Egy párt akkor tud igazán tenni az emberekért, az országért, ha kormányra kerül. Ellenzékként a szociálpolitika, az érdekvédelmi szervezetek feladatainak átvállalásával legfeljebb néhány emberen segíthet, s a támogatottságát sem tudja érzékelhetően növelni. Magyarország problémái elmaradottságából erednek. A pártnak stratégiát kéne váltania, elő kéne állnia egy megvalósítható, fenntartható fejlődési tervvel, amely biztosítja a belátható időn belüli felzárkózást, s ezzel a minket sújtó problémák - szegénység, alacsony bérek-nyugdíjak, fejletlen infrastruktúra, rossz közegészségügy, kivándorlás, etc. - felszámolását. Egy ilyen elképzelés felmutatása kiváltaná a média, a társadalom érdeklődését, s elnyerhető vele a választók támogatása. Készséggel segítek a kidolgozásában! - emlékeim szerint ezt írtam egy reggel a DK elnökének a Facebook-oldalán megjelenő bejegyzése alá, mellyel a hajléktalanok segítésére indított utcai akciójukat hirdette meg. Aztán elmentem vásárolni.
Visszatérve újra megnéztem a fiókot. Heten reagáltak a hozzászólásomra, elolvasni viszont nem tudtam ezeket, mert többszöri próbálkozásra is hibát jelzett az oldal. Aztán eltűnt minden, és megjelent a felirat: "Ez a tartalom jelenleg nem érhető el". Gyurcsány Ferenc kirúgott! Korábbi posztjai alatt is megfogalmaztam hasonló kritikákat és javaslatokat, de sohasem sértően, gunyorosan. Bizonyítja ezt, hogy a szóban forgó beírásra egyetlen negatív töltésű hangulatjelet nem kaptam, pedig az oldalon állandóan jelen vannak olyan szimpatizánsok, akik ugranak minden általuk kifogásolhatónak vélt tartalomra.
Lehet persze mondani, hogy nem egy közösségi oldalon kell ilyesmivel próbálkozni. Próbáltam más módon is. Már 2013 augusztusában felajánlottam a szolgálataimat a pártelnöknek és más vezetőknek. Első válaszuk az volt, hogy segítsem a helyi alapszervezet munkáját. Újabb levelek után 2015 szeptemberében javasolták, hogy kapcsolódjak be az Oktatási Kabinet munkájába. A testület egyetlen, októberi összejövetelén rábólinthattunk a kész oktatási programra. Néhányan felvetettük, hogy a tervezet foglalkozzon a tananyag, a diákok és pedagógusok terheinek csökkentésével is, hiábavalóan. (Pár hét múlva a miskolci levél nyilvánosságra kerülésével indult el a tanárok mozgalma, amelynek legfontosabb követelése a terhek csökkentése volt.)
Végül a pártigazgató levele - amelyben eltiltott attól, hogy megjelenő írásaim alatt a "DK Oktatási Kabinetjének tagja" titulust használjam - ráébresztett arra, hogy a Demokratikus Koalícióban nem igazán tolerálják a szűk pártvezetés által megszabott iránytól eltérő véleményeket, javaslatokat, még ha jobbító szándékkal fogalmazták is meg azokat. Pár rendezvényükre még elmentem a 2018-as választások előtt, de ezután energiáimat az MSZP meggyőzésére fordítottam.
Ezt a tevékenységemet már a szocialisták 2002-es kormányra kerülésekor elkezdtem - az oktatással, a kultúrpolitikával, a gazdasággal kapcsolatos javaslatokkal bombáztam az ezekben az ügyekben illetékes tisztségviselőket -, és ellenzékbe szorulásuk után is folytattam. A párt sűrűn cserélődő irányítóit folyamatosan arra figyelmeztettem, hogy elveszítik támogatóikat, akár el is tűnhetnek a politika színteréről, ha nem változtatnak a stratégiájukon.
Nekik is azt javasoltam, hogy mutassanak fel vonzó jövőképet - ami a belátható időn belüli felzárkózás a fejlett országokhoz -, megvalósíthatóságát pedig hiteles megoldásokkal, azaz az innováció erősítésére épülő fejlődési stratégia kidolgozásával, a közoktatás korszerűsítésének konkrét tervével támasszák alá. Többször elértem, hogy fogadjanak a párt vezetői, meggyőzni viszont nem sikerült őket. Az sem hatott rájuk, hogy üzeneteimben rendre felsoroltam, milyen újabb oktatási, gazdasági témájú írásaim jelentek meg a nyomtatott és online médiában.
A baloldalon a jelek szerint ilyen bagatell dolgokkal nem törődnek.
Foglalkoztak ők - az MSZP és a DK - valaha is érdemben, megoldásokat felmutatva az emberek életkörülményeinek, az ország gazdasági helyzetének javításával?
Legfeljebb általánosságok, közhelyek szintjén, amit egy laikus is meg tud tenni. Vagy pedig úgy, hogy újabb és újabb ötletekkel álltak elő, mire kéne költeni a nemlétező pénzt.
A magukat legeurópaibbaknak nyilvánító pártoknak arra sincs szavuk, hogy a jobboldali vezetés hosszú idő óta rossz irányba kormányozza az Uniót - és most sem találja a helyes utat -, holott ez Magyarország fejlődésére is károsan hat. Mégis úgy viselkednek, mint a mindentudók, akiknek nincs szükségük afféle kívülállók tanácsaira.
Soha nem vártam el az általam megkeresett politikusoktól, hogy vita nélkül fogadják el a javaslataimat. Azt kértem tőlük, hogy ők vagy a szakértőik gondolják át azokat, kössenek bele állításaimba, álljanak elő saját elképzeléseikkel, mert azt remélem, mindenre megfelelő választ tudok adni.
Józan ésszel azt gondolná az ember, hogy pártjaik jelenlegi helyzetében értékelik az enyémhez hasonló, makacs erőfeszítést, de nem. Rendíthetetlenül, senkire sem hallgatva menetelnek előre. És a dolgok állása szerint a magyar baloldal hosszú időre megszűnik létezni.
A szerző betanított hulladékosztályozó.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
