Szombaton délelőtt 10 órakor kezdődik Ferenc gyászmiséje Rómában, közölte a Vatikán. A szertartáson a világ egy sor állam- és kormányfője vesz részt, köztük Donald Trump amerikai, Emmanuel Macron francia, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök. Magyarországot Sulyok Tamás köztársasági elnök képviseli, de jelen lesz a gyászmisén Magyar Péter, a Tisza párt elnöke is. A pápa holttestét szerda reggel szállítják a Szent Péter-bazilikába. Koporsóját magas rangú vallási méltóságok kísérik szerdán a vatikáni Szent Márta vendégház kápolnájából a Szent Péter-bazilikába. Ezután a hívek elbúcsúzhatnak az elhunyt pápától. A szombati gyászszertartás után a Santa Maria Maggiore-bazilikában temetik el végakaratának megfelelően. Már kedden tömegek özönlöttek Ferenc pápa végső nyughelyéhez.
A következő napokban már körvonalazódhat, kiknek lehet esélyük arra, hogy Szent Péter trónjára kerüljenek. Keddtől ugyanis a Vatikánba érkeznek a bíborosok, akik a május elején kezdődő konklávéig számos tanácskozást tartanak. Ilyenkor mindegyik főpap szólásra jelentkezik. Ezeknek az egyház helyzetét is elemző felszólalásoknak komoly jelentőségük lehet. 2013-ban Ferenc pápa nagyban köszönhette megválasztását őszinte, átfogó és emberi megközelítésének, amivel sok bíborost győzött meg arról: ő a legalkalmasabb egyházfőnek. Igaz, már 2005-ben, XVI. Benedek megválasztásának évében is sok szavazatot gyűjtött. Ezekre a bíborosok közötti eszmecserékre azért is van nagy szükség, mert a főpapok jobban megismerik egymást. Itt alakulhatnak ki olyan „lobbicsoportok”, amelyek később akár eldönthetik a következő pápa személyét. Nem lehet egyértelműen megmondani, mi alapján alakulnak ki ezek a kisebb csoportok, de nagy szerepe van például a beszélt nyelvnek, s természetesen annak is, ki hogyan viszonyul a katolikus egyház jövőjéhez. Komoly befolyással rendelkeznek van a „nagy elektorok” is, akik ugyan nem számítanak favoritnak, de egy táborba tudják gyűjteni az egyes főpapokat. A konzervatívok részéről ilyen személyiség a német Gerhard Ludwig Müller, a progresszívek részéről pedig például a luxemburgi Jean-Claude Hollerich.
Elment a szegények apostola, Ferenc pápa, aki új alapokra helyezte a Vatikán működésétBár a pápaválasztó, 80 év alatti bíborosok számának felső határa elvileg 120, a következő konklávén 135-en vehetnek részt 71 országból, miközben 252 bíborosa van az egyháznak. Csak összehasonlításként: 2005-ben és 2013-ban is 115-115-en dönthettek az új egyházfő személyéről, 52, illetve 48 országból. Ez is azt jelzi, sokkal színesebbé vált a bíborosi kollégium. A sokszínűség mellett megosztottság jellemzi a testületet. Míg egyesek folytatnák a pápa reformjait, a konzervatívok visszafordítanák az idő kerekét. A megosztottság oly mértékű, hogy a Szentszéknél attól tartanak: a közösségi oldalakon dezinformációs kampányokat indítanak az egyes jelöltek lejáratására.
A kardinálisok több mint háromnegyedét Ferenc nevezte ki, de nagy bizonytalansági tényező, hogy sok bíboros a „peremről”, szegényebb országokból érkezik, vagyis teológiailag, világnézetileg nehéz besorolni őket, nem tudni, milyen egyházat, pápát képzelnek el.
Emiatt lesz a mostani konklávé minden korábbinál kiszámíthatatlanabb. A pápa megválasztásához 90 szavazatra van szükség, tehát konszenzusra kell jutniuk az egyes táboroknak.
Többször változtattak a konklávé szabályain
A pápaválasztás szabályai századokról századokra, az adott történelmi kor függvényében változtak. Kezdetben Róma püspökét, valamint más püspököket, az egyházmegye papságának és laikusainak konszenzusa alapján választották meg. A püspököt a szavazási procedúra helyett általános közfelkiáltással választották meg. A választási eljárás kidolgozatlansága azonban sokszor káoszt, ellenpápák megválasztását idézte elő.
