– Beteljesítette a saját, öntudatlan jóslatát.
– Igen, 1994-ben és 1999-ben Mandel Helga néven társulati tagja voltam a Nemzeti Színháznak. Vezette valami vagy valaki a kezemet, és elültette a fejemben, hogy színész leszek. A Nemzetin kívül játszottam a József Attila Színházban, a Vígszínházban, a Játékszínben, és Zalaegerszegen is. Rengeteg színésztársamat megismertem, kicsit ferdítve a mondást, játszva ismertem meg a kollégákat.
– Hogyan került a filmes vérkeringésbe?
– A színházi munkám mellett rengeteg válogatásra jártam, aztán egyszer csak lett egy ügynököm, aki segített abban, hogy még több munkám legyen. Sokfelé hívtak, számtalan produkcióba, sokan megismertek, így csöppentem a filmezésbe. Volt olyan, hogy reklámmunka miatt Budapest tele volt az arcommal plakátokon, ezért nem hívtak castingokra, de az operatőr rám csörgött, és azt mondta, gyere csak be, ez nem lehet akadály. Váratlanul megkérdezte az ügynököm, segíteném-e őt a munkájában, mert nagyon sok minden összejött neki. Mivel tapasztalta, hogy én a legnehezebb karakterekre is tudok négy-öt színészt javasolni, rövidesen felkért egyenrangú munkatársnak. Áteveztem a sötét oldalra, szoktam mondani. A Munkaügyek volt a legelső önállóan castingolt tévésorozatom. A kétezres évek elején kezdtem Goda Krisztinával dolgozni, első közös filmem vele a Csak szex és más semmi volt, 2004-ben. Ez volt Kriszta első nagyjátékfilmje. Szakmailag és emberileg olyan szerencsés összetalálkozás volt vele, hogy azóta minden filmjébe engem hív. A 2014-ben rendezett Veszettek című filmdráma az egyik kedvenc munkám volt vele. Rohonyi Gáborral a Konyecben dolgoztam együtt, ami 2006-ban forgott, ugyanakkor, mint Herendi Gábor Lorája. Amikor egyre több munkám lett, az öcsém azt mondta, csináljunk egy céget, mert jól megy ez nekem és látja, hogy élvezem is. A színház akkor már kikopott alólam, teljes gőzzel kezdtem dolgozni a filmekben. Nagy ritkán, ha izgalmas produkcióba kérnek fel, vállalok még kisebb szerepeket, de azt is csak Kriszta kedvéért, ám már a filmes háttérmunka, az alkotás létrehozása, a forgatás szervezése érdekel.
– Mit csinál a casting director?
– Ismernem kell a színészeket, tudnom kell a rendező ízléséhez alkalmazkodni, kiket szeretne látni, kik tetszenek neki, akik az adott karakterre jók lehetnek, majd össze kell hozni őket, próbafelvételeket készíteni a rendezővel. Én a casting directori feladatokon kívül a forgatás ideje alatt végig egyeztetem a színészeket az utolsó forgatási napig. Szeretem a komplex kivitelezést, az utómunkáknál, szinkronnál is kísérem a színészeket.
– Hogyan talál rá a produkciónak megfelelő színészekre?
– Nagyon sokat járok színházba, nézem őket az egyetemen, színiiskolákba járok, vidéki színházakban nézek előadásokat, vizsgákra megyek. Nekem és nekik is fontos, hogy figyeljem őket.
– Akkor ön olyan, mint az éttermekben a Michelin ellenőr. Ahol megjelenik, mindenki haptákban áll, és a legjobb formáját próbálja hozni.
– Nem gondolom, hogy tőlem rettegni kell! Nézőként ülök be, persze, a szakma mindig benne van a fejemben, azt nem lehet, és nem is akarom kikapcsolni. Én nemcsak odamegyek valahová, megnézem az előadást, majd elmegyek – bizonytalanságban hagyva a színészeket, hanem ott maradok, beszélgetek velük. Mindig megmondom, mi az, ami tetszik, és mi az, ami nem. Építő jelleggel kell igazat mondani, ez az elvem. Fontos, hogy tudják, milyen véleményem van az alakításaikról. Mert el kell fogadni, hogy nem feltétlenül tőlük függ a siker, hiszen a körülmények, a partnerek is alakítják az előadást. Mindenben meg lehet találni a pozitívumot.
– Az utóbbi hetekben az egész országot megmozgatta a Hunyadi. Hogyan kezdődött a tízrészes tévésorozat casting folyamata?
– 2019 decemberében találkoztam az akkori főrendezővel, George Mihalkával, amikor casting directort kerestek. Ő egy Kanadában élő, magyar származású szakember, aki Robert Lantos producerrel együtt hozta az ötletet, hogy Hunyadiról sorozatot csináljanak. A megbeszélés után elköszöntünk egymástól, eljött a karácsony, az új év, és nem történt semmi. Később hallottam, hogy valaki elkezdett a témában mozgolódni Erdélyben, és néhány anyagot küldtek is nekem onnan. 2020 májusának végén, már a pandémia időszakában felhívott a Hazai Kinga és Cecília producerpáros, akikkel Eva Gardos, a Budapest Noir című film rendezője ismertetett meg egy partin. Ciliék mesélték, hogy lenne ez a Hunyadi sorozat, de egy helyben topognak, átküldik az anyagot, nézzem már meg, jó volna, ha elvállalnám a szereplőválogatást. Átnéztem, és azt mondtam, hú, ez nagyon izgalmas, kezdjük el!
