Az V. kerület kedvelt terepe az ingatlanfejlesztőknek. Az értékes belvárosi környezet gyakorta meglódítja a befektetői és az építészi fantáziát. Az esetenként igen merész tervek heves vitákat váltanak ki. Néhányat végül el is söpör a szakmai vagy laikus tiltakozás, de a kerületi önkormányzat – a múlt számos példája szerint - nem különösebben ellenálló a fejlesztői törekvésekkel szemben.
Mindezek fényében különösen érdekes, hogy Szentgyörgyvölgyi Péter az V. kerület fideszes polgármestere kezdeményezte a Fővárosi Rendezési Szabályzat (FRSZ) módosítását. A jelenlegi FRSZ egyébként az új építészeti törvény rendelkezése szerint a kerületi rendezési tervekkel együtt 2025 végéig maradhat hatályban, addig az önkormányzatoknak meg kell alkotni az új építési szabályzataikat. De a kerületek addig is kérhetik a jelenlegi módosítását.
Márpedig Belváros-Lipótváros önkormányzata már most saját kezébe venné a szabályozást az egykori középkori városfalon belüli területen. A fővárosnak benyújtott módosítási javaslat szerint „a régi pesti városmag területére a jellegzetes karakter megőrzését szolgáló egyedi magassági szabályozás bevezetését” kérik. Szentgyörgyvölgyi levelében ezt
azzal indokolja, hogy a Károly körút- Múzeum körút-Magyar utca-Bástya utca határolta területen kusza utcahálózat alakult ki, amelyben szabálytalan alakú, eltérő nagyságú tömbök jöttek létre.
A „normatív szabályozás pedig nem nyújt kellő megoldást az épületek megóvására, illetve fejlesztésére”. Így az „egyes épületek egyedi vizsgálata szükséges az építészeti értékek és a környezethez való illeszkedés okán”. A magassági szabály egyedi meghatározása lehetővé tenné szerintük, hogy „még nagyobb sűrűségi eltérések mellett is biztosítható legyen”, hogy az „építhető volumen ne térjen el jelentősen környezetétől.” (Magyarán: egy kisebb alapterületű házból is kihozható több négyzetméter.)
Dubaji coki, bécsi minta – Így képzeli a budapesti vezetés a jövő RákosrendezőjétA főváros nem támogatta az ötletet, mondván a jelenlegi szabályozás lehetővé teszi, hogy lefelé eltérjenek tőle (azaz a megengedettnél alacsonyabb épület épüljön). Az egyedi magassági szabályozással azonban feloldanák a jelenlegi magassági korlátozást, azaz magasabbak is épülhetnének, ami szakmai szempontból egyáltalán nem támogatott.
A módosítási javaslat hátteréről az V. kerületi önkormányzatot is megkérdeztük. A kerület válaszában kiemelte, hogy Belváros-Lipótváros teljes közigazgatási területére számos helyi és magasabb rendű jogszabály szigorú védelemről rendelkezik. A kezdeményezés célja „egy egyedi szabályozási kérdéskörhöz kapcsolódó szakmai párbeszéd elindítása” volt, a kerület már a korábban is kezdeményezte ezt. A szakmai javaslatuk kifejezetten a középkori városfalon belüli területre vonatkozik, „ahol a teljes fővárosra készült, normatív szabályozás nem tud kellően részletes, és a védett elemhez méltó megoldási lehetőséget adni”. Mint írják: „az egyedi magassági szabályozás jelentheti a Fővárosi Rendezési Szabályzat által meghatározott értékek csökkentését is, hiszen az építési szabályozás értelmében jelenleg ’túlépített’ épületek bontás után már nem építhetőek vissza a korábbi magasságban”. Erre - ahogy azt a főváros is írta - a jelenlegi szabályozás is lehetőséget ad, ehhez nem szükséges a kerületnek ezen a területen teljesen szabad kezet adó módosítás.
A kerület bízik abban, hogy a Fővárosi Önkormányzat döntése szerint a „javaslat az új készülő településtervben további vizsgálat tárgyát képezheti”. A Népszava azon kérdésére, miszerint érkezett-e a jelenlegi szabály módosítását igénylő, magasabb épület építését célzó ingatlanfejlesztői kérés, azt válaszolták, hogy „hivatalukhoz a fővárosi keretszabályozáson túlnyúló értékeket célzó ingatlanfejlesztői kérés nem érkezett”.
Korábban volt azért erre példa. Rogán Antal belvárosi polgármesterségének idejében Csipak Péter üzletember 50 évre használati jogot kapott a Deák Ferenc utca közterületére az épületek felújításáért.
A kerület egyúttal kezdeményezte 11 épület fővárosi védettségének megszüntetését. Cselovszki Zoltán az Iparművészeti múzeum főigazgatója, aki akkoriban a kerület főépítésze volt, azzal érvelt, hogy az „indokolatlan korlátozások gátat szabnak a fejlesztői közreműködésnek”. (A főváros nem engedett.) Még abban az évben ingatlanfejlesztői szempontból kedvezően módosult kerületi szabályozási terve. Két év múlva az V. kerület javaslatára a Fischer-házat levették a fővárosi védettségi listáról. Nem sokkal később Csipak elő is állt az új tervvel: egy üveg léghajóval megfejelt épületegyüttest húzott volna fel a Hotel Kempinskivel szemben. Rogán ugyanis hiányolta a kortárs építészeti jelet Budapestről. A terv hatalmas felháborodást keltett, az épület nem épült meg, majd Csipak is kegyvesztett lett és a kerület felbontotta vele a területhasználati szerződést.
Az építési engedélyezés azóta átkerült a vármegyei kormányhivatalokhoz. Budapesten a Sára Botond főispán vezette hivatalon belül a Kosztyu Anikó felügyelte építésügyi főosztályhoz. Nem sokat akadékoskodnak. Igaz, a kormány kedvtelve osztogatja a kiemelt beruházás minősítést a belvárosi NER projekteknek (is), ami eleve gyorsító pályára teszi ezeket. Csupán példaként: az egykori szecessziós Mahart-székház kibelezése, a Vörösmarty téri ORI-székház helyére felhúzott üvegcsoda, az MNB extra üvegemelete, vagy éppen a Sofitel szakma által erősen vitatott átfazonírozása.
Belváros-Lipótváros önkormányzatát mindenesetre nem érheti az a vád, hogy súlyos sarcokkal lehetetlenítené el a kerületi ingatlanfejlesztéseket. Épülhet több ezer négyzetméteres irodaház, száz szobás hotel vagy kaszinó, a kerület segítő jóindulata baráti településfejlesztési támogatással elnyerhető. Tiborcz István cége például mindösszesen 233 millió forintot fizetett ezen a címen, miközben legalább 4 évig használt 1200-1400 négyzetméternyi közterületet a Mahart-ház átépítésekor. Az MNB-székház felújításakor 400 milliót számláztak, miközben a kivitelező elbontotta az útban lévő játszóteret, hogy ott építőanyagot tárolhasson. Mészáros Lőrinc gyerekeinek cége által vezetett konzorcium pedig részletekben fizethette ki a 110 millió forintos településfejlesztési támogatást, nehogy túlzottan megterhelő legyen nekik.
„Rákosrendező lehetne a mi olimpiánk: itt egy sokkal reálisabb, de mégis nagy fejlesztési lehetőség”