Átmeneti időszak jön a Vatikánban, egy szürke eminenciás kezében futnak össze a szálakSzombaton helyezik örök nyugalomra Ferenc pápátElvileg el is utasíthatták a pápa személyét, ezt azonban a lateráni zsinat 769-ben eltörölte, de I. Miklós pápa a 862-es római zsinaton visszaadta a lehetőséget a római nemeseknek. A pápák a politika foglyaivá váltak, hűségesküt is tettek a német-római császárnak, akinek feladata volt a biztonság és a közbéke biztosítása Rómában. Jelentős változás következett be 1059-ben, amikor II. Miklós pápa elrendelte In Nomine Domini-ban, hogy a bíborosoknak először meg kell vitatniuk a jelölteket, még mielőtt összehívnák őket a tényleges szavazásra. Az 1139-es II. lateráni zsinat megszüntette az alsóbb papság és a laikusok beleegyezésének követelményét, míg az 1179-III. lateráni zsinat egyenlő jogokat biztosított az egész bíborosi kollégiumnak az új pápa megválasztásakor.
„Ha az egyház hiteles formában szeretné továbbadni az evangélium üzeneteit, akkor nincs más lehetősége, mint az, hogy marad a ferenci úton”A bíborosi kollégiumot 1059-ben jelölték ki egyetlen pápaválasztó testületnek. A politikai szereplők befolyásának csökkentésére X. Gergely pápa 1274-es második lyoni zsinaton elrendelte, hogy a bíborosokat el kell zárni „cum clave”, tehát "kulccsal" a pápaválasztás időszakára, és nem is engedhetik ki őket, amíg meg nem választják az új egyházfőt. A konklávékat a Sixtus-kápolnájában tartják.
A politika kiszorításának azonban több akadálya is volt. A középkor és a reneszánsz nagy részében a katolikus egyházban csak kevés bíboros szolgált. Az utazás nehézsége tovább csökkentette a konklávékra érkezők számát. A csekély számú választó miatt minden egyes szavazatnak nagy jelentősége volt, ez pedig szinte lehetetlenné tette a családi vagy politikai hűség korlátozását. A konklávék időnként hónapokig, sőt akár évekig tartottak.
A választás folyamatát XV. Gergely tovább finomította 1621-es Aeterni Patris Filius pápai bullájával, amely előírta a választó bíborosok kétharmados többségének szükségességét a pápa megválasztásához. Az Aeterni Patris Filius nem szüntette meg az közfelkiáltással történő megválasztás lehetőségét, de előírta a titkos szavazást. 1621 előtt a bíboros szavazhatott magára is.
1899-ig rendszeres gyakorlat volt a laikusok jelenléte a pápaválasztásokon. Prominens nemesekről vagy szerzetesekről van szó, akik nem voltak papok, és minden esetben cölibátust követeltek tőlük. Teodolfo Mertel 1899-ben bekövetkezett halálával ez a gyakorlat véget ért. 1917-ben az abban az évben kihirdetett Kánonjogi Kódex előírta, hogy minden bíborosnak papnak kell lennie. 1962 óta minden bíboros püspök, kivéve néhány papot, akiket 1975 után bíborossá kreáltak, és akik 80 évesek vagy idősebbek, felmentették a püspökszentelés kötelezettsége alól.
Elkezdődött a találgatás, ki lehet a következő pápa, Erdő Péter is az esélyesek között van1970-ben VI. Pál pápa a 80 év alatti bíborosokra korlátozta a választók részvételét. A jelenlegi a II. János Pál pápa által az Universi Dominici gregis által létrehozott eljárásokat 2007-ben és 2013-ban XVI. Benedek pápa kissé módosította. Az új pápa megválasztásához kétharmados szupertöbbség szükséges. Ferenc pápa 2025. április 21-én bekövetkezett halálát követően a konklávét legkésőbb 20 nappal a megüresedés után kell megtartani, tehát a legkésőbbi lehetséges időpont 2025. május 10.
Mózes volt a példa
1587-ben V. Sixtus pápa 70-re korlátozta a bíborosok számát, Mózes példáját követve, akit 70 vén segített Izrael gyermekeinek kormányzásában. XXIII. János pápa (1958–1963) azon kísérleteitől kezdve, hogy kiszélesítse a nemzetek képviseletét a bíborosi kollégiumban, ez a szám nőtt. 1970-ben VI. Pál úgy döntött, azok a bíborosok, akik a konklávé kezdete előtt betöltik a nyolcvanéves kort, nem vehetnek részt. 1975-ben szintén VI. Pál 120-ban határozta meg a választók számát. Bár ma is ez maradt az elvi határ, minden utódja rövid időre túllépte azt.
