Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Ez a jog – az élethez való jog kivételével – minden más alapvető jogot megelőz - mondja ki az Alaptörvény egyik legújabb módosítása.
Ehhez képest 200 ezer gyermek éhezik az országban; 150 ezer gyermek él mélyszegénységben; 16 évre vitték le a tankötelezettség korhatárát; 12 évre csökkentették a gyermekek büntethetőségének korhatárát. 17 éve nem emelték a családi pótlékot; azok a családok kapják a legnagyobb adókedvezményeket, ahol a szülők nincsenek rászorulva. Visszafejlesztették a sajátos nevelési igényű gyermekek oktatási jogait; a fogyatékos gyermekekről való gondoskodás feltételeit mind jobban ellehetetlenítik.
A szegény családokból kiemelik a gyermekeket, ahelyett, hogy a család anyagi helyzetén segítenének, és mivel a nevelőszülői hálózatot is szétverte az állam, a testvérek akár több száz kilométerre is kerülhetnek egymástól. Az intézetekben abúzusoknak vannak kitéve, miközben rendszerszinten hiányoznak a gyermekfelügyelők, nevelők, fejlesztőpedagógusok, pszichológusok. Kritikus szinten van a gyermekek sürgősségi, egészségügyi ellátása is.
Mindezek tükrében több mint álságos, sőt kifejezetten hamis a jogszabálymódosítás érvelése. A gyermekek jogainak érvényesülése elválaszthatatlanul összekapcsolódik ugyanis az állam kötelezettségeivel. Két eklatáns, negatív példa is bizonyítja ezt a közelmúltból.
A győri gyermekgyilkosság: a fegyház és az ügyészség sem javasolta, mégis feltételes szabadlábra helyezték azt a győri férfit, akit korábban a felesége bántalmazásáért ítéltek el. Feltételesen szabadlábra kerülve megölte a háromból két gyermekét, amikor ők a férfinak megítélt láthatási jog miatt nála tartózkodtak.
Az aszódi kettős gyilkosság: az anyát kötelezték az apával való folyamatos kapcsolattartásra, miközben ő védelmet kért a férfival szemben. A tizenéves lányokat az apa akkor ölte meg, amikor nála voltak láthatáson. Ha a rendőség komolyan vette volna az édesanya segélykérését, a gyermekek ma is élhetnének.
Az állam nemhogy védené a gyermekeket és a jogaikat, sokkal inkább korlátozni akarja őket, miközben rájuk hivatkozva kábítja a társadalom jelentős részét. A kiskorúak nemátalakító műtétjéről delirálnak, de amikor a gyermekekről ténylegesen gondoskodni kellene, meg kellene védeni őket, akkor a kisujjukat sem mozdítják, sőt olyan cselekményeket valósítanak meg a hatóságok, amelyek akár a gyermekek életébe kerülhetnek.
Ha minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz, akkor a felsorolt jelenségeket mi magyarázza?
A gyermekvédelem elsősorban nem jogalkotási feladat, hanem az ellátó rendszer megújítását, hatékonyabbá tételét jelenti. Szemléletbeli és szakmai változást követel.
A rendszerben dolgozó szakemberek anyagi és erkölcsi megbecsülése, a gyermekvédelmi rendszer minőségi működéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételek biztosítása, hatékony minőségbiztosítási és monitoring rendszer kell hozzá.
A gyermekvédelemhez szorosan kapcsolódó ágazatokra (oktatás, egészségügy, szociális ellátórendszer stb.) fordítandó költségvetési kiadások rendezésével a problémák jelentős része orvosolható lenne. Ehhez azonban a gyermeki jogok iránt nem csak szóban elkötelezett, a gyermekeket érintő döntések során azok legfőbb érdekét érvényesítő, valós politikai akaratra van szükség. Enélkül a hangzatos jogi deklarációk semmit sem érnek.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
