Politikai befolyástól tartanak a Vatikánban, Ferenc pápának a szélsőjobb elleni harca is befolyásolhatja a következő pápaválasztást

Szerda reggel szállították a húsvét hétfőn elhunyt Ferenc pápa holttestét a Szent Péter-bazilikába, ahol a hívők péntek este hét óráig búcsúzhatnak el tőle. Másnap reggel 10 órakor következik a temetési szertartás a Szent Péter téren.

A bíborosok már kedden megkezdték tanácskozásaikat a Vatikán falain belül. Az első találkozókon hatvanan vettek részt, de folyamatosan érkeznek újabb és újabb főpapok. Ugyan elvileg 135 a 80 év alatti bíborosok száma, így ennyien szavazhatnának a konklávén, de két kardinális betegség miatt biztosan távol marad a voksolástól, Vinko Puljic bíboros, Szarajevó nyugalmazott érseke, valamint Antonio Canizares Llovera, volt valenciai érsek.

Egyetlen egyházfő sem szólalt fel olyan határozottan a jobboldali populizmus ellen, mint Ferenc pápa, így joggal merül fel a kérdés: van-e módjuk a szélsőséges erőknek arra, hogy befolyásolják a következő konklávét, amely egyes híresztelések szerint május 6-án kezdődhet. Egyáltalán, gyakorolhat-e a hatást a politika, illetve a populista hullám a pápaválasztásra? Közismert, hogy a világi, politikai vezetők a történelem folyamán közvetlen befolyást próbáltak gyakorolni az egyházfő személyének meghatárosára, de a XX. században ez már kevésbé volt jellemző. Mégsem mondhatjuk azt, hogy a Sixtus-kápolna „döntnökeire”, a bíborosi kollégium 80 év alatti tagjaira semmiféle hatást sem gyakorolt volna az adott politikai helyzet. 1939 elején például arra a XII. Piuszra esett a választásuk, aki elődjével, XI. Piusszal szemben jóval kevésbé volt kritikus a náci Németországgal szemben. S az sem írható a véletlen számlájára, hogy 1978-ban, a rövid ideig uralkodó I. János Pál után a „lengyel pápát”, II. János Pált ültették Szent Péter trónjára: a hidegháború időszakában a főpapok számolhattak ennek politikai következményeivel.

Elvileg nem zárható ki, hogy a jobboldali szélsőségesekkel szemben kevésbé kritikus pápát választanak, olyasvalakit, aki Donald Trump politikájával kapcsolatban is enyhébben fogalmaz. Ferenc többször konfrontálódott a szélsőjobbal és nem csak a bevándorlókkal szembeni diszkriminációjuk, hanem a neoliberális gazdaságpolitikájuk miatt is. Ennek következtében a konzervatív tábor gyakran baloldallal rokonszenvező pápának állította be függetlenül attól, hogy elítélte az abortuszt és ellenezte a heteroszexuálisok és homoszexuálisok jogainak egyenlőségét. Ám már azzal bírálatokat váltott ki, hogy megengedően nyilatkozott az egyneműekről.

Ami a néhai pápa és a szélsőjobb szembenállását illeti, Ferenc is megállapíthatta azt, mint Krisztus az evangéliumban: senki sem lehet próféta a saját hazájában. Argentínában a múltban éles támadások sorával illette Javier Milei jelenlegi elnök. 2017-ben a pokolba küldte volna, undorító balosnak minősítette, elítélve a társadalmi igazságosságért tett lépéseit, amitől – mint írta – ő maga egyenesen irtózik. „Jó lenne, ha azzal kezdenéd, hogy szétosztod a Vatikán vagyonát a szegények között. Te szardarab" – látta el e jó tanáccsal Javier Milei a pápát. 2018-ban balos szemétládának nevezte a katolikus egházfőt, és azt állította, hogy ő a gonosz képviselője az egyházban. Később, miután Javier Mileit elnökké választották, rendezték a viszonyukat.

