekkel korábban Slava Ukraini!-val zárta felszólalását? Katonaként, emberként mi sem mondtunk volna mást. A kormány mandátuma politika, és a katona ne politizáljon. Azt kellett volna mondania, amit a magyar kormány gondol 26 (Fico nélkül 25) európai tagállammal szemben?
Az ukránok helyében magunk is igyekeznénk meglovagolni a magyar kormánypártok kapkodását, zavarodottságát, gyengülését. Nem összejátszás ez, hanem helyzetfelismerés. Orbán Viktornál kevesebben tudnak erről többet.
És az ukránoknak motivációjuk is van. Gyilkolják őket évek óta, miközben a magyar kormány drága gázvásárlásokkal (és galád Ukrajna-ellenes kampánnyal) szeretgeti Putyin puskacsövét. Amilyen a fogadjisten… – szokta mondogatni egy páratlan magyar illiberális.
Lázálmos delírium
Oroszország Ukrajna ellen indított háborúja áll a választásikampány-üzemmód hevületéhez fogható kormányzati kommunikáció középpontjában továbbra is. Amibe ráadásul gond nélkül beleszőhető a Nyugat, vagyis Brüsszel (és a Brüsszel mögött ólálkodó Soros-birodalom) rémképe, és persze az őt kiszolgáló baloldali ellenzéké, amely immár Gyurcsány Ferenc nélkül kénytelen felvenni a harcot a globális liberálkommunista világhatalomért (Felkészül: „Gyurcsányné”, aki még válni is képes a győzelemért.) A cél továbbra is a nemzetállamok beszántása muszlim lakosságcsere, háborús rombolás, no meg az óvodások átműtésének az eszközével. Hogy a muszlim illegális migráns terroristák mit szólnak az óvodásaik átműtéséhez? Under construction, ez a fejezet még kidolgozás alatt van. Három évvel ezelőtt, a 2022-es parlamenti választásokon ezzel a motívummal, a „háborúpárti ellenzék” szókapcsolattal sikerült elérniük Orbánéknak a negyedik kétharmadot, és sokáig úgy tetszett, most sem lesz ennél deliráltabb lázálom. De lett.
A Fidesz–KDNP másfél évtizedes működése lényegében röhejes az első pillanattól kezdve, miközben persze van egy közjogi vetülete (amely kevésbé röhejes): a hatalom kizárólagos gyakorlására törekvés egyébiránt alaptörvény-ellenes lépéseinek rendszere.
De minden mondásuk agyzsibbasztó. A második agysejt megléte esetén eufemizmus (ámítás, mesebeszéd, nettó hazugság) az összes NER-szlogen a rezsicsökkentéstől az óvodásátműtésen át a háborúpárti ellenzék (laposföld-hívő) teóriájáig. Amivel nem azt mondjuk, hogy minden fideszes buta, mint a föld, sötét, mint az éjszaka, egyszerű, mint a faék. Dehogy mondunk ilyet.
Roppant okos emberek igenelik a Fidesz rendszerét Mészárossal, Tiborczcal és Guccival együtt. Roppant okos emberek hoztak már zsidótörvényeket, égettek feketéket, üldöztek kommunistákat is.
És roppant okos emberek képtelenek megálljt parancsolni a kormányokat vásárló milliárdos-világuralomnak: Amerikát már nem kellett is megvásárolni, egyenesen egy pénzember vezeti. Aki biztosan semmilyen tőzsdei és árfolyamnyereséget nem realizált a vámháború önkezű kirobbantása és önkezű felfüggesztése között! (Dehogy mondunk ilyet!) Az okosság és a világ felemelkedése kétezer éve semmiféle kiszámítható relációban, pláne összhangban nincs egymással. A világ leggazdagabb roppantokos-embere éppen náci karlendítésben végződik, amikor éppen nincs a nyakában a kisfia. Keresztény elkurzus.
