Nemrég látott napvilágot az Országos Iskolapszichológiai Módszertani Bázis UNICEF Magyarország megbízásából készült kutatása a gyerekek mentális egészségéről. Mit mutatnak az adatok?
Ez a kutatás azért különleges, mert iskola- és óvodapszichológusokat kérdeztünk arról, hogy ők milyen problémákkal találják szembe magukat nap, mint nap. Leggyakrabban szorongásos tünetekkel találkoznak a gyerekeknél, illetve nagyon gyakori a családi harmónia megbomlása, ami jelenthet válást, különköltözést, vagy más konfliktust. Különböző intézménytípusokat vizsgáltunk meg, és ezek a problémák mindenhol jelen voltak. Ugyanakkor az óvodások körében a magatartászavarok a leggyakoribbak, az általános iskolásoknál az ADHD és a kortárs bántalmazás, vagyis a bullying a jellemző, míg a középiskolákban a teljesítményszorongás és a depresszió dominál, és jelen van az önsértés, a testképzavarok, és az öngyilkossági gondolatok, és -kísérletek is. A válaszadók 61 százalékához fordultak depressziós tünetekkel, 51 százalékhoz önsértéssel, 39 százalék találkozott evészavarral, 38 százalék pedig olyan gyerekkel, ahol jelen van a családon belüli erőszak. Az óvoda- és az iskolapszichológiát alapvetően prevenciós területként ismeri a szakma, de a kutatásból kiderült, hogy ezt a megelőző, kapuőr szerepét nagyon kis mértékben tudja betölteni, mert kénytelen a legnehezebb eseteket is felvállalni az intézményrendszer hiányosságai miatt. Annak ellenére, hogy az lenne a dolguk, hogy megállapítsák a problémát, és tovább irányítsák a gyerekeket a gyermekpszichiátria, a gyermekvédelem, vagy a pedagógiai szakszolgálat felé, sok szakember arról számolt be, hogy ezek az esetek visszahullanak rájuk.
Van elég iskolapszichológus az országban, hogy pótolja ezeknek a területeknek a hiányosságait?
Amikor nekiláttunk ennek a kutatásnak, kiderült, hogy senki nem tudja mennyi óvoda- és iskolapszichológus dolgozik az országban, ennek a felmérésével kellett kezdeni a munkát. Végül a KSH-tól kaptunk egy adatot, eszerint a 2022/2023-as tanévben nyilvántartott óvoda-iskolapszichológusok száma 983 fő, a kutatásunkban 305 fő válaszolt. Azt tudjuk róluk, hogy 95 százalékuk nő, tízből hat pályakezdő, vagyis kevesebb mint öt éve vannak a pályán. Az is kiderült, hogy közel felük a pályaelhagyáson gondolkodik. Sokan egyfajta ugródeszkának tekintik az iskolai, óvodai munkát, aminek nem túl magas a presztízse a szakmán belül, ami szomorú. Az iskolapszichológusok 2011 óta fokozatosan kikerültek a pedagógiai szakszolgálatok alól, és most az iskola alkalmazásában működnek. Így egy másik szakterület képviselője a főnökük, és akármennyire is nyitott és elfogadó egy iskolaigazgató vagy pedagógus a pszichológus munkájával kapcsolatban, ez nagyon nehéz helyzet. Ezért fordulhat elő még ma is, hogy a pszichológusnak nincs szobája az iskolában, nincs egy biztonságos hely, ahol nyugodtan tud beszélgetni a gyerekkel. Vagy hogy a saját pénzéből kénytelen eszközöket vásárolni, az egyébként nem túl magas fizetéséből.
Eközben úgy tűnik, a gyerekek mentális állapota sokat romlott az elmúlt években, egyre többen szorulnának segítségre. Az önök kutatásához hasonló még nem készült, de más adatok is alátámasztják, hogy most több gyerek küszködik ilyen jellegű problémákkal?
A négyévente felvett, WHO-val együttműködésben zajló úgynevezett HBSC kutatások, amelyek az iskolás gyerekek egészségi állapotát, életmódját vizsgálják, szintén romló tendenciát mutatnak, csakúgy, mint az UNICEF adatai. De például Újpesten is volt nem olyan régen egy nagyon megdöbbentő eredményeket hozó felmérés a középiskolások mentális állapotát illetően.
Miért vannak most rosszabbul a gyerekek, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt?
Általánosságban minden pszichológiai problémánál két dologra lehet gondolni: belső vagy külső okokra. Előbbi nem nagyon változhatott, ezért az utóbbira gondolhatunk, vagyis a külső okok, a társadalmi hatások, a szülők problémái csapódnak le a diákságra. Ezek közül jelentős tényező a klímaszorongás, ez a generáció már nem nagyon tudja elképzelni, hogy ugyanúgy élhet, hasonló életutakat járhat be, mint a szülei. Ez nagyon nyomja őket, de emellett van számos más hatás is. Az biztos, hogy egyre több az agresszió, aminek jelentős része az online térben történik. A középiskolás korosztályra az online világ kiemelten nagy hatással van, miközben a megküzdési stratégiák nem alakultak ki. A kamasz korosztályban ezt nehezíti, hogy megpróbálnak leszakadni a szülőktől és önállósodni, miközben éppen a szülők tudnának segíteni, támpontokat nyújtani a külvilággal szemben. Ezért jó, ha az iskola képes egy olyan biztonságos szellemi közeget teremteni, amely második otthonként funkcionál. Nagyon nagy különbségek vannak abban, hogy az iskola be tudja-e tölteni ezt a szerepet.
