Kormányváltás sem elég, hogy itt újra jogállam legyen, méltatlannak tartják helyzetüket, a saját szervezeteikben sem bíznak Magyarországon a bírók

Bár Orbán Viktor március 15-i poloskázó beszéde kivágta a biztosítékot körükben, a lapunknak nyilatkozó bírók szerint rezignáltság, beletörődés tapasztalható a bírói karban. A várttól elmaradó bírói és igazságügyi alkalmazotti béremelést továbbra is rendkívül méltatlannak tartják, de nehezen birkóznak meg azzal a helyzettel, hogy miközben tilos politizálniuk, épp a kormány intézkedései és kommunikációja miatt kerülnek „politikai térbe”.

Nem bíznak a bírósági szervezetekben sem; az Országos Bírói Tanács (OBT) teljesen elvesztette hitelét, miután év végén előbb aláírta a kormánnyal kötött úgynevezett négyoldalú megállapodást – az igazságügyi miniszter, a Kúria- és az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke mellett –, majd januárban felmondta azt. A megállapodás a kormány vázlatosan ismertetett igazságszolgáltatási reformjainak támogatásához kötötte a bírák három évre elosztott béremelését. Ez az „árukapcsolás” váltotta ki az első, december eleji tiltakozását, mondván, a méltó javadalmazás a bírói függetlenséget védő alapvető garanciák egyike, melynek biztosítása nem köthető feltételhez. Emiatt mondott le az OBT elnöke, Szabó Péter is, aki a tanács nevében szignálta a megállapodást, de egy ideig a helyére megválasztott Pecsenye Csaba is bízott a kormány adott szavában. Az OBT csak akkor jött rá, hogy a kormány átverte őket, miután december közepén a parlament úgy fogadta el a bíróságokat érintő jogszabályokat, hogy azokról a tanács nem mondhatott véleményt. Ekkorra vált világossá az is, hogy az egyébként OBT-tag Varga Zs. András Kúria-elnök háttéralkut kötött a kormánnyal a kúriai bírák fizetéséről; míg az alsóbb bíróságokon dolgozók bére 15 százalékkal emelkedett idén januártól, a kúriai bírák bérét a Kúria elnökének az illetményéhez kötötték – s ezáltal fizetésük egy átlagos bíró bérének két-háromszorosára nőtt. „Nincs egyetlen bíró sem, aki ezek után bízik az OBT-ben” – fogalmazott egyikük.

Varga Zs. András Kúria-elnökre eddig is a kormány embereként tekintettek, amit az elmúlt hónapok megnyilvánulásai csak fokoztak. A háttéralkuval ugyan megerősítette a kúriai bírók iránta való lojalitását, de a többieket elidegenítette. Ezt csak tetézte, hogy a tiltakozások szervezőiről azt állította, hogy „felelőtlenül megtévesztik bírótársaikat”, sőt, egy részüket tudatos politikai zavarkeltéssel vádolta. A kormányfő „poloskázós” beszédét is úgy kommentálta, hogy „politikai megnyilvánulások elkerülhetetlenül politikai válaszokat váltanak ki”, amivel a Magyar Bírói Egyesület (Mabie) által szervezett február 22-i bírói demonstrációra utalt. Varga nem Orbán, hanem Magyar Péter március 15-i beszédét kifogásolta, amely szerinte „az igazságszolgáltatás legitim vezetői elleni fellépés” volt.

A Kúria elnökének „hiperaktivitását” szembeállították az OBH-elnök teljes passzivitásával. Bár hatáskörébe tartozik a bíróságok költségvetése, így a fizetések ügye is, Senyei György annak ellenére írta alá a négyoldalú megállapodást, hogy annak a bérrendezésre vonatkozó része teljesen eltért az általa kormány elé vitt javaslattól. Utóbbi a bírói illetményalap 35 százalékos, visszamenőleges emelését tartalmazta, és a béreket az előző évi bruttó átlagkeresethez kötötte volna, ami évről évre automatikus béremelést tett volna lehetővé. Senyei ugyan kiállt a bírák nyilvános tiltakozásának jogszerűsége mellett, és személyesen is konfrontálódott a Kúria elnökével, de a bíróságok igazgatási vezetőjétől többet várnának.

Az Alaptörvényben is nevesített három bírói szerven – Kúria, OBH, OBT – túl nem éreznek erőt a februári bírói demonstrációt szervező Mabie, illetve a március 23-i megmozdulást kezdeményező Res Iudicata Egyesület mögött sem. A két érdekvédelmi szervezetnek nem elég szoros a kapcsolata a bírói karral, a Mabie a fővárosban, ahol a bírák harmada dolgozik, alig van jelen. „Kérdés, hogy akkor is demonstráltak volna, ha nem a bérekről lenne szó” – mondta az egyik nyilatkozó, aki hiányolta az igazságszolgáltatás függetlensége és a jogállamiság melletti erőteljesebb kiállást. Pedig szerinte épp azzal lehetne nagyobb támogatottságot szerezni, ha tudomásul vennék, hogy az igazságszolgáltatás „politikai erőtérbe” került, hiszen a bíróságok elleni támadások nem Orbán március 15-i, bírákat is sértő, a múlt század 30-as 40-es éveit idéző kijelentésével kezdődtek.

