„Örökre hálás leszek a szüleimnek, amiért olyan nyitottak voltak, hogy külföldi cserediákokat fogadtak kamaszkoromban. Enélkül ma biztosan nem tartanék itt az életemben, a karrieremben. A mai napig tartjuk a kapcsolatot a »tesóimmal«, és alig várom, hogy a kisfiam is annyi idős legyen, hogy fogadhassunk fiatalokat” – mesélte Bedő Viktória, a Magyarország Nemzetközi Csereprogram Alapítvány (AFS) marketingkoordinátora. Az AFS nemzetközi szervezet a világ több mint 60 országában van jelen, és több mint 70 éve szervez cserediákprogramot 14-22 éves fiatalok számára önkéntes alapon, politikától és vallástól függetlenül. Hazánkba 30 országból érkeznek, és a magyar fiatalok is több mint 30 ország közül választhatnak 3, 5 és 10 hónapos kint tartózkodást. „Manapság bárki vehet olcsón egy fapados repülőjegyet, és eljuthat bárhová a világon. Egy egy hónapos külföldi nyelvtanfolyamot is sokan megengedhetnek maguknak. Ez a program azonban teljesen más. A diákok nemcsak hosszabb ideig tartózkodnak egy idegen országban, hanem egy helyi család »fogadja be« őket, és pontosan úgy élnek, mint ők” – magyarázta a marketingkoordinátor. Ez a szeretetteljes, befogadó közeg teszi egyedivé és sikeressé a programot, teljessé az élményt mind a kiutazó diáknak, mind a befogadó családnak, ahol a szülőket anyának és apának szólítják, a gyerekek pedig mind a testvéreik lesznek.
A cserediákok számára több lehetőség is van az utazás finanszírozására. Többnyire a családjuk fizeti a költségeket, de vannak olyan cégek, amelyek támogatják a dolgozóik gyerekeinek utazását. Volt már olyan is, aki közösségi finanszírozással gyűjtötte össze a pénzt, de az AFS ösztöndíjprogramja is rendelkezésre áll a rászorulók számára. A cél, hogy minél többen vehessenek részt ebben a kalandban, ami egészen biztosan megváltoztatja az életüket.
„Könnyű persze felülni arra a vonatra, hogy ez majd egy kaland lesz, nyelvet tanulsz, meg új barátokat szerzel, de a kamaszoknak ez egy nagy kihívás is egyben” – hívta fel a figyelmet Bedő Viktória. Otthon a megszokott környezetükben nincsenek kitéve ilyen hatásoknak, hogy be kell illeszkedniük egy idegen közegbe, ahol nem működnek azok a sémák, amiket korábban megismertek.
Ki kell lépniük a komfortzónájukból. Éppen ezért óriási lépés a személyiségfejlődésükben. Ha valaki 15-16 évesen helyt áll ilyen helyzetekben, később, amikor elkezdi az önálló életét, képes lesz megállni a saját lábán.
„Kevés az olyan tinédzser, aki ezt hozza magával a családból. Tény, hogy manapság sokkal veszélyesebb a világ, mint pár évtizede, ezért a családok igyekeznek óvni a gyerekeiket. Itt, a cserediákprogramban ugyanezt a védelmező közeget biztosítják a befogadó családok, mégis meg kell küzdeniük a kihívásokkal.”
Nemcsak a családok vigyáznak rájuk, hanem az egész szervezet rendelkezésre áll 0-24-ben, hogy ha bármilyen probléma merülne fel, ott állnak a gyerekek mögött. Önkéntesek, tanácsadók, őrangyalok igyekeznek áthidalni a nehézségeket, ha a diákot elfogja a honvágy, vagy úgy érzi, mégsem boldogul az ittléttel. Eleve nem a teljes ismeretlenségbe érkeznek meg a cserediákok, hanem már hónapokkal korábban elkezdődik az ismerkedés a befogadó családdal. Az AFS nagyon sok közös programot is szervez az adott országban egy időben ott tartózkodóknak, nem engedi el a kezüket. Ha valaki mindezek ellenére mégis úgy érzi, képtelen végigcsinálni, természetesen megszervezik a hazautazását.
