A DANTE létrejöttéhez nem kapcsolódik intézményi támogatás, állami forrásra nem támaszkodott egy éve, amikor megnyitotta kapuit – a hely teljes mértékben civil kezdeményezésként, baráti összefogásból és Jordán Tamás azon javaslatával jött létre, hogy „a mosdó a legfontosabb helység”. Ezen felül azzal a szellemiséggel működik, hogy „akkor is megyünk tovább, akkor is csináljuk, ha senki nem ad rá pénzt. Ha nem jön támogatás, akkor megállunk az építkezéssel, leülünk a téglakupacokra, gitározunk, és úgy gyűjtünk rá.”
A fesztivállal megünnepelték mindazt, ami az elmúlt év során itt pokol és menny között történt. Az alapítók, Jászberényi Gábor és Gulyás Hermann Sándor úgy fogalmaztak: a programkínálat túl sokszínű lett volna egyetlen estére „végül azon gondolkodtunk: jó, csináljunk inkább egy hétvégét... aztán kiderült, hogy a péntek-szombat sem lesz elég.” A kezdetekről pedig így emlékeztek meg: „Ez a hely sok-sok szegény ember, sok kicsi cég és kétkezi munka eredményeként született meg. Egy év távlatából lehet, hogy nagyképűen hangzik, de tényleg azt éreztük, hogy a kezdetektől fogva, sőt: már a születésének pillanatában elkezdte beteljesíteni a küldetését.”
A fesztivál első napja meglepetésműsorral és kiállításmegnyitóval indult. A későbbi programok között volt aztán Csoki Csibész fellépése, műhelymunka, hanginstalláció-performansz és Az óceánjáró című darab élő zenével. Hétfőn a fesztivál egyik legkötetlenebb, mégis legreflektívebb eseményén jártunk: a Nyelvi piknik speciálon, amely a kézírás, az írás élménye és az írásban alkotás személyes tapasztalata köré szerveződött. Az esemény nem irodalmároknak vagy nyelvészeknek szólt, hanem mindazoknak, akik valaha írtak már sms-t vagy bevásárló listát, és volt kedvük együtt elgondolkodni azon, mit jelent ma ez a gyakorlat. „Rajzoltunk, beszélgettünk, lopkodtuk egymás ötleteit, reflektáltunk magunkra – nagyon jó volt, és sok mindenre rá lehetett bukkanni ebből az analitikus megközelítésből.” – mesélte az egyik “csapattárs”.
A május elsejei nap nem csak a programokat kínálta sűrűn, „volt sör meg virsli az apukáknak” és a majálison senki sem maradt zsírkréta nélkül. Délután a Trainingspot Társulat RePlay című előadását nézhettük meg. A dráma rendezője és egyik szereplője, Boda Tibor a slim-fitben feszítő sikeres Viktort, Boros Ádám az időből kiszakadt Tibit, Jobbágy Kata pedig gimis szerelmüket, Zsuzsit hozta a Török utcai kocsmapult elé. A társulat radikális közelségből dolgozott: lakásszínházi elrendezésben, minimális díszlettel, feszültséggel teli játékkal, melyben a bűnről való eltérő gondolkodást, az emlékezést és az elévülést helyezte górcső alá.
A fesztivál egyik legnagyobb érdeklődéssel várt eseménye péntek este zajlott: Veiszer Alinda beszélgetett Jordán Tamással, Jászberényi Gáborral és Gulyás Hermann Sándorral a színházcsinálásról, a függetlenség nehézségeiről, a közösségépítés varázsáról és lehetőségeiről. Életpályákat, töréspontokat, tapasztalatokat és nagy anekdotákat hoztak a pódiumra, például azt, hogy Jászberényit annak idején Jordán Tamás nem vette fel a Színművészeti Főiskolára. Később a független színházakról, a most is élő „tűrt” kategória miliőjéről esett szó, ami „mégis egészen más közeget hoz létre, mint adott esetben a kőszínház”, a színházcsinálás több mint „papírmasé korona”. Jászberényi Gábor úgy fogalmazott: „A színházcsinálásban közösséget teremtünk, mesélünk valamit magunkról, egymásról, és együtt átélünk valami olyat, ami egyébként megfoghatatlan”.
Info: A DANTE Közösségi Alkotótér (1023 Török utca 1.) első születésnapi fesztiválja, április 26-tól május 3-ig.
