Heti abszurd: Orbán Viktor a legjobb dolog és az obszcenitás ismérvei

Vajon késő lenne átképeznem magam új-zélandi birkapásztornak? Mert néztem a neten, ez a világ utolsó biztonságos helye, ahová még mehetnék, amikor itthon disztópikus orosz akció-valóságshow-t forgatnak.

Putyin talán minden őrültségét latba vetve beleszáll a NATO-ba a Baltikumban, Erdogan tárt karokkal várja az ukrán béketárgyalókat, Zelenszkij lehet a következő Navalnij, Trump a katariaktól kapott magángéppel furikáz, és a vén Európán talán még hajlandó az oroszokkal risztelni, csak Grönland biztosan benne legyen a csomagban, meg egy fullextrás ritkaföldfém-kollekció.

Egy szép barátság vége lehet, ha még a magasságos Trump kedvéért sem vagyunk hajlandók leválni Kína csecséről, mint Szijjártó Péter harcias helyettese kijelentette, ahogy az Európai Unió kedvéért dafke nem cuppanunk le az orosz gázcsőről. Bár utóbbi barátság rég hamvába holt, a magyar kormányfő jelenléte a brüsszeli ülésteremben lassan olyan, mint egy büdös puki, amikor mindenki másra sandítgat, ezt meg ki engedte ide? Hát a magyarok! Egy részük azért, mert kedvezményezettje, a másik azért, mert kiszolgáltatottja a rendszernek, minek neve nemzeti együttműködés, még ha a nemzet olykor szelektíven is értendő.

Mindezt azért, mert ha valahol kinő a földből egy szélsőjobboldali elnökjelölt, Orbán Viktor elsőként odarohan, hogy támogatásáról biztosítsa és magához édesgesse: „csatlakozz a sötét oldalhoz, van pogink és bubis vizünk!”

Jól jön majd a jedierő a gyógyításban is, ha már Takács Péter kedden bejelentette, hogy a magasan képzett egészségügyi szakdolgozók a jövőben önállóan is elláthatnak olyan tevékenységeket, amelyeket eddig kizárólag orvosi diplomával lehetett végezni. Jó, hogy szólt, különben csak csodálkoztunk volna, miért az asszisztens végzi a prosztatavizsgálatot. De van egy nagy összegű fogadásom rá, hogy ebből egyszer még akkora bukta lesz, mint a Tour de Hongrie-n Tótvázsony és Nemesvámos között. Nem szép dolog emberéletekkel játszani, ahogy nem jóravaló gesztus állampolgárokat, civil szervezeteket listázni sem.

Az utóbbi napokban többen kérdezték tőlem, szerzőink, rokonaim és barátaim, mennyiben érintheti a munkánkat, vagy akár engem személyesen az éjszakába betolt, újabb Halász János-féle törvényjavaslat. Őszintén, lövésem sincs, de talán jobb is, ha nem tudok róla, mert még ellátásra szorulnék, és a sürgősségin egy magasan képzett boncmester diagnosztizálna. Persze nem először tolják rá a nemes feladatot a korábban SZDSZ-es, jelenleg fideszes debreceni politikusra, aki nem is egyéniben szerzett mandátumot, az országos listáról vetették ide, és a Debreciner gyűjtése szerint olyasmikkel öregbítette már városuk hírnevét, mint a bevándorlásszervezéssel vádolt, „Soros-szervezeteknek” bélyegzett civilek elleni nyilatkozat közgyűlési elfogadása, az ellenük folytatott lejárató kampány, valamint köz nélküli közmeghallgatások tartása. Most pedig benyújtotta a régóta lebegtetett törvényjavaslatot a külföldről támogatott, Magyarország szuverenitását veszélyeztető szervezetek jegyzékbe vételéről, forrásainak elkobzásáról és példás megbüntetéséről. Ehhez képest az, hogy az USA-ban kriminalizálnák a pornográfiát (még az erotikus fotókat is betiltanák) vihar a biliben, de garantáltan még a republikánus szavazóknak sem fog tetszeni.