– Hogyan zajlott a válogatás?
– Első körben Hunyadi Jánost és Szilágyi Erzsébetet kellett megtalálnom. Nyolc-kilenc hónapig dolgoztam a színészekkel, először egyedül, aztán összepárosítottam őket. Ezután volt egy kameratesztünk, amikor már csak öt-hat színész maradt bent. Három napon keresztül folyt a tesztelés, ott alakult ki, melyik az a két-három színész, aki bent marad az utolsó körben. A fő- és főbb szereplőket egyedül castingoltam végig – a külföldi szereplők kivételével –, de aztán úgy döntöttem, hogy mivel ez csapatmunka, egyedül nem tudom végigcsinálni. Amikor leszerződtették a rendezőket, Nagypál Orsit, Szász Attilát, Robert Dornhelm-t, és Lengyel Balázst, jött a Play-
ground, Orbán Andrea ügynöksége, és a további szereplőket ők szervezték.
– Milyen érzés volt egy ilyen nagyszabású, hatalmas költségvetésű produkció háttérmunkája főszereplőjének lenni?
– Emlékezetes, szép munka volt! Élveztem a színészekkel való aktív műhelymunkát, rengeteget beszélgettünk, leültünk, megnéztük, mi a történet előzménye, hogyan zajlottak az események. Az alkotók hagytak nekünk időt dolgozni, csodálatos időszak volt, a színészek lelkével is tudtam foglalkozni. Picit elfáradtam, és emiatt ez volt az első olyan munkám, aminek a forgatásán már nem vettem részt. Megbántam, hogy nem vállaltam az egyeztetés folyamatát, pedig ésszel tudom, hogy ezt egyedül nem lehetett volna végigcsinálni, de a szívem azt súgja, nem volt jó döntés, hogy nem voltam ott a forgatásokon. Egyrészt szeretem, ha a színészek tudják, hogy ott vagyok, segítek, ha bármi gond van, beszélgetünk, kávét viszek nekik, ebédelünk, ápolom a lelküket, hogy kiegyensúlyozottak legyenek, és a legjobbat hozzák ki magukból, amikor felhangzik az indító „Tessék!” felszólítás. A Hunyadi az egyik legnagyobb ívű sorozat, ilyen előkészítéssel és technikai, anyagi biztonsággal egy még sosem látott, fantasztikus anyagot forgattak. Minden tiszteletem Vedres Andreáé, aki a teljes színészegyeztetést végigvitte, még arra is volt energiája, hogy az egy-egy napos szereplőket, és a gyerekszereplőket is ő ajánlja, akik az én munkám kezdetekor még meg sem születtek! Ő egyeztette végig a film mind a százhetvenhét forgatási napját, ami kaszkadőrökkel együtt nagyjából hatszáz szereplőt jelent, plusz a statiszták. Többször kérdezték már többünktől, de én sem tudom megmondani, összesen hányan szerepeltek a film végső változatában. Osztrák, olasz, cseh, török, szerb színészek is játszottak a magyarok mellett. A sorozatot az ORF is adja, mert három osztrák színész is dolgozott a produkcióban, például a török származású, bár Bécsben született Murathan Muslu, alias II. Murád oszmán szultán. Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet karakterére több jelöltem volt, de Zsigmondéra, Kamonyaiéra vagy a Luxemburgi Erzsébetére már csak négy-öt színészt néztünk meg. Ha már megvan a karakter, és tudom, mit szeretnének látni a rendezők, akkor annyiból meg kell lennie, hiszen elég jól ismerem a színészeket.
– A hozzáértés nem kérdés, de vajon miért nincs megbecsülése a castingosnak hazánkban?
– Való igaz, itthon nincsen nimbuszunk. Goda Kriszta mindig elmondja, hogy milyen fontos, hogy együtt dolgozunk, hogy én vagyok neki. Csupó Gábor (Pappa pia), valamint Eva Gardos is elismeri a munkámat. Ha újra jönnének Magyarországra forgatni, szerintem biztosan ismét velem dolgoznának. Nekem nem degradált elmenni hozzájuk egy casting directori castingra. Már húsz éve vagyok a filmes pályán, a néző számára láthatatlanul teszem a dolgomat, de a 2016-ban forgatott Budapest Noirban, és a Pappa piában, no meg most, a Hunyadiban történt az, hogy a cím és főszereplők után kiírták a nevemet. Utóbbinak meg is lett az eredménye, sokan hívnak azóta. Lehet, hogy végre a közönség számára is láthatóvá válik a munkám...