Hogy a kormány milyen „reformokra” készül, még nem tudni, a négyoldalú megállapodásban szereplő kitételekből csak a bírói alsó és felső korhatár változása valósult meg. Az uniós jogállamisági eljárás miatt ugyanakkor továbbra is kitüntetett figyelem irányul erre a területre; nem véletlen, hogy a kormány és a Kúria elnöke érvényesnek tartja az OBT által felmondott megállapodást, amire hivatkozva azzal adhatnák el a „reformokat”, hogy azokat a magyar bírák is támogatják.

„Az volt a fő bűnöm, hogy a munkámat végeztem”

Magyarországon nem érvényesül a bírói függetlenség elve – hangzott el már az első percekben azon a beszélgetésen, amit a Szabadság Körei sorozatban két volt bíró és egy ügyvéd részvételével, Perintfalvi Rita katolikus teológus moderálásával rendeztek a minap.

– A bírói függetlenség nem csak az, hogy a politikai hatalom nem tud beleszólni a bírói döntésekbe, hanem az is: egy bíró más, például gazdasági hatalom számára sem enged – fogalmazott Szepesházi Péter, aki maga mondott le bírói tisztségéről, mivel konfliktusba került a Handó Tünde által fémjelzett rendszerrel.

Szabó Gabriella bírói karrierje akkor ért véget, amikor három éves határozott idejű kinevezésének lejárta előtt egy értékelési eljárásban a Fővárosi Törvényszék elnöke, Tatár-Kis Péter alkalmatlannak nyilvánította. „Az lehetett az ősbűnöm, hogy egy előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményeztem az Európai Unió Bíróságánál, a Stop Soros törvény egyik menekültügyi rendelkezése miatt” – mondta leváltásáról a volt bíró, akinek az uniós szerv igazat adott. „Az előzetes döntéshozatali eljárás nekünk, tagállami bíráknak nem csak feladatunk, nem csak jogosultságunk, hanem kötelezettségünk is bizonyos esetekben. Tehát nekem az volt a fő bűnöm, hogy a munkámat végeztem” – tette hozzá. Úgy gondolta, hogy a határozott időre kinevezett bírák rendkívül kiszolgáltatottak, és tendenciává kezd válni az ő esetében alkalmazott eljárás az olyanokkal szemben, akik valamiért nem állnak be a sorba, nem igazodnak a hatalom elvárásaihoz.

Az elsősorban a devizahitelesek ügyében folytatott munkájáról ismert ügyvéd, Marczingós László az uniós jogharmonizáció hiányáról beszélt, azt mondta, Magyarországon sok esetben azzal szembesül, hogy még a bíróságokon sincsenek tisztában az uniós joggal. Szabó Gabriella is megerősítette saját példája alapján, a bírók nem fordulhatnak bírósághoz, vagyis gyakorlatilag nincs számukra hatékony jogorvoslat. Az egykori bíró szerint az ellene illetve két másik kollégája ellen indított eljárások koncepciós pereknek voltak tekinthetők, és ide sorolta a Donáth Anna, Szél Bernadett, illetve Varju László elleni eljárásokat is. Emellett nem tartja kizártnak, hogy a választások közeledtével további hasonló perekre lehet számítani, a Völner-Schadl ügyet pedig kirakatpernek minősítette, mivel van egy „elfeledett” bírósági szála, amelyben Tatár-Kis Péter, a Fővárosi Törvényszék elnöke is érintett.

Marczingós László az  uniós jogállamisági büntetések ügyében is igen pesszimista hangot ütött meg. Magyarország tavaly nyáron kapott 200 millió eurós bírságot amiatt, mert nem teljesítette az EU Bíróságának ítéletét a nemzetközi védelmet kérelmező menekültek befogadásával kapcsolatban. Emellett a szabályozás betartásában mutatkozó késedelem minden egyes napjára egymillió euró összegű kényszerítő bírság is ketyeg, ennek következtében az ügyvéd szerint Magyarország soha nem fogja megkapni a befagyasztott uniós támogatásokat, így gyakorlatilag végérvényesen elesik az uniós támogatások rendszerétől. „A magyar kormány, illetőleg a törvényhozás azzal, hogy nem tett eleget tagállami kötelezettségének és a menekültügyi rendelkezéseket, jogszabályokat nem igazította az EU-s joghoz, tulajdonképpen felrúgja azt a szövetségi rendszert, amibe beléptünk 2004-ben. (…) Az, hogy Magyarország súlyos pénzeket veszít el, kizárólag a kormány, illetőleg a magyar törvényhozás, a magyar kormány felelőssége” – érvelt Szabó Gabriella.

A beszélgetésben résztvevők egyetértettek abban, hogy Magyarország már nem nevezhető jogállamnak. A jogászok abban is közös állásponton voltak, hogy a kormányváltás önmagában nem lesz elég a jogállam helyreállításához ahhoz rendszerváltás, illetve az állampolgárok részéről szemléletváltás szükséges.