Beleszólt a politika
Körülbelül 1600-tól egyes katolikus uralkodók ius exclusivae-t (kizárási jogot), azaz vétójogot követeltek a pápaválasztások felett, amelyet egy koronabíboros gyakorolt. Informális konvenció szerint minden vétójogot igénylő állam konklávénként egyszer gyakorolhatta a jogot. Ezért a koronabíboros csak az utolsó pillanatban jelentette be vétóját, amikor a szóban forgó jelöltet valószínűleg megválasztják. A választások után nem lehetett vétót alkalmazni. A Német-római Birodalom 1806-os felbomlása után vétójoga az Osztrák Birodalomra szállt. Az utolsó vétógyakorlásra 1903-ban került sor, amikor Jan Puzyna de Kosielsko herceg tájékoztatta a bíborosi kollégiumot, hogy Ausztria ellenzi Mariano Rampolla megválasztását. Következésképpen a kollégium Giuseppe Sartót választotta X. Piusz pápának, aki hat hónappal később kiadta a Commissum nobis alkotmányt, kijelentve, hogy minden bíboros, aki a jövőben közölte kormánya vétóját, latae sententiae kiközösítést szenved.
Őket tartják a legesélyesebbnek
Erdő Péter
Az egyedüli magyar bíborost, az Esztergom-Budapesti főegyházmegye érsekét már a 2013-as pápaválasztáskor is az esélyesek között tartották számon. Jó kapcsolatokkal rendelkezik a Vatikánban: hosszú ideig az Európai Püspöki Konferenciája Tanácsának elnöke volt. Jó kommunikátor, több nyelven kiválóan beszél. Sokszor írják róla, hogy a konzervatívok jelöltje, de ez talán leegyszerűsítő megközelítés.
Pietro Parolin
Ha van igazi favoritja a leendő pápaválasztásnak, az az olasz főpap. Az államtitkárnak amúgy is helyzeti előnye van a konklávéknál, hiszen számukra a Sixtus-kápolna, az ottani környezet úgyszólván „hazai pálya”. Remek diplomata, nagy erénye volt államtitkárként, hogy képes volt fenntartani az egységet a reformokat ellenző Kúria és a reformokat sürgető pápa között. A konszenzus embere, de biztosan nem olyan csillogó személyiség, mint Ferenc pápa volt és kérdés, milyen vezetői képességekkel rendelkezik.
Matteo Zuppi
Az olasz bíborost a reformerek jelöltjének nevezik, de ez az ő esetében is túlzottan leegyszerűsítő megnevezés, hiszen ő sem tekinthető minden tekintetben elkötelezett reformernek, amint Erdő Péter sem nevezhető csak konzervatívnak. Az Olasz Püspöki Konferencia elnöke, a Szent Egyed bázisközösség kiemelkedő tagja talán a leginkább hasonlít Ferenc pápához, ő biztosan követné a néhai egyházfő politikáját, továbbra is kiállna a szegények mellett. Nem túlzás azt mondani, hogy a 69 éves Zuppi bíboros a pápa kedvenc jelöltje lenne, ez azonban a konklávén hátrányt is jelenthet, hiszen sok főpap nem kedvelte Ferenc reformjait.
Luis Antonio Tagle
A volt manilai érsek egy sor fontos pozíciót kapott a Vatikánban Ferenc pápától. Közülük a legfontosabb: p az Evangelizációs Dikasztérium prefektura. Nézeteit és személyiségét tekintve is közel áll Ferenc pápához. Szintén a szegények megsegítését tartja fő programpontjának. A katolikus egyház progresszív szárnyához sorolják, bírálta az egyházat, amiért kemény szavakat használt az egyneműekkel és az újraházasodott katolikusokkal szembeni. Utóbbiak számára szerinte ki kell szolgáltatni a szentségeket. Ám bírálatokat szerzett a Nemzetközi Caritas irányítása miatt.
További esélyesek: Anders Aeborelius bíboros, stockholmi érsek, Mario Grech máltai bíboros, a püspöki szinódus főtitkára, aki bizonyos tekintetben Ferenc jobbkeze volt, Jean-Marc Aveline bíboros, Marseille érseke, Pierbattista Pizzaballa bíboros, Willem Jacobus Eijk bíboros, utrechti érsek, akit inkább XVI. Benedek követőjének tartanak. Ha évszázadok múltán újra lenne afrikai pápája az egyháznak, a favorit Antonio Besungu bíboros lenne a Kongói Demokratikus Köztársaságból. A kinshasai érsek egyértelműen konzervatív, ő koordinálta az afrikai püspöki konferenciákat, amikor szembeszálltak a Vatikánnak a meleg párok megáldására vonatkozó előírásával. Ázsiából Charles Bo mianmari főpap nevét említik.
