A mesterséges intelligencia (MI) egyre inkább a mindennapok részévé válik, hiszen bármit kérdezhetünk tőle, és még az alkotásban is segít. A ChatGPT nevű chatbot például másodpercek alatt olyan képet generál, amilyet a felhasználó akar. Az új technológia éppen ezért a művészekre is hatással van, átformálja a grafikát, a képző- és a fotóművészetet is. Utóbbi művészeti ág helyzetét mutatja be a Kiscelli Múzeumban látható Valós és mesterséges identitások című csoportos kiállítás, melynek alkotói a portré műfaján keresztül járják körbe a témát, a falakon pedig láthatunk analóg technikával készített képeket és MI-vel átalakított vagy teljesen MI-vel generált műveket is, így a néző számára is elmosódik a határ valós és mesterséges között.
A tárlat fel is teszi a kérdést: az MI-vel generált fotográfia az emberi képalkotás végét jelenti, vagy újabb aranykort hoz? A dilemma még eldöntetlen, a Kiscelliben látható művek viszont a szkeptikusokat is meggyőzhetik, hogy az MI-t nem lehet kikerülni, az már a fotográfia területére is beszüremkedett.
Remek példák erre Szauder Dávid Folkloric Robots (Folklór robotok) című képsorozatának darabjai, amelyeken hagyományos, népi öltözetet viselő robotokat látunk, akiknek ruháikat míves virágminták díszítik. Gőbölyös Luca fotóin MI-vel generált, bábuszerűnek ható férfiak tűnnek fel, mintha csak Barbie szerelme, az izmos és jóképű Ken változott volna hús-vér emberré, akárcsak Greta Gerwig 2023-as vígjátékában.
De a kiállításon találunk olyan MI-vel készített önportrét is, amikor a művész magából indult ki, és digitális úton teremtette újra az arcát. Lapunk fotósa, Illyés Bence például arra kérte az MI-t, hogy alkosson egy harmincnégy éves, magyar, középosztálybeli, heteroszexuális férfit, mivel ő maga is az, ezért kíváncsi volt arra, hogy a program milyen eredményt dob ki. Kolozsi Bea szintén portrékat, MI generált, fiktív szobrokat készített, eljátszva azzal a gondolattal, hogy milyenek lennének a köztereink, ha a megszokott alakok helyett más figurák kapnának helyet, és hogy ez miként befolyásolná a gondolkodást. Például: mi lenne akkor, ha a szobor azt jelenítené meg, hogy a férfi mosogat, a nő pedig autót szerel, vagy ha a szülő két férfi vagy két nő lenne?
A falakon persze analóg módon készült képeket is láthatunk: Keleti Éva 2023-as, színes fotóján például Kulka János egy kádban ül farmerkabátban, melegítőben és tornacipőben, miközben éppen mereng valamin. A színész viszont már „lebeg” a Belvárosi Színház színpada fölött Oláh Gergely Máté 2024-es, fekete-fehér fotóján: a fotós a teret és a színész alakját digitálisan montírozta össze. Emellett találunk olyan műveket is, melyek életképeket ábrázolnak, és bár MI-vel készítették azokat, teljesen valósághűnek hatnak. Ilyen Ligeti Bálint Home, 2040 (Otthon, 2040) című fotósorozata, mely egy disztópikus jövőben játszódik, mikor is a klímaváltozás hatására radikálisan megváltozott ember és a természet viszonya. A képeken a szélsőséges időjárás miatt különféle élőlények, mint rovarok, rágcsálók, kígyók kényszerülnek az embereke lakásaiba – a képek akár egy ökológiai horrorfilmbe is beleillenének.
Az MI-műveket nézve eltűnődhetünk: vajon miért érezni egyeseken, hogy azokat nem kizárólag egy ember, hanem egy program hozta létre? A választ a tárlaton a legjobban Tombor Zoltán fogalmazza meg, akinek Palvin Barbaráról a Vogue Taiwan divatmagazin részére készült portréját láthatjuk, illetve azt a képsorozatot, melyet Weiler Péter képzőművész segítségével MI-vel rekonstruált az eredeti kép alapján Műbarbarák címen. Noha ezeken is Palvin Barbara jelenik meg, azok mesterségesnek, művinek hatnak.
A kísérlettel Tombor azt kívánta bemutatni, hogy mennyivel másabb a digitálisan létrehozott kép, mint a klasszikus módszerrel készített fotográfia. Ő még az analóg fényképezés mentén ismerkedett meg a médiummal, az elmondása szerint akkoriban, noha kezdetleges Photoshopot már használtak, nem pixelekben gondolkodtak, hanem elsősorban fényben és árnyékokban, szemcsében és tónusokban. Tombor az MI-vel generált képpel kapcsolatban szkeptikus, mert szerinte az nem fotográfia, hanem „rendelkezésre álló adatok alapján összepakolt véletlenszerű pixelek halmaza”. Másrészt úgy véli, hogy a fotóművészetben a fotográfus szerepe nem helyettesíthető, hiszen az ő élettörténete, karaktere, habitusa és gondolkodása alkotja a mű lényegét. Tombor szerint az MI által létrehozott képekből a lényeg hiányzik, a spiritusz.
Infó: Valós és mesterséges identitások. Kurátor: Molnár Veronika, Somosi Rita. Kiscelli Múzeum (Budapest, III. kerület, Kiscelli utca 108.) Megtekinthető június 23-ig