A Covid negatív hatását ezen a területen senki nem vitatja. Kiket érintett legrosszabbul a lezárás?
Egyértelműen a középiskolások voltak pszichésen a legnagyobb kárvallottjai ennek az időszaknak, ebben a korosztályban már nagyon sokat számítanak a kortárs kapcsolatok, az együttlét. És kiderült az is, hogy mennyire fontosak az olyan iskolai rituálék és hagyományok, mint egy gólyabál, a szalagavató, a szerenád. Ezekből szinte semmi nem valósult meg abban az időszakban. Én is végeztem egy kutatást a Covid idején, melynek során két budapesti gimnázium diákjait hasonlítottuk össze a mentális egészséget illetően – egy hagyományos állami fenntartású iskolát, és egy alapítványit. Arra voltunk kíváncsiak, mennyire egészséges megküzdési stratégiákat használtak a diákok ebben a helyzetben. Érdekes módon rosszabb eredményeket kaptunk az alternatív iskolából, mint az államiból, utóbbiak egy része könnyebbségként élte meg, hogy nem kell minden nap felkelnie és utazgatnia az iskolába. Emellett egyértelműen kiderült, hogy a lányok sokkal egészségesebb megküzdési mechanizmusokat működtetnek mint a fiúk, és könnyebben is kérnek segítséget. Közülük többen voltak képesek az előnyükre fordítani a helyzetet, például többet olvastak vagy sportoltak. A fiúk sérülékenyebbek, többen csúsztak bele függőségekbe, felborult a bioritmusuk, kevésbé tartották a kapcsolatot egymással. Összességében a Covid hatásai az egész nemzedéken meg fognak látszódni valamilyen módon.
Igazuk van azoknak, akik a gyerekek romló mentális állapotáért elsősorban a kütyüket, a közösségi médiát és az online világot teszik felelőssé?
Sem alul-, sem túlértékelni nem érdemes ezeknek a dolgoknak a szerepét, az igazság valahol középen van. A gyerekekre egyáltalán nem csak ezek a dolgok hatnak, de kétségtelen, hogy nagyon erős hatást válthatnak ki, különösen azoknál, akik a közvetlen környezetüktől nem kapnak elég figyelmet, visszacsatolást. De egyáltalán nem lehetetlen ezeket a hatásokat ellensúlyozni. Amikor tavaly szeptemberben bevezették az iskolákban, hogy le kell adni a mobiltelefonokat, ambivalens érzéseim voltak. Hajlok rá, hogy nem árt egy kis online detoxikáció a gyerekeknek. Ugyanakkor emellett fokozatosan meg is kellene tanítani ezeknek az eszközöknek a felelős használatára őket. A középiskolások annyira fogékonyak és okosak, nagyon jól lehet őket csiszolni. De az iskoláknak kevés az eszköze, a civileknek most hátrébb kellett lépni az iskolák környékéről, a keresztény hátterű intézményekben pedig sok mindent vallási megközelítéssel igyekeznek megoldani, ami mindenre nem tud választ adni.
„Az iskola vesztésre áll a gyerekek figyelméért folytatott harcban, de a megoldás nem az okostelefonok kitiltása”Ha ma Magyarországon egy gyerek mentális problémával küzd, milyen esélyei vannak arra, hogy segítséget kapjon?
Ez sajnos eléggé esetleges. Ahol van ellátás, van iskolapszichológus és gyerekpszichiáter, ott jobban működik a rendszer, de ott is telített, várakozni szinte mindenhol kell. Nehéz helyzet előtt állunk, ha egy gyereknek ma van öngyilkossági gondolata, és azt kell mondani neki, hogy majd két hónap múlva tudsz menni a pszichiáterhez. Vannak sürgősségi megoldások, meg mindenféle kiskapuk, de ez nem kiszámítható. Az ellátás főváros-centrikus, Pest megye és a megyeszékhelyek elég jó ellátottak, de minél kisebb a település, annál kevesebb a szakember. Sokkal hamarabb el lehet kapni egy problémát Budapesten, mint vidéken, ahol a pszichiátriai ellátás is nagyon gyenge, ezért logikus, hogy a tünetek romlanak és a probléma a kezeletlenség miatt erőteljesebbé válik. Az iskolapszichológusok képesek észlelni a bajt, de a jelenlegi törvényi szabályozás szerint az 500 főnél magasabb létszámú intézményekben kell foglalkoztatni egy félállású kollégát. Nem nehéz belátni, hogy ez nagyon kevés ennyi gyerekre.
Borbáth Katalin
Pedagógiai szakpszichológus, a Pannon Egyetem, Pszichológiai és Mentálhigiéné Intézetének egyetemi adjunktusa, az országos óvoda-iskolapszichológiai kutatás vezetője.
