A címeres mezes csapat, amelyet a keserves találkozón az egymeccses szövetségi kapitány, Szőcs János irányított, nem volt szimbiózisban a közönséggel, csak 21 080 szurkolót vonzott; annál nagyobb meglepetést keltett, hogy 72 órával később ennek több mint a kétszerese gyűlt egybe a bajnoki programra.
A walesi blamázst elszenvedők közül pályára lépett Bálint László, Branikovits László, Máté János (mind FTC), Kocsis Lajos, Pintér Sándor, Kozma Mihály (mind Honvéd), Mészáros Ferenc, Török Péter (mindkettő Vasas), Horváth József, Bene Ferenc (mindkettő Újpest). S azokból a labdarúgókból, akik a válogatott meccsen nem kaptak szerepet, a következő tizenegyet is ki lehetett állítani: Géczi – Martos (mindkettő FTC), Páncsics, Szűcs (mindkettő Honvéd), Juhász Péter (Újpest) – Juhász István (FTC), Müller (Vasas), Tóth András – Fazekas (mindkettő Újpest), Várady (Vasas), Zámbó (Újpest).
Mint látható, Páncsics Miklós és Szűcs Lajos, a két zöld-fehér ikon már Kispesten futballozott, ráadásul a Honvéd edzője a Ferencvároshoz szintén erősen kötődő dr. Lakat Károly volt. Hozzá az FTC–Honvéd mérkőzés előtt bekapcsoltak egy telefonhívást az öltözőbe.
„Társaságommal születésnapot ünneplünk, nem tudunk kimenni a stadionba, de üzenjük, hogy mindent bele, hajrá Fradi!” – buzdított egy hölgy, ám Lakat kiábrándította a lelkes drukkert: „Asszonyom, gratulálok a születésnaphoz, ám a kapcsolás téves. Az FTC öltözője egy emelettel feljebb van.”
A páros program fénypontja nem e két csapat mérkőzése volt, mert az 1-1-es meccsről az Esti Hírlap megjegyezte: „A Honvéd–Ferencváros rangadó színvonala messze a várakozás alatt maradt.” A Népsport viszont azt jelentette: „A Vasas tette emlékezetessé a szombat estét.”
A piros-kékek 3-0-ra nyertek az Újpest ellen. Nagyszerű második félidővel. Az első háromnegyed óra legizgalmasabb jelenete még az angyalföldi kapu előtt zajlott. Idézet a korabeli tudósításból: „Mészáros kapus (aki nem kapott lövést és osztályzatot – a szerk.) a tizenhatoson kívülre futva akart menteni Dunai II elől, a nyurga csatár azonban megszerezte a labdát. Visszagurított Bene elé, ő 22 méterről az üres kapura ívelt, a befutó Lakinger fejéről felpattant a labda, és Fábián ollózva kivágta.”
Bene Ferenc őrzését Illovszky Rudolf nagymester váratlanul Szőke Istvánra bízta. A hol „Clarence-nek”, hol „Sztyopának” becézett fregoli ember, aki eleinte balszélsőként, majd balhátvédként – belső védőként a legritkább esetben – domborított, 1969 és 1977 között 86 (kezdőként 54) mérkőzésen szerepelt a Vasasban. Beugrásáról azt mondta: „Már szerdán tudtam, hogy Vidáts Csaba sérülése miatt én játszom a Dózsa ellen. Ám a mérkőzés előtti taktikai értekezleten meglepődtem, amikor kiderült, hogy Benét kell fognom.”
A feladatot megoldotta, az Újpest nullán maradt.
A Vasas viszont szárnyalni kezdett a szünet után. Kű Lajos érzéssel elindította Gass Istvánt, akinek gólpasszából Müller Sándor a jobb sarokba lőtt, majd Kű egyenesen Müllert szöktette, és az angyalföldi karmester a príma átadáshoz illő pazar gólt rúgott a tizenhatos jobb oldali sarkától. Müllerrel most már nem lehetett bírni, egy cselsorozata végén Horváth csak buktatni tudta, Várady Béla a 11-esét azonban Rothermel Ádám kivédte.
A lilák mégsem sóhajthattak fel. Egy perccel később megint büntetőt rúghattak a piros-kékek – ezúttal a felfutó balhátvéd Kántor Mihályt gáncsolták –, és Gass, aki a legtöbb mérkőzést (30-ból 28-at) játszotta abban az évadban a Vasasban, az újabb tizenegyest már nem hibázta el.
