Savoyai Jenő 300 évvel ezelőtt vette meg a Schloss Hof és Niederweiden kastélyt, ahol kiállítással emlékeznek rá

Eugene Savoyai – ahogy mi ismerjük Savoyai Jenő – 1663-ban született Párizsban, pletykák szerint a Napkirály (XIV. Lajos) nem hivatalos gyermekeként. A mindössze 152 cm magas, törékeny alkatú és egészségű fiatalembert a francia király papnak szánta, ám ő katonai pályára vágyott. A vita végül I. Lipót német-római császár és magyar király udvarába vezette őt, és noha senki nem gondolt arra, hogy nagy hadvezérré válik, végül rácáfolt a jóslatokra. Részt vett Buda 1686-os felszabadításában, egy évvel később stratégiájának köszönhetően vesztettek a törökök a nagyharsányi csatában, 1697-ben, Zentánál súlyos vereséget mért a Tiszán átkelő törökökre, akik 1699 januárjában megkötötték a karlócai békét. Mindössze 27 éves volt, amikor tábornoki rangot kapott, 30, amikor marsall, 40, amikor az udvari haditanács elnöke, azaz – mai kifejezéssel élve - hadügyminiszter lett.

Ahogy emlegették, „a francia származású osztrák hadvezér, aki magyar nemes lett”, kora divatjának megfelelően szenvedélyes vadász volt. 1725-ben vásárolta meg a Morva-menti, Pozsony alatti, a magyar és a szlovák határtól félórányi távolságra fekvő Schloss Hof kastélyát, majd egy évvel ezután az onnan három kilométernyi távolságra fekvő Schloss Niederweiden épületét. Schloss Hofot a kor leghíresebb udvari építésze, Johann Lukas von Hildebrandt tervei alapján alakíttatta vadászkastéllyá, a körülötte elterülő parkban hétteraszos barokk kertet építtetett. Természetszeretete nemcsak a vadászatban nyilvánult meg. Egyedülálló növénygyűjteményei különálló fűtött és fűtetlen épületekben teleltek át, és az első állatkert is az ő nevéhez fűződik.

Az öt nyelven (franciául, olaszul, latinul, spanyolul és németül) beszélő herceg könyvgyűjteményéről is híres volt. Tizenötezer kötetes könyvtárában színek szerint kategorizált, a piros bőrkötés a történelem és az irodalom, a kék a teológia és a jogtudomány, a sárga a természettudományt jelölte. A tizenötezer kötet nagy részét digitalizálták, fizikai valóságukban a Bécsi Nemzeti Könyvtárban találhatóak. Kollekciójának különleges darabja a hatszáz holland tudós írta és rajzolta 1654-es világatlasz, amelyben benne van az egész akkori világ. És amelyben Magyarországot nem Európa, hanem Ázsia részeként ábrázolták – a török hódoltság szomorú eredményeképp. A tárlaton a digitalizált változatot lapozgathatja a közönség. Több rendkívül ritka kötetet is beszerzett, ezek legértékesebb darabja Luther 1545-ben megjelentetett kétkötetes Bibliája, amely egy évvel halála előtt jelent meg, azaz az utolsó kiadás Luther életében. Ez a remek állapotban lévő Biblia is látható az időszaki kiállításon. A bibliotéka kialakításában a filozófus Gottfried Wilhelm Leibniz segítette őt, udvari könyvtárosa volt az ironikus epigrammáiról ismert költő, drámaíró Jean-Baptiste Rousseau. A társasági életet, szereplést kifejezetten kerülő Savoyai Jenő gondolatait inkább írásban szerette kifejteni, kiterjedt levelezésben állt például Voltaire-rel, aki új műveit mindig elküldte a hercegnek, aki egyfajta kritikusi szerepet töltött be mellette. Savoyai képzőművészet iránti érdeklődését jelzi a jelentős flamand, itáliai festmények, illetve grafikai és rézkarc gyűjteménye, ezekből is kaphat ízelítőt, aki Schloss Hofba látogat.

Savoyai Jenő, ahogy olykor nevezik, a „Vénusz nélküli Mars” nem házasodott meg, egyes híresztelések szerint az azonos neműek iránti szexuális érdeklődése miatt halt meg utód nélkül 1736-ban. Unokahúga örökölte a birtokot, amelyet házasságkötése alkalmával férjének ajándékozott, aki később eladta azt. Így került a kastély 1770-ben Mária Terézia és férje, Lotaringiai Ferenc tulajdonába. De ez már egy másik történelmi család másik története.