Kecskemét szívében, a Kápolna utca 11. szám alatt áll a Sütő Erika porcelánművész vezette stúdió, ahol különleges világba csöppen az ember. Az 1978-ban alapított műhely a kortárs kerámiaművészet meghatározó hazai központja, mely a műfaj technológiai, szellemi és közösségi dimenzióinak egyedülálló szintézisét hozta létre. Még mindig olyan alkotótér, amely egyszerre kapcsolódik a kézműves hagyományokhoz és a nemzetközi művészeti diskurzushoz, mindezt a folyamatos kísérletezés igényével. A stáb kitart amellett, hogy ezek az alkotói szabadság valódi feltételei, így az alázat, az anyaggal folytatott párbeszéd adja azt a minőséget, amelyet nem tud helyettesíteni tiktok-trend vagy az épp divatos megjelenés.
Mindennek létrejötte Probstner János elképzeléséhez kötődik, aki a hetvenes évek elején felismerte, hogy szükség van egy olyan helyre, amely képes a művészi szabadság, a magas technológiai színvonal és a nemzetközi szellemi kapcsolatok központjává válni. Így az 1977-ben megépült kecskeméti műhely és a hozzá kapcsolódó infrastrukturális háttér lehetőséget kínált az alkotóknak. Első perctől kezdve nyitott volt a külföldi művészek előtt is: a vasfüggöny idején ritka kivételként szolgált a kelet és nyugat közötti hídként, mely a hagyományőrzés mellett lehetőséget biztosított a kortárs szellemiség követésére és az aktív párbeszédre. Ennek köszönhetően Magyarország behozhatta akkori lemaradását a kerámiaművészetben és az alkotói munka kiléphetett az esztétikai aktus kereteiből. Politikai, szociális és filozófiai kérdések kifejeződése is lett, amely hozzájárult az új irányok formálásához.
A nemzetközi szimpóziumok a stúdió fontos hagyományává váltak. A három-négy hetes műhelymunkák során a világ eddig több mint negyven országából érkezett művészek nemcsak tárgyakat, de tapasztalatot, közös emlékezetet is formálnak, miközben olyan átfogóbb problémákkal is foglalkoznak, mint a kortárs kerámia helyzete a szobrászat és az iparművészet határterületein vagy épp a bográcsozás dilemmái a plasztikákkal tarkított udvaron.
A stúdió építészeti környezete rendkívüli, kolostori atmoszférát kölcsönöz a helynek. A komplexum eredetileg XIX. század végi mezőgazdasági épületekből alakult ki, amelyeket Kerényi József, Kecskemét akkori főépítésze alakított át úgy, hogy megőrizze a meghitt mezővárosi hangulatot, ugyanakkor az alkotók számára funkcionális műhelyt teremtsen, amely a művészi munka magántermészetét és a kollektív eszmecserét egyszerre támogatja. Kapuja mögött a nyugalom és a csend hasonlóan tapintható, formálható és színezhető, mint az agyag.
Az alkotókat azonban nem csak a fizikai tér adta lehetőségek vonzzák, hanem a közösség is, amely folyamatosan új impulzusokat, inspirációkat és művészeti víziókat generál, hiszen a Nemzetközi Kerámia Stúdió jelenleg is komoly felszereléssel és legendás stábbal is segíti a művészeket. A legegyszerűbb fazekaskorongtól a speciális gázkemencékig a keramikusok valódi kísérleti munkát végezhetnek: új mázak kifejlesztése, extrém formák létrehozása, és az ismeretlen égetési technikák próbálgatása mindennapos részei az itteni életnek. A szakmai stáb, köztük Király Klára technikai asszisztens, generációkon átívelő tudást őriznek és kínálnak az itt lévőknek. A kemenceszellemek — kis, szimbolikus plasztikák — pedig a szerencsés égetésért igyekeznek felelni.
Az elmúlt évtizedek során ezen falak között számtalan meghatározó személy fordult meg. A magyar művészek közül például Fusz György, Geszler Mária, Somogyi Sándor, majd az újabb generációból Lublóy Zoltán, de a külföldiek közül is sokan váltak visszatérő vendéggé: a lett Ilona Romule – akinek mára műterem viseli a nevét – vagy Fumio Shimada, – aki a redukált porcelánmázak suttogó poézisét hozta el Japánból – mindannyian kézjegyüket hagyták a kecskeméti Agyagkolostor hagyományán.
A gyűjtemény csaknem hatezer, szigorú szakmai szempontok alapján, nemzetközi zsűrivel válogatott munkát őriz, az ide akár szimpóziumra, akár rezidencia programra érkező művészektől. Eleven korpus a régi és a kortárs kerámiaművészet változásainak és tendenciáinak lenyomataként, mely a látogatók számára is bármikor megtekinthető örökség.
A kiállítások – Budapesten csak időszakosan – sokszor nem puszta bemutatói ennek az anyagnak, hanem művészeti reflexiók folytatásai más médiumokkal és más közönségekkel való találkozás révén. A stúdió így nemcsak a tárgyak megőrzésére, hanem a még mindig kávésbögrét eszünkbe juttató kerámiaművészet társadalmi és kulturális beágyazottságának folyamatos újragondolására is vállalkozik.
A globális művészeti környezet átalakulása — különösen a digitális technológiák, a közösségi média és a gátlástalan kapitalizmus hatása — egyre nagyobb kihívások elé állítja a tradicionális kézműves műfajokat. A gyors fogyasztásra szánt esztétikai modellekkel szemben – ugyan komoly anyagi károkkal – a kecskeméti stúdió igyekszik következetesen képviselni azt az értékrendet, amely az anyagismeretet, a technikai kompetenciát és a belső absztrakt igényességet tekinti mércének, bár az alapító igazgató, Probstner János 2022-ben meghalt, szellemisége tovább él a művészeti munka alapvető feltételeinek védelmeként.
A stúdió emellett nyitott az új alkotói utak felé: egyre több olyan pályamódosító művész talál itt otthonra, akik más szakmai háttérrel érkeznek, de érett szemlélettel és őszinte alkotói vággyal nyúlnak az agyaghoz. Elkerülhetetlen a felfrissülés, a Nemzetközi Kerámia Stúdió új technikákban, új szemléletben öltött testet és szolgál azóta is az agyagkolostor nagyköveteként.
Infó: Kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió. Kecskemét, Kápolna u. 11. Időszaki tárlat: Radics Márta: AURA. Megtekinthető: május 17-ig