Matteo Salvini, az olasz Liga elnöke sem rejtette véka alá negatív véleményét a pápáról. Amikor még 2019-ben olasz belügyminiszter volt, lekapcsoltatta az áramot egy olyan épületben, ahol 400 rászoruló tengődött. A pápa alamizsnása, Konrad Krajewski bíboros azonban az éj leple alatt visszakötötte az áramot. A Liga vezetője dölyfösen jegyezte meg: „Át fogjuk adni a Vatikánnak azt a 300 ezer eurós számlát, amellyel az épületben lévők tartoznak”. Azt is rossz néven vette Ferenctől, amikor a pápa 2019-ben a kikötők megnyitását követelte a menekültek előtt. Erre úgy válaszolt, ő gondoskodik a lelkekről, én gondoskodom az ötmillió szegény olaszról. Megnyitom a kikötőket azoknak, akiknek engedélye van.

Marine Le Pen, a francia Nemzeti Tömörülés (RN) első fokon börtönre ítélt vezetője azt vette a szívére, hogy Ferenc aggodalmát fejezte ki a szélsőjobb előretörése miatt. 2021-ben a Nouvel Observateur című lapban ezt így kommentálta: „Meg vagyok győződve arról, sok hívő örülne annak, ha a pápa azzal foglalkozna, mi történik az egyházban, és nem azzal, mi zajlik a szavazóurnáknál”. Nála  is erőteljesebben bírálta a pápát Éric Zemmour, a RN-nél is szélsőségesebb Visszahódítás (Reconquête!) nevű francia párt vezetője. 2023-ban ezt firtatta, egyáltalán mit akar a pápa. – Szeretné, ha a keresztény Európa és a kereszténység bölcsője Iszlám országgá válna?

Spanyolországban az elhunyt egyházfő a szélsőjobboldali Vox célkeresztjébe került 2020-ban, amikor a minimálbérről folytatott spanyol vita közepette a pápa az egyetemes jövedelem mellett emelt szólt. Igaz, Santiago Abascal pártvezető az előbbieknél visszafogottabban bírálta, csak annyit jegyzett meg, hogy nem osztja Ferenc véleményét. A Vox korábbi szóvivője, Espinosa de los Monteros 2019-ben Ferencnek a befogadáson alapuló menekültpolitikáját bírálta: „A pápa annyi illegális bevándorlót fogad a Vatikánban, amennyit csak akar, de nem szabhatja meg más szuverén államoknak, hogy mit tegyenek”. (Milyen ismerősen cseng itthon ez a mondat.) A pápa Jair Bolsonarót is bírálta az Amazonas erdőinek kiirtása miatt. A közben megbukott volt brazil államfő akkor kijelentette: „Az Amazonas a miénk!”.

2017-ben a New York Times közzétette, hogy Steve Bannon, Trump akkori nemzetbiztonsági főtanácsadója szövetségeket kötött a pápa néhány, a vatikáni Kúrián szolgáló ellenségével, elsősorban Raymond Burke amerikai bíborossal, nyilvánvalóan a pápa hatalmának meggyengítésére, esetleges megbuktatására. Két évvel később Bannon az NBC News-nak sértetten megjegyezte: a pápa " folyamatosan a világ minden hibáját a populista nacionalista mozgalomnak tulajdonítja.”

Ferenc utolsó nagy kiállása a szélsőjobb ellen idén februárban volt, amikor az amerikai püspököknek írt levelében elítélte a menekültek kitoloncolását a Trump-adminisztráció által. A januárban beiktatott elnök nyílt provokációjának tartják, hogy azt a Brian Burch-öt jelölte vatikáni nagykövetnek, aki egykor támadta a pápát. Mint korábban fogalmazott, Ferenc „zavart okozott” a katolikus egyházban azzal a dokumentumával, amiben lehetővé teszi az azonos nemű párok megáldását.