“Úgy lefesteni a pápát, mint valami Superman, egy sztár, sértő. A pápa olyan ember, aki nevet, sír, nyugodtan alszik és barátai vannak mint mindenki másnak. Egy normális ember.” - mondta Ferenc pápa 2014-ben, hónapokkal azután, hogy egy őt Supermanként ábrázoló graffiti jelent meg Róma egyik házának falán.
A képen a pápa jobb kezét előrenyújtva repül, bal kezében híressé vált fekete táskájával, melyre a “valores” vagyis az értékek szót írta az olasz művész, Mauro Pallotta. Ferenc pápa ekkor még egy éve sem töltötte a világ elsőszámú egyházi tisztségét, de máris hihetetlen népszerűségnek örvendett és lett benne valami közös David Bowie-val és Madonnával is: Szerepelt az amerikai Rolling Stone magazin címlapján. 2013-ban pedig a Time magazin az év emberének választotta. Az azóta eltelt több mint tíz év alatt nemcsak további számtalan graffitit inspirált, hanem többek között filmet (A két pápa, Fernando Meirelles rendezésében) és még egy pop-rock albumot is: a 2015-ben megjelent Wake Up! (~ébredj fel!) című albumon angolul, olaszul, spanyolul, illetve portugálul hallhatóak részletek imádságaiból, beszédeiből a pop, rock, latin és egyházi zene alapjain újrakeverve. (A lemezek eladásaiból származó bevételeket menekültek megsegítésére ajánlották fel.)
Ám Jorge Mario Bergoglio nem influenszer volt, legalábbis a hagyományos értelemben biztosan nem - csupán követte azt, ami őt a nép pápájává tette: ez vezérelte akkor is, mikor a korábbi, vatikáni alkalmazottaknak járó millió eurós juttatásokat a rászorulóknak adományozta és akkor is, mikor az első pápaként regisztrált az Instagramra 2016-ban. (Első képéhez 10 különböző nyelven csupán annyit írt: “Imádkozzatok értem.” - egyben rekordot is döntött, 12 óra alatt szerzett 1,4 millió követőjével.) Pápaként ugyanis úttörő volt abban is, hogy igazán felismerte az internet adta lehetőségeket - egy ízben “Isten ajándékának” nevezve azt - és egy olyan, több ezer éves, tradíciókra épülő intézménnyel, mint a katolikus egyház végül az ő hatására címlapokon szerepelt egy mondatban olyan kifejezésekkel, mint a “virális” vagy a “tartalommarketing” (többek között akkor, mikor Szűz Máriát 2019-ben az első influenszernek nevezte). Őszinte, emberi tartalmai futótűzként terjedtek a közösségi médiában, közelebb hozva a hívőket és elérve azokat is a templom falain túl: Ilyen volt, mikor nyakában báránnyal kapták lencsevégre - nevét Assisi Szent Ferencről kapta, akinek a bárány volt egyik jelképe - vagy a számos szelfi, amelyet rajongóival, újságírókkal és szinte bárkivel készített, aki megkérte rá.
Hiba lenne viszont Ferenc pápát influenszernek tekinteni - tőle a lehető legtávolabb állt mindenféle manír. Ennek egyik tipikus példája, amikor első külföldi útján azzal kavarta fel a médiát, amikor saját fekete kézitáskáját cipelte. (A pápák soha nem hordtak korábban táskát.) Nem is értette, egy ilyen hétköznapi dologban, mint hogy az ember táskát visz utazáshoz, mi olyan rendkívüli: “Hozzá kell szoknunk, hogy normálisak legyünk.” - jegyezte meg az esettel kapcsolatban akkor.
Mindeközben vérbeli argentin lévén imádta a futballt - bár egy 1990-ben kötött fogadalma miatt, miszerint nem néz soha többé televíziót, saját bevallása szerint le is maradt a pár évvel ezelőtti Argentin-Franciaország világbajnoki mérkőzésről. A sport amerikai változata sem állt tőle távol, a 2017-es Super Bowl alkalmából videóban üzent, kiemelve az esemény szimbolikus jelentőségét, megragadva az alkalmat, hogy felhívja a figyelmet a békés, szolidáris világ építésének szükségességére: “Amikor részt veszünk a sporteseményeken, kilépünk saját látásmódunkból, és egészséges módon megtanuljuk az áldozathozatal értelmét, fejlődünk a tisztelet kimutatásában és a szabályok követésében” - mondta akkor. Ferenc pápa akarata ellenére vált popkulturális ikonná: kitörölhetetlen nyomot hagyott az elfogadásról szóló üzeneteivel, a klímaváltozás elleni küzdelemmel, a kapitalizmus, az eilt kritikájával, miközben egy 2015-ös interjúja szerint olyan volt, mint bármelyikünk: hiányzott neki, hogy anélkül ugorhasson ki bármikor egy szelet pizzáért, hogy bárki felismerné.
Hiteles film a pápaválasztásról
A 2024-ben Edward Berger rendezésében készült Konklávé című filmben a pápaválasztás menetét követhetjük nyomon, a procedúra irányításával megbízott Lawrence bíboroson keresztül, a katolikus egyház szeretett pápájának halála után. A The Guardian szakértőket kérdezett meg arról, mennyire ad hiteles képet a film a pápaválasztás menetéről - miután sajnálatos aktualitást adott a 2025-ben Oscar- és BAFTA-díjjal kitüntetett alkotásnak Ferenc pápa halála. A film készítéséhez számos bíborossal és vallási tanácsadóval készült interjú szolgáltatott alapot, amely a szakértők szerint amennyire lehet, igencsak pontos képet ad a valóságról: a titkos szavazási folyamatba ugyan nem avat be a film, de az emberi esendőségről, a szertartás menetéről közeli képet kapunk.