A 150 befogadó magyar család egyike Csipkóék, akik Csemőn élnek. 2019-ben egy szórólappal kezdődött, amit Csipkóné Lengyel Szilvia középső, akkor középiskolás lánya vitt haza. Ezen az állt, hogy befogadó családokat keresnek külföldi cserediákok számára. Szilvi óvónőként dolgozik, imádja a gyerekeket, és bár nem igazán tudták, mi vár rájuk, belevágtak. Azóta már több mint tíz fiatal lakott náluk rövidebb-hosszabb ideig, ahol igazi otthonra és egy második családra találhattak.
Az első vendégük egy thai lány volt, aki 2019 augusztusában érkezett, és annak ellenére, hogy a thaiföldiekről úgy tudjuk, hogy csendesek és visszahúzódóak, pár hét alatt olyannyira otthon érezte magát, hogy simán eldobta magát a kanapén, megölelte a magyar családtagokat, szóval gyorsan belerázódott az európai életstílusba. A tervek szerint júliusig maradt volna, azonban közbeszólt a Covid, és 2020 márciusában haza kellett utaznia. Azután ahogy normalizálódott a helyzet, egymásnak adták a kilincset a diákok. Rövidebb-hosszabb ideig a Csipkó családnál laktak olaszok, thaiföldiek, japánok, törökök, néha egyesével, máskor többen egyszerre. Szilvinek rengeteg élményt adtak ezek a fiatalok, alig győzi sorolni a vicces és megható történeteket. Egy olasz fiú nagyvárosban szeretett volna lakni, úgy volt, hogy csak ideiglenesen lesz náluk, de már a második napon megkérdezte: „nem maradhatnék itt?” Amikor Szilvi csodálkozva mondta neki, hogy de te nagyvárosra vágytál, a fiú azt felelte: „nem, én egy családra vágytam”. Egy török fiúnak egy hét után erős honvágya támadt, és csendesen sírdogált a szobájában, mert akkor döbbent rá, hogy egy évet fog eltölteni itt, ahol nem ért semmit, nem ismer senkit. Szilvi némán leült mellé, és megfogta a kezét. A fiú ekkor azt mondta neki: „te egy igazi jó anya vagy”. Nagyon jól szórakoztak azon az estén, amikor egy olasz fiú pizzát sütött vacsorára, de olyan kemény lett a tészta, hogy képtelenek voltak megenni, így aztán kimentek az udvarra, és frizbiztek vele. Csodás hangulatot teremtett egy thai fiú, aki gyönyörűen gitározott esténként, a többiek pedig énekeltek. Ezek a pillanatok örökre beégtek a család emlékezetébe.
Szilvi szerint a külföldi cserediákok ugyanolyan kamaszok, mint a magyarok, ugyanazokkal a nehézségekkel kell küzdeni velük kapcsolatban is: olykor szúrós a modoruk, nem akarnak iskolába menni, és a szoba rendberakása sem feltétlenül tartozik a kedvenc időtöltéseik közé. A határokat ugyanúgy meg kell húzni náluk is, és néha nemet kell mondani. „De amit nem várok el a saját gyerekeimtől, azt a diákomtól sem fogom” – tette hozzá. Számára óriási örömet jelent, hogy ezek a 16-18 éves kamaszok a bizalmukba fogadják őt, megnyílnak, és sokszor éjszakába nyúlóan beszélgetnek vele. Nagyon szoros kötődés alakul ki közöttük, és persze az elválás pillanata mindig nagyon nehéz. A könnyes búcsú azonban nem örökre szól, hiszen tartják a kapcsolatot a hazautazás után is. „Amikor megérkeznek hozzánk, a diákok kapnak egy kulcsot a házhoz, hogy bármikor szabadon tudjanak jönni-menni. Amikor elutaznak, ezt a kulcsot megkapják búcsúajándékként, hogy tudják: ez örökre az ő otthonuk is, és ide bármikor visszatérhetnek” – mesélte Szilvi, akinek az a nagy álma, hogy majd egyszer az összes cserediákgyereke meglátogatná őket, és tarthatnának egy parádés bulit.