Kű 24-szer szerepelt a bajnoki szezonban, és átigazolása külön szám volt. Azért kellett eljönnie az FTC-ből, mert egy Honvéd–Ferencváros rangadó előtt Albert Flóriánnal együtt kilógott az Aero Szállóból, ahol összetartották a IX. kerületi csapatot. A két szökevény – civil ruha híján – zöld-fehér melegítőben állított be a Maxim mulatóba, ahol akkor is feltűnést keltett volna, ha öltönyben jelenik meg.
A kiszállásról természetesen értesült a ferencvárosi vezérkar, s miután az FTC 2-0-s vereséget szenvedett Kispesten, Kűre „varrta” a balhét, az éjszaka aranylabdás Császárával nem mert ujjat húzni. Illovszky, aki először tette be a középpályást a válogatottba, hogy aztán Kű az Eb legjobb négy csapata közé jusson a csapattal, majd olimpiai döntőt játsszon – azóta egyik sem fordult elő a címeres mezes garnitúrával, noha ez 1972-ben történt –, mentőövet dobott felfedezettjének, így került a technikás lump Angyalföldre.
A 3-0 után a Magyar Nemzet áradozott: „A magára talált Vasas az évad legjobb játékával győzte le a Dózsát. A második félidőben kiemelkedően futballozott a piros-kékek jóformán mindegyik labdarúgója.” (Azért a Népsporttól csak a mezőny legjobbja, Müller kapott 8-ast, Kű és Szőke 7-est.)
A Népszabadság azt írta: „Ilyen jól játszó Vasast és ilyen gyenge Dózsát már régen láttak a nézők.” Passzolt ehhez a Képes Sport beszámolója: „Mindenkinek meglepetés lehet a Vasas fölényes győzelme, csak annak nem, aki nem látta a mérkőzést.” A Népsport megjegyezte: „Az Újpest valósággal demoralizálódott. Idegesen kapkodtak még a legrutinosabb válogatottak is. A zavarodottság következménye volt a két egymás utáni 11-es. A Dózsa rendkívül mérsékelt csapatjátéka semmit nem von le a Vasas megérdemelt győzelmének értékéből.”
A Népszava a látogatottságnak örült: „A Wales elleni vereség nem tudta megtörni a szurkolók futballba vetett hitét. Mintha megértették volna, hogy korai volt vérmes reményeket szőni válogatott csapatunkkal kapcsolatban, kárpótlásul a bajnokságot tűzték maguk elé, s közel 50 ezren jöttek össze a Népstadionban a kettős mérkőzésre.”
Fazekas László azt mondta: „Ha újra játszhatnánk ezt a mérkőzést, mindent másképp csinálnánk!”
S négy nappal később „újrajátszottak”: az MNK elődöntőjében ismét találkozott a Vasas és az Újpest. A Fáy utcában a lilák győztek 2-0-ra, a szombaton sziporkázó piros-kékek szerdára mintha elfelejtettek volna futballozni, a lilák viszont rátaláltak önmagukra.
Aztán újabb szerepcsere következett: a Felszabadulási Kupa Üllői úti döntőjében a Vasas 5-2-re lelépte az Újpestet. Müller megint csillogott, a Népsport szerint „ördöngösen cselezett, minden támadásban benne volt, a mezőny legjobb teljesítményét nyújtotta”.
Majd a Felszabadulási Kupa 1976-os döntőjében az Újpest nyert 3-2-re a Vasas ellen. Ezt a mérkőzést a Szőnyi úton rendezték, és amikor már vagy 15 ezren zsúfolódtak be a BVSC kicsiny sporttelepére, és még több ezren érkeztek (volna), a kivezényelt rendőri egységek lezárták a pálya környékét.
Illovszky morgott: „Bár a tizenhatosunk környékén is blokád lett volna...”
VASAS–ÚJPEST 3-0 (0-0)
Bajnoki mérkőzés, 1975. április 19., Népstadion, 45 000 néző. Jv.: Somlai.
Vasas: Mészáros – Fábián – Török, Lakinger, Szőke, Kántor – Komjáti, Müller, Kű – Gass, Várady.
Újpest: Rothermel – Kolár, Harsányi, Horváth, Juhász (Kellner, 67. perc) – Dunai III, Tóth András – Fazekas, Bene, Dunai II, Zámbó (Fekete, 46.).
Gól: Müller (53. és 66.), Gass (78., 11-esből).
