„Ezek nem vádak, mindenki látni fogja, hogy a Fidesz lépésről lépésre fogja bevezetni ezeket” – jelentette ki a minap Magyar Péter, utalva rá, a kormánypártok akár radikálisan is hozzányúlnának a választási törvényhez, csak hogy megakadályozzák a Tisza Párt győzelmét, s pláne az esetleges ellenzéki kétharmadot. A Tisza elnöke szerint a Fidesz-KDNP pániküzemmódba kapcsolt, s drasztikus változtatásokkal készülnek a jövő tavaszi parlamenti voksolásra. Magyar állította, a parlamenti küszöb öt százalékról háromra, de akár egyre is csökkenhet, a közös pártlisták esetében is elég lesz az alapküszöb elérése – jelenleg két párt esetében 10, kettőnél többnél 15 percent a bejutási határ –, megszüntetik az önkormányzati és parlamenti pozíciók összeférhetetlenségét – vagyis a polgármesterek, közgyűlési elnökök, települései és vármegyei önkormányzati képviselők is megválaszthatók lesznek –, illetve eltörlik a győzteskompenzációt, mely a legnagyobb biztosítéka volt az eddigi kétharmadoknak.
Akár legyinthetnénk is a felvázolt jövőképre, hiszen a demokratikus felfogással igencsak ellentétes, hogy egy regnáló hatalom a választások előtt kevesebb, mint egy évvel alakítsa át a voksolás szabályait, pláne széleskörű társadalmi-politikai egyeztetés, konzultáció nélkül, ám a NER nem először élne ezzel a lehetőséggel:
az elmúlt másfél évtizedben szemrebbenés nélkül gyúrta-szabta-erőltette át a választási törvényeket, úgy módosítva a jogszabályokat, ahogy éppen szüksége volt hatalma kiterjesztéséhez, stabilizálásához vagy az utóbbi időben: megtartásához.
Az 1990-es, első szabad voksolásra megalkotott, kétfordulós rendszer 21 évig élt, a 386 fős parlamentbe egyéni körzetekből, területi és országos listákról juthattak be a képviselők, előbb 4, majd 5 százalékos parlamenti küszöbbel. A 2011-ben elfogadott, ma – is/még… - érvényes választási törvény 199-re csökkentette a képviselők számát, s immár csak egyfordulós a szavazás, megszűnt a területi lista, s átalakult a töredékszavazat-számlálás rendszer, kedvezve az egyéni körzetekben erős pártoknak, ráadásul a határon túli magyar állampolgárok is szavazhatnak az országos listára. Melynek állítását jelentősen megnehezítették, hiszen már 71 választókerületben, de legalább 14 vármegyében és Budapesten kell hozzá egyéni jelölt, ezzel ellehetetlenítve az ellenzéki pártok önálló egyéni, de közös listás indulását, plusz még rájuk szabadították a kamupártokat is. Cseppet sem mellékesen a módosítás komoly körzethatár-átrajzolásokat hozott, a törvény kidolgozói szinte szavazókörre lebontva méricskélték ki, hogyan lehet meg a biztos többség a legrosszabb esetben is, ehhez persze olyan képtelenségek is szükségeltettek, minthogy egy megyeszékhellyel tőszomszédos falu egy 90 kilométerrel messzebb fekvő város körzetébe került át. De nemcsak a parlamenti, az önkormányzati választás szabályait is saját magára próbálta szabni a hatalom, Budapesten például előbb Tarlós István pajzsra emelése érdekében eltörölték a listás voksolást, s kerületi polgármestereikkel pakolták meg a fővárosi közgyűlést, hogy aztán tavalyra visszahozták a listás rendszert, nehogy a grémium csak nyomokban tartalmazzon kormánypárti allergéneket. És hasonló elvek alapján vonták össze az EP- és önkormányzati voksolást, bízva, hogy a kettős kampány kivérezteti az ellenzéki pártokat – más kérdés, hogy a Tisza színre lépésével borult a nagy terv, s igencsak komoly maflást kapott az addig rendíthetetlennek tűnő hatalom.
Ezek, valamint a közvéleménykutatási adatok alapján nem meglepő, hogy a jövő évi választások miatt igencsak fáj a kormánypárti éceszgéberek feje, s bármilyen változtatásra képesek lennének az esetleges zakó elkerüléséhez. Mindezt jól mutatja, hogy az ellenzéki Budapesttől a választók számának csökkenésére – hamisan – hivatkozva már el is vettek két egyéni mandátumot, ezzel szemben a messze legalacsonyabb szavazóátlagú, ám hithű kormánypárti tolnai, illetve somogyi kerületekhez nem nyúltak hozzá.
Mindezek alapján a Magyar Péter által felvázoltak máris nem tűnnek lázas képzelgésnek. A további ötleteket pedig „minden megoldás érdekel” jeligére kérik a Karmelitába.