A világ hangos, egyre zajosabb, az emberek sietnek, törtetnek, idegesek egymástól, nem marad hely és idő – és talán igény sincs már – a csendes szemlélődésre, a lassú történések megélésére, és a művészetek élvezetére. Nincs idő és energia a művészeknek a siker kivárására sem, a beérkezésre, mert rengetegen tolonganak a damaszkuszi úton, amin egyszer mindenkinek végig kell menni, hogy szembenézzen önmagával és újra tudjon kezdeni, ha kell, mindent. De mi történik azokkal, akik pályakezdőként még csak az út, a lehetőségek közelébe sem kerülnek? Ők vajon milyen újba kezdjenek, mit jelenthet számukra az újrakezdés? Ez a témát boncolgatja monodráma formájában a Koltai&Gaál Produkció legújabb, Lengyel saláta című előadása, az éppen Krisztusi korba érő színész, Mucsi Kristóf előadásában.
A Gaál Ildikó író-rendező által életre hívott Lengyel saláta egy különleges színházi kísérlet, amely a harmincas férfiak egzisztenciális pánikját ötvözi Bogusław Schaeffer abszurd és virtuóz szövegvilágával. Az előadás alapja a “Szövegkönyv egy lehetséges ám nem létező instrumentális színészre” című alkotás, amely önmagában is a színpadi nyelv határait feszegeti – most pedig egy új perspektívával gazdagodik. A monodráma főhőse egy harmincas férfi, aki a felnőtté válás és az identitáskeresés káoszában vergődik. Az abszurd humor és a szürreális önreflexió eszközeivel próbál rendet tenni az életében, miközben a zene, a ritmus és a test játéka ugyanolyan fontos kifejezőeszközzé válik, mint a kimondott szó.
A Lengyel saláta nem hagyományos monológ, hanem egy színházi kompozíció, ahol a szöveg zenévé válik, a test hangszerként funkcionál, és a néző is részévé válik ennek a szellemesen őrült, mégis fájóan ismerős világnak.
Mert humoros, mert aktuális, mert meglepő, mert vitára sarkall, és mert máshogy szemléli a színházat, mint ahogyan azt megszokhattuk.
Az eredeti mű szerzője, Boguslaw Schaeffer Mrożek kor-, és pályatársa, drámaíró, zeneszerző és teoretikus. Személyéhez kötődik az instrumentális színház fogalma, amely vagy a klasszikus balett és opera hagyományaiból, valamint azok tánc-paródiáiból merít, vagy a happening, az akciózene és az abszurd színház bizonyos elemeivel mutat rokonságot. Szövegei komplexek, zeneszerzőként viszonyul a színházhoz, így kihívás elé állítja őket, ugyanis felül kell emelkedniük a megszokotton, a könnyűn, a népszerűn és a biztonságoson.
Vajon melyik a társadalom szemében a sikeresebb ember, késztet döntésre a Gaál Ildikó által írt változatban? Aki olvas, színházba, hangversenyre jár, vagy aki degeszre tudja tömni a zsebét, mindent megkapva az anyagi világtól? A művész részéről egyértelmű a kétkedő felvetés: törődjünk-e a művészettel, és egyáltalán, megéri-e? A válasz nem egyértelmű, de talán az alkotók eligazítanak a kérdésben.
Gaál Ildikó író-rendezővel beszélgettünk:
– Hogyan találtak rá Schaffer Szövegkönyvére és miért éppen ezt választották az egzisztenciális válság bemutatására?
