A bölcsek a gazdagság egyik formájának tartják, ha valaki úgy érzi, hogy nem sürgeti az idő. Csányi Sándornak, - aki a rendszerváltás utáni évtizedek legfelkészültebb magyar bankára, - gazdagsága aligha vitatható, amit aligha befolyásol, az hogy 72 éves korára érezte úgy, hogy sürgeti már az idő, s ezért részben átadta az OTP-csoport vezetését Péter fiának. A pénzember nem egy süllyedő hajón tesz egy lépést hátrafelé, hanem egy a története legsikeresebb korszakát megélő bankbirodalomban.
Az apja posztját megöröklő új vezérigazgató szakmai múltja bizalmat keltő, ám Csányi Sándornak az a kijelentése, hogy „mondjanak egy jobbat, akinek átadhattam volna” (a posztomat), hasonlatos a dinasztiaalapító cégtulajdosokéhoz, akiknél természetes, hogy családtagjaikat helyzetbe hozzák. Viszont a magyar bankár, bár hazai értelemben - közvetlenül vagy közvetetten - hatalmas, több 10 milliárd forintnyi OTP-részvény birtokosa, (az állomány értéke folyamatosan módosul) a bankcsoport ennek ellenére mégsem az övé. A hitelintézetben a tulajdonrésze, a pénzintézet egészét tekintve, a közvélekedéssel szemben csak elenyészőnek mondható. Mégis meghatározó személyi döntéseknél gyakran azt sajátjaként kezeli. Például olyan esetekben is, mint amikor az MLSZ elnöki posztját is betöltő Csányi Sándor, a labdarúgó szövetség 15 éve már nem bankárkodó főtitkárát beemeltette az OTP igazgatóságába, akárcsak a Csányi Pincészet Zrt. nyugdíjas elnök-vezérigazgatóját. Ilyesmire mondják azt, hogy meglehetősen szűkre szabta a merítés "hálóját." A kormány "verőlegényétől", Nagy Mártontól a bankok is megkapták a magukét. Éppen az OTP cseresorának bejelentésekor közölte a gazdasági csúcsminiszter, hogy a banki extraadó marad. Hamarosan kiderül: Csányi Péter ennek megítélésében is apja nyomdokaiba lép-e?