A szavak igazi ereje

A „cyrano de bergerac” szövege egészen bravúros, örvénylően eleven. A cselekmény elvileg 1640-ben francia földön játszódik, de Závada Péter jóvoltából rengeteg mai név és utalás elhangzik az előadásban. Színházi és irodalmi sőt kultúrpolitikai beszólások, áthallások sorjáznak, de ezek annyira természetesen hangzanak el, mint Cyrano önfeledt szerelmes rímei, amikor udvarol. Cyrano ebben a változatban egy költő-slammer-vívó-mester, aki más, mint a többi. Nagy az orra, ám a címszerepet játszó Böröndi Bence orra az előadásban ugyanolyan, mint bármelyikünké. Már a produkció elején születik a játszók és a nézők között egy megállapodás, hogy márpedig ez az orr nagy, és onnan kezdve el is hisszük. A lényeg pedig ez, azt hiszünk el, amit akarunk! A másság innen kezdve pedig egy erős szimbólum. Azért nem fogadjuk el, azért bántjuk, mert más, még ha látszólag ugyanolyan is, mint mi. „Az orra, mondják, születése óta ilyen batár, Az bújt ki először az anyjából, mint egy előfutár, Kvázi-zászlóshajója az összes szörnyűségnek, Mi egy anyát egy ilyen bizarr gyermek miatt érhet.”

Az előadás egyik meghatározó szála a színház a színházban. A rendezés erős hangsúlyt ad ennek a vonalnak. Ezáltal a mai színházi életünkről is sok mindent üzen, néhol maró gúnnyal, máskor mély önkritikával átitatva. Tanulságos Cyrano függetlenségi monológja, melyben arról beszél, hogy a XVII. századi francia irodalom elitre a jellemző a pénz, a cinizmus, a presztízs és a para, „míg a zsűri haveroknak ítéli a díjakat oda”. Csak nem ismerős? Aztán a helyzet tovább fokozódik: „És ami a kortárs színházat illeti, a középszerűség légypapírja, nem? Don’t you agree? És persze, hogy a mércét tehetjük magasabbra, de az írók nagy többségben fennakadnak rajta, S míg ott, fent himbálóznak, elfogult hálát rebegnek a bankároknak és korrupt pénzembereknek.”

Az ideálunkba szeretnénk szerelmesek lenni, még akkor is, ha a szerelmes szavait nem is ő költi. Ez a vonatkozás különösen erős ebben az előadásban, megindítóan drámaivá válik, hogy Christian (Flörich Kristóf) Cyrano szavaival vall szerelmet. A bölcsészlány Roaxane (Koós Boglárka) pedig szintén azt hiszi el, amit ő akar és amikor eszmél, már késő. Professzionálisan, egymást erősítve működik az alkotó stáb: Németh Nikolett dramaturg, Tihanyi Ildi díszlettervező, Bocsárdi Magor zeneszerző, Bodor Johanna mozgás. A színészcsapat is erős, a már említetteken kívül Bohoczki Sára, Juhász Vince, Sas Zoltán, Mertz Tibor, Ilyés Róbert, Atlasz Barnabás e.h., Takács Zalán m.v., és Németh Áron Valentin e.h., mindannyian erős színekkel gazdagítják az összképet. A végén az előadás valódi csúcspontja Cyrano halála, megint arra figyelmeztet, hogy időben kellene kapcsolnunk és felmérni végre a szavak igazi erejét és hitelét.