Ukrajna;Lázár János;Navracsics Tibor;voksolás;Magyar Péter;

Kilenc Baranya és Tolna megyei faluban még plakátra sincs szükség

Heti abszurd: Csóri ukránok meg a szegzvideó, ami nem igazi

Hiába riogatott Németh Balázs „politikai célú postaláda-fosztogatással”, az enyémbe (sajnos) rendben megérkezett a VOKS 2025 című küldemény Magyarország Kormányától. Örültem is neki, mint kis majom, amikor a farkával húzhatja be az X-et, cserébe buksi simit kap az idomártól. Olyan hosszas Kockázatok és mellékhatások listát csatoltak a játék-szavazólap mellé, mintha Ukrajna uniós csatlakozása legalábbis opioid fájdalomcsillapítóval kevert, kísérleti vérhígító gyógyszer lenne. Magyar legyen a talpán, aki megannyi halálos veszedelem közepette, összeszorított foggal és farpofákkal mégiscsak kitartana a morális értelemben helyes Igen, vagyis Ukrajna uniós csatlakozásának támogatása mellett. Amire egyszer ugyan már kormányunk is rábólintott, most mégis mintha más irányba terelné a véleményünket. Vagy csak mindig így tájékoztat, a kétbites nemzeti konzultációk és katonás kormányinfók szintjén, bízva a magyarok nagyvonalú szövegértésében és a saját, négyszer már kétharmadot eredményező, lehengerlő
meggyőző erejében.

Az érvelésük zseniális, egyben mesterien gonosz. Mégis melyik magyar háztartás akarná évente több százezer forintjával támogatni az ukrán állam működtetését? Csóri ukránok minket szittyóznának, mikor a magyar államot is nekünk kell fenntartani, felcsúti oligarchástól, nerbundás luxusfeleségestől, dubajozós-maldívozós pereputtyostól. Ahogy nem kell nekünk ide az ukrán maffia sem, elég a miénk is. Miért akarnánk visszamenni a kilencvenes évekbe, amikor még ukrán bérgyilkossal fenyegették egymást a haragban álló szomszédok? Hovatovább épp most hirdettük meg a hajtóvadászatot a drogok ellen, és most el kéne fogadnunk a dílerek szabad mozgását az új uniós határokon belül?

Pislogtam, mint hal a 7-es buszon egy sliccbe beleakadt hálós szatyorban, hogy kormányunk szerint a magyar földalapú támogatások is elvesznének, mi több, teljes egészében az ukrán gazdáknak járnának. És mi új csatlakozóként miért nem kaptuk meg anno a francia, brit, meg az osztrák gazdáktól elvett támogatásokat? Nem is vették el tőlük? Miért nem?! Persze a silány minőségű, génmódosított ukrán élelmiszerekkel meg elárasztanák a magyar boltok polcait, mert ha nem a háborújukkal nyomasztanak minket (amit Schmidt Mária szerint maguk ellen követnek el), akkor a vegyszereik visznek majd minket a sírba.

Az Ukrajna uniós csatlakozása elleni úgynevezett véleménynyilvánító szavazásnak a világon semmi köze nincs Ukrajna uniós csatlakozásához. Az Orbán-rezsim szűköléséhez van köze, oka és eredője is a hergelés. A szokásos hergelés. Minden csövön ez szól, elnyomva az immár (vagy már megint) erősebb ellenzék és a kormányzás teljes hiányáról (a melléfogásairól és a mellébeszéléseiről) szóló szembesítések hangját. A hangulatkeltéssel és a propagandagyár butaságainak cáfolatával foglalkozni már-már szószaporításnak tűnhet, mégis érdemes néhány tényt leszögezni. Már csak azért is, mert amíg az oroszbarát Orbán-katyusa minden erővel a véres háborút elszenvedő ukránokat lövi, addig a Nyugat-Balkán csatlakozását teljes mellszélességgel támogatja, megannyi puskaporos hordóval és illiberális széltolóval. Orbán programja világos: vagy az uniót bomlasztja a saját idült autokrata képére, vagy az uniós kilépésnek ágyaz meg.