Közéleti totó kitöltése után egy cserép árvácskával jutalmazták azokat, akik május elsején a Városligetben ellátogattak a szocialista párt sátraihoz. Nem mernénk azt állítani, hogy elsöprően nagy volt az érdeklődés, a tömeg inkább a csónakázótó helyén létesített vurstliban és az ételt-italt kínáló bódék körül összpontosult.
A hajdan elmaradhatatlan virslit csak a szakszervezeteknél láttunk, a lángosnak ma már nagyobb a keletje. Az egyik árusnál a sima 1500 forintba, a sajtos-tejfölös 2800-ba, a pörköltes (?) 4500-ba került.
– A baloldal „legvörösebb ünnepén” beszélni kell arról, hogy a mai Magyarországon a kormány támogatásával, aktív közreműködésével hogyan zsigerelik ki a dolgozókat – hangsúlyozta az MSZP rendezvényét megnyitó köszöntőjében Komjáthi Imre pártelnök. Közlése szerint minden baloldali elutasítja azt a meggazdagodást, ami más emberek tönkretételéből, kizsákmányolásából, a környezet kiszipolyozásából ered. „Kevesebb szegényt, kevesebb gazdagot” – határozta meg a legfőbb célt a pártelnök, akinek a pólóján is ez a szöveg volt olvasható.
– A baloldaliak közösségben, nem politikai messiásokban hisznek – folytatta. Az MSZP azért indított munkahelyvédelmi kampányt, mert azt látja, hogy a kormány kiszolgáltatottá tette a munkavállalókat, miközben teletömi pénzzel a nagytőkét. A cégek elvileg foglalkoztatásért cserébe kapnak állami támogatást, ehhez képest 2500 embert raknak utcára Dunaújvárosban a Dunaferrtől. Komjáthi Imre azt követelte, hogy az indiai befektető kamatostul fizesse vissza az államtól kapott 80 milliárd forintot, és mindenki más is, aki nem teljesítette a támogatás fejében vállalt kötelezettségét.
„A kormány szent tehene, az akkumulátorgyárak, megtérdeltek, mint a szürke ökör” – fogalmazott. Az akkugyárakban „csepegtetett elbocsátások” zajlanak. A csoportos létszámleépítést 30 főtől kell bejelenteni, ezért 29-esével küldik el az embereket. Teszik ezt a kormány tudtával.
„Akkumulátorgyártás? Egyetlen hátránya, hogy nincs előnye”Az MSZP elnöke szerint úgy nem lehet mélyreható társadalmi változásokat elérni, hogy közben nem veszünk el valahonnan. „Igen, fizessenek a gazdagok!” – ismételte meg Botka László volt szocialista miniszterelnök-jelölt jelszavát Komjáthi Imre. Javasolta a luxusadó, valamint a többkulcsos, progresszív adó bevezetését, amely fentről elvesz, lentre ad. Kijelentését, hogy május elsején nem a munkát, hanem a munkásembereket ünnepeljük, taps fogadta. Az MSZP a nap folyamán az oktatás vagy például a nyugdíjasok helyzetéről tartott beszélgetéseket.
Más parlamenti pártok jelenlétét nem érzékeltük a Városligetben, viszont a szocialistáktól nem messze fórumot rendezett a Baloldali Alternatíva is. Artner Annamária közgazdász, Krausz Tamás történész és Schiffer András ügyvéd, volt parlamenti képviselő pódiumbeszélgetését az Internacionálé vezette fel. Artner Annamária egyebek között arra hívta fel a figyelmet, hogy a tőke kozmopolitizmusa nem tévesztendő össze a munka internacionalizmusával. Krausz Tamás az önbecsapástól óvta a baloldalt. Az antikapitalista baloldal ugyanis szerinte 1989 után világszerte egyre nagyobb mértékben vereséget szenvedett. A vereség felismerése nem pesszimizmus – magyarázta.
Schiffer András megjegyezte, hogy a haladás számára önmagában nem érték, a kérdés az, „honnan hová” haladunk.
Bár a tőkefrakciók közötti küzdelemben a baloldalnak látszólag nem osztottak lapot, Krausz Tamástól eltérően úgy vélte, a globális délen, de helyenként még Kelet-Európában is létezik kormányzóképes baloldal.
A városligeti majálisra érkező emberek döntő többsége azonban jól láthatóan nem politikai-eszmei társalgásra vágyott, csupán enni, inni, szórakozni akart. Ennek ellenére akadtak még programok, amelyek közéleti tartalommal bírtak. A park távolabbi pontján, ahol már erősen gyérült a népsűrűség, az autonómok transzparenst feszítettek ki: „Kapitalizmus? Kizsákmányolás? Végképp eltörölni!”. Az Amnesty International a Királydombon szervezett rendezvényt, amely a nők egyenlő bérezése és azonos lehetőségeinek megteremtése mellett állt ki.
