A budapesti Koreai Kulturális Központ különlegessége, hogy képes áthidalni körülbelül 8169 kilométernyi nyelvi és világnézeti távolságot anélkül, hogy feloldódna a globalizált kulturális térben. Az a fajta közösségi platform, ahol a művelődési önismeret és az idegen társadalmak iránti érdeklődés egymást gazdagító törekvések. Érdekes fórum a jelenlegi magyar tömegkulturális térben, amely egyre inkább csak önigazoló narratívákba menekül, mellőzve a nemzetközi párbeszédet és azokat, akik a kölcsönös tanulásban gondolkodnak.
A központ irányvonalával egyébként könnyen összetéveszthető a koreai hullám – vagyis a hallyu – amely a dél-koreai (pop)kultúra globális térhódítását jelöli és egy kifejezetten megosztó jelenség. A hallyu a koreai kormány által tudatosan irányított kulturális expanzióból ered, mely az 1990-es évek végén azzal a céllal vette kezdetét, hogy az ország megrendült nemzetközi imázsát és gazdasági nehézségeit a kultúra eszközeivel ellensúlyozza. A cenzúra fokozatos enyhítése, az oktatási rendszer mélyreható átalakítása, a kreatív iparok jelentős állami támogatása együttesen járultak hozzá ahhoz, hogy mára a kultúrájuk egyszerre töltheti be a lokális identitásformálás és a globális vonzerővel bíró értékkészlet szerepét.
Ez a kulturális gazdasági modell tehát hihetetlen eredményesnek bizonyult a világpiacon, és a “soft power” értelmében igazi politikai sikerterméknek tekinthető, ám ennek megvolt a maga ára. A nemzetközi fogyasztásra szánt kultúrcikkek – legyen szó K-popról vagy televíziós sorozatokról – leginkább hagyományuk üres formai elemeit használják fel, azok mélyebb kontextusa nélkül. Míg a magyar trend visszanyúl a régmúltba ezek a habkönnyű stilizált kreálmányok pedig inkább a jövőt sejteteik, hiszen kiválóan repül a hallyu határokon túlra mondjuk a neten is.
Viszont fontos felismerni, hogy ha kizárólag ezeken keresztül értelmezzük Koreát, nagyon eltévedhetünk.
Budapesten a Koreai Kulturális Központ valódi bázisként igyekszik jelen lenni. A színes imázs helyett, annak társadalmi és szellemi hátterét ismerteti meg a magyar közönséggel és – ami a legfontosabb –, olyan közösségi tapasztalatot tesz lehetővé, amelyben a kultúra folyamatosan újrateremtődő, élő folyamat. Egy másfajta ember- és világszemléletet közvetít, amely a kölcsönös tisztelet és a viszonyok finoman kimunkált erkölcsi rendje köré szerveződik. Lehetővé téve a másság megértését és saját kultúránk kritikai újragondolását – mely egyébként a jelenlegi magyar tömegszemléletből oly gyakran hiányzik.
Meglehetősen nacionalista kultúrpolitikánk a tárgyát védekezési formává teszi, nem a párbeszéd nyelvévé. A dél-koreai modell ezzel szemben arra lehet példa, hogy egy társadalom akkor képes valóban jelen lenni a világban, ha tudja kíváncsian és önreflexíven szemlélni önmagát is.
A Koreai Kulturális Központ ennek a többrétegű logikának a helyi leképeződése: a válaszkészséget, a kozmopolitizmust gyakorló térként működik mindenki számára – olyan időszakban, amikor erre Magyarországon egyre szűkebb tér kínálkozik. ľ A kultúra cseréjének teret biztosítva az önök lelkében is megmaradhat e gyönyörű művészet egy darabja. Így Korea és Magyarország még egy lépéssel közelebb tud kerülni egymáshoz – ünnepelte a tárlatot a jelenleg a központban kiállító Lee Jungsook világhírű dél-koreai iparművész.
Királyi palota – Koreai hímzés
Április 4-től a Koreai Kulturális Központ új kiállítással várja a látogatókat. A Királyi palota a koreai királyi udvarok hímzésművészetének világába kalauzol Lee Jungsook több évtizedes munkássága nyomán, melyben a Csoszon-kori motívumok kortárs értelmezésben jelennek meg. Különleges érzékenységgel ötvözve hagyományt és modernitást, a tárlat három tematikus egységben mutatja be a hímzés díszítő, használati és vallási funkcióit. A részletgazdag művek betekintést adnak a koreai esztétikába és szimbolikába, miközben párhuzamokat is felfedezhetünk a magyar hímzéskultúrával. “Bár a két országnak a különféle kulturális háttere miatt másként alakult ki a hímző stílusa, van bennük valami közös. Ez pedig az, hogy bemutatják azt az emberi vágyat, hogy a kifinomult öltésekkel valami szépet hozzunk létre.” – mondja Yu Hye Ryong a Koreai Kulturális Központ igazgatója.
