Egy elhagyatott, egykor nívós építészirodává „változott” a Magyar Pavilon a 19. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálén

Mi nem az építészetet, hanem az építészeti tudást ünnepeljük. Az építészeti tudás ugyanis ernyőtudás, amelynek csak egy kis része is elég egy házhoz. Na de mi van a többivel? Mi történik akkor, ha felszabadítjuk az építészeti tudást az építőipar megvalósulási kényszerének terhe alól? – tette fel a kérdést beszédében Pintér Márton kurátor a Magyar Pavilon kiállításának megnyitóján a 19. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálén. A kurátor szerint az építészeti tudás gyakran sokkal jobban tud hasznosulni, ha azt az építőipar keretrendszerén kívül alkalmazzák. A Ludwig Múzeum által szervezett kiállítás ennek kapcsán alternatívákat mutat fel a pályakezdőknek, a pályaelhagyóknak és a pályamegtalálóknak is, és bizonyítja, az építész egy háznál többre is képes.

A kiállítás a provokatív „Nincs itt semmi látnivaló – Exportáld a tudásod!” címet viseli, míg a Magyar Pavilon tere úgy van berendezve, mintha egy elhagyatott, egykor nívós építészirodát látnánk. A fehér falú terekben a számítógépeknél piros, műanyag bábuk ülnek, előttük jegyzetek, tervek és makettek fekszenek. Az asztalokat szemügyre véve megvalósult sikerprojektekről olvashatunk – mint a Budapest Parkról, a Rubik-kockáról és a Prezi nevű prezentációs szoftverről –, míg a pavilon hátsó részében Fabényi Julia nemzeti biztos leírása szerint olyan neves alkotó munkásságáról, akik építészként végeztek, de az építészeti tudásukat a tanult szakmájukon kívül vitték sikerre, és kamatoztatják ma is – van közöttük feltaláló, tudós, zenész, közéleti, kulturális és médiaszakember, egyetemi oktató is.

És hogy kikről is szól konkrétan a kiállítás? Például az 1969-ben alakult Kaláka együttesről, melynek alapítói közül hárman – Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos és Radványi Balázs – a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) építész-, illetve földmérő mérnöki szakán tanultak. Amikor még hallgatók voltak, részt vettek a Bécsi Műszaki Egyetemen oktató Emmerich Simoncsics építész felkérésére egy projektben, melynek kapcsán az 1974 nevű munkájukban zeneileg értelmeztek egy épületet – ezt egy rövid animációs filmben megtekinthetjük a pavilonban is. Ám a csapat a későbbiekben mégsem az építészetet, hanem a zenét választotta: a Kaláka mintegy ötven lemezt, több mint ezerháromszáz dalt adott ki, és számos országban fellépett már.

„Nem volt egyetlen konkrét szakma, amely kifejezetten vonzott volna, inkább valahogy mindent akartam. Valószínűleg ez a vágy vezetett el az építészethez” – írja Rubik Ernő a kiállításhoz készült katalógusban. A dizájner a BME-n szerzett építészmérnöki diplomát, majd a Magyar Iparművészeti Főiskola belsőépítészeti képzését is elvégezte. A hetvenes években itt tanított építészetet, és egy olyan eszközt kívánt létrehozni, mellyel a hallgatók jobban megértik a térbeli összefüggéseket. Így született meg az a fakonstrukció, mely huszonhét elemből áll, és amelyek mozgathatók is, de stabil egységet alkotnak. Ez volt a Bűvös-kocka prototípusa, ennek továbbfejlesztésével született meg a szabadalom, a Rubik-kocka, mely meghódította az egész világot, a mai napig több mint ötszázmillió darab került értékesítésre.

A kiállítás emellett a jövő építészeire is fókuszál, mivel a projektcsapat felmérést végzett magyarországi egyetemeken tanuló építészhallgatók körében arról, hogy a fiatalok hogyan vélekednek az egyes sikertörténetekhez kapcsolódó fókusztémákról. Fabényi Julia szerint a válaszokból egy problémaérzékeny generáció képe rajzolódik ki, azzal a pozitív végkicsengéssel, hogy a fiatalok hinni szeretnének abban, egy építész többre is képes egy épületnél, és egy épület több mint beton, üveg és acél. A tárlaton bemutatott szereplők a katalógusban útravalókat is megfogalmaztak a fiataloknak, hogy inspirálják őket vagy praktikus tanácsokat adjanak. Radványi Balázs azt írja: „Legyen példaképetek! Dolgozzatok könnyű kézzel, sallangoktól mentesen, játékosan, finomságokkal tűzdelten. Kézközelben legyen mindig a skiccfüzet. Ne fényképezz! Fúj! Skiccelni, elkapni a jó témát vonatablakból, repülőgépről, hegyi túrán. Kísérletezni.”