Mit üzen polgárainak a hatalom május 9-én a háborús győzelem ünnepén? Mennyire azonosulnak az emberek a propaganda üzenetével? - elsősorban ezekre a kérdésekre kereste a választ az Oroszországban működő Bereg újságíró-csoport a lettországi emigrációba kényszerített Meduza portálon megjelent riportjában. Kiderült: az orosz államapparátus mindent belevetett ebbe a nagy propaganda-vállalkozásba.
Két fő üzenetük volt. Az egyik a második világháborús győzelem hatalmas dicsőségéről szólt. Teljesen törölték a történelmi narratívából a sztálinizmus összes rémségét, a terror okozta társadalmi, politikai és katonai hibákat, a Hitlerrel kötött paktum összes következményét. Az elképesztő áldozatokkal járó győzelem és a rákövetkező évek politikája csak pozitív értékelést kap. A másik elem, hogy a győzelem ebben az elbeszélésben kizárólag a sztálini Szovjetunió teljesítménye. Talán ennél is fontosabb, hogy
a második világháborút, amelyet a szovjet terminológiát követve nagy honvédő háborúként jelenítenek meg, összemossák a jelenlegi „különleges hadművelettel (SZVO)”, amelyet Vlagyimir Putyin állama Ukrajna megsemmisítésére indított 2022. február 24-én.
A propaganda mindkét háborút Oroszország és a Nyugat harcaként címkézi, s Ukrajnát egyrészt „nácinak”, másrészt a kollektív Nyugat bábjának állítja be. Ezekben a közlésekben azután a „kollektív Nyugat” (NATO- és EU-országok, más nyugati típusú demokráciák halmaza) ellenségként jelenik meg és egybemosódik a hitlerizmussal. (Pár hete az orosz külső hírszerzés, az SZVR jelentése az „eurofasizmus” megbélyegzést használta. Egyébként ez a vonal jelent meg Putyin rövid ünnepi beszédében is.)
A riporterek megszólaltattak sok moszkvait, akik háborús veterán elődjeikre hivatkozva beszéltek arról, mennyire fontos nekik ez az ünnep. Volt, aki hasonlóságot látott az ukrajnai harcok és a honvédő háború között, mások csak a nagyapjukról emlékeztek volna meg. Korábban sok orosz városban tartották meg a „halhatatlan ezred” menetelését, amelyen az emberek egykor harcoló családtagjaik képével vonultak fel. A hatóságok ma már nem engedélyezik ezeket a felvonulásokat. A második világháború emléke, s az arra való hivatkozás nyolcvan év után is alapvető eleme a mai orosz világnak. A hatalom szigorúan ellenőrzi a múltról szóló nyilvános beszédet, s betiltotta azokat a fórumokat, amelyek teret adtak a szovjetrendszer alapos elemzésének, és bemutatták az egykori terrort és annak tetteseit. Az iskolai oktatást ennek megfelelően alakították át, Vlagyimir Putyin személyesen ellenőrizte a történelemoktatás vonalasságát. A rendszer évek óta építgeti újra a szovjet korszak ifjúsági és gyermekszervezeteit. Ezek is a militarizációt terjesztik, a katonás, „hazafias” szellemet hordozzák. Mérsékelt sikerrel.
A 80. évforduló nyilvánvalóan ürügy arra, hogy az oroszországi elit megpróbáljon intézményesített ideológiával előállni. Eddig elsősorban az elnök megnyilvánulásaiból és a hozzá közelálló értelmiségi körök írásaiból rajzolódott ki az „orosz állami ideológia”. Legutóbb Szergej Sojgu, a nemzetbiztonsági tanács titkára, volt védelmi miniszter közölt egy cikket, amelyre felfigyelt a befolyásos amerikai Háborús Tanulmányok Intézete (ISW) is. Az amerikai kutatók, hasonlóan más elemzőkhöz, úgy látják, hogy a következő elemekből rakják össze ezt az eszmerendszert. Alapvetés az orosz állami civilizáció úgynevezett egyedisége, amely eleve szembe állítja a vele ellenséges „Nyugattal”. A volt miniszter cikke nem magyarázza meg, miért akarná a Nyugat megsemmisíteni Oroszországot. Oroszországnak Sojgu szerint ezért szüksége van a nemzeti ideológiára, hogy azzal konszolidálja a szovjetrendszer megszűnése után eszmei válságba jutott társadalmat. (Az érvényes orosz alkotmány tiltja az állami ideológia bevezetését – a szerk.)
Az orosz állam eszmei és politikai céljai között kiemelt helyet kap az úgynevezett orosz világ újraegyesítése. Ugyanakkor helyreállítanák az egykori Szovjetunió befolyási övezetét.
Az első célba belefér az ukrán, belarusz területek teljes bekebelezése, hiszen ezek „testvérnépek”, vagy akár Baltikum megtámadása is. A NATO-nak pedig Putyin szerint el kell tűnnie a volt szocialista országokból. Az alakuló eszmerendszer másik eleme, hogy Moszkva vezető szerepet játszik a globális Nyugattal szembeni antikolonialista ellenállásban, valahogy úgy, ahogy a Szovjetunió támogatta a „harmadik világot”, s az ottani mozgalmakat.
David Lewis, az Exeter Egyetem professzora szerint az állami ideológia lényegében már tény. A Nyugat-ellenességet szlavofil, ortodox szerzőktől kölcsönözték, ahogy azt is, hogy az önkényuralmi rendszer felsőbbrendű és ez felel meg az orosz hagyománynak és népléleknek. A liberalizmus-ellenesség, az emberi és személyiségi szabadságok elutasítása beleillik a globális jobboldali-konzervatív hullámba. Például az állami szintre emelt homofóbiával. Ezért képesek az orosz narratívához kapcsolódni sokszor egymástól igen különböző mozgalmak és politikai személyiségek. Sokakat meghökkentett, a baloldali brazil elnök Lula da Silva megjelenése a moszkvai parádén. Ő miközben elítéli Putyin ukrajnai háborúját, rokonszenvezik az oroszokkal, akik szerinte szembeszállnak a globális Délt kizsákmányoló Nyugattal.
Az elemzők szerint azért sietnek az állami ideológia mielőbbi megteremtésével, mert ezzel akarnák biztosítani a putyinizmus folytatását, ha a jelenlegi vezető távozik. Egy ilyen ideológia egyszerűbbé teheti az utódlást, az önkényuralom eszmei szintre emelése megkönnyíti a még létező demokratikus korlátok, mint az alkotmány, a rendszeres választások, a szabadságjogok felszámolását. Az ISW elemzése utal arra, hogy az ukrajnai agresszió kezd a nagy honvédő háborúval azonos jelentőségű eseményként megjelenni az orosz nyilvánosságban, szinte annak folytatása. Oroszország egy ilyen ideológiával felvértezve akár paktumot is ajánlhat ideiglenesen Ukrajnának. Az orosz állam azonban továbbra is készül a Nyugattal való összecsapásra, újabb háborúkra szomszédjaival, amelyek szerinte veszélyeztetik biztonságát. Ahogy a XVI. század óta folyamatosan tették, rövid megszakításokkal.
