Ítélkezés helyett megértés – Valamennyiünk közös felelőssége a leszakadó térségekben élők segítése

A mintegy 2400 lakosú Kerecsend az ország 300 legszegényebb településének egyike. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a lakosság majdnem fele roma származású, sokakban kész is az (elő)ítélet: munkanélküliség, igénytelenség, drog, alkohol. Nem lehet őket integrálni. Vagy mégis? A Világítani Fogok Egyesület öt fő- és 11 mellékállású alkalmazottja, valamint nagyjából 50 önkéntese ezen dolgozik nap mint nap.

Román Évának, az egyesület vezetőjének az édesanyja volt az első védőnő Kerecsenden az 50-es években. Ismert mindenkit, hiszen sorra járta a családokat, ahol kisbaba született, látta, milyen körülmények között élnek az emberek. Lányainak mindig is azt tanította: ne ítélkezzenek felettük, hanem értsék meg őket. Éva és húga, Kata megfogadta a tanácsot.

Az első tábort még 2000-ben Kata szervezte, mert a saját gyerekeinek, akik Egerbe jártak iskolába, szeretett volna helyben barátokat szerezni, de akkora sikere lett a programnak, annyian jöttek össze, hogy utána egyfajta amatőr, civil kezdeményezésként időnként összegyűltek a családok, az anyukák főztek, a gyerekek játszottak, beszélgettek. Aztán elkezdtek beszivárogni azok a gyerekek is, akiknek soha nem volt lehetőségük táborozni, és elindult az a folyamat, amit nevezhetünk érzékenyítésnek, felzárkóztatásnak, társadalmi integrációnak, de

Mert azok a családok, ahol több generáció óta nem dolgoznak a felnőttek, nem képesek olyan mintát átadni a gyerekeiknek, amit mi, szerencsés „átlagemberek” megkapunk. Hogy reggel fel kell kelni, rendesen felöltözni, elmenni munkába, és aztán azt a fizetést, amit ezért kapunk, be kell osztani, hogy jusson mindenre. Rezsire, élelmiszerre, tisztálkodásra – de kultúrára, szórakozásra is. Nekünk mindez elképzelhetetlen. Hogy a házak, amelyekben ezek a családok élnek, soha nem készülnek el teljesen, és nincs pénz a karbantartásra, így folyamatosan pusztulnak le. Hogy nem tudják fizetni a számlákat, ezért sorra kapcsolják ki a közműveket. Hogy kölcsönöket vesznek fel, amiket persze nem képesek törleszteni, így olyan adósságcsapdába kerülnek, amiből nem nagyon látnak kiutat. Valódi segítséget pedig nem kapnak ezek a családok.

Éva felelevenítette, hogy pár év után kiderült, hogy az évente egyszer megszervezett tábor nagyon kevés, hiszen a gyerekek ott maradnak az elfogadás iránti vágyukkal, a szeretetéhségükkel, a mindenféle igényeikkel. Ezért bevezették, hogy minden hónapban egy hétvégén az önkéntesek segítségével korosztályokra bontva programokat szerveznek. A kamaszoknak külön tábort is tartanak minden szeptemberben, ahol az őket érintő speciális problémákról beszélgetnek velük. Mint Éva elmondta, ezek a kamaszok pontosan ugyanolyanok, mint más fiatalok, ugyanúgy foglalkoztatja őket a fiú-lány kapcsolat, a nemiség, a védekezés a nem kíván terhesség ellen. Mindenféle viselkedésbeli, kulturális és egyéb kérdéseket is körüljárnak a táborokban, fontos feladat például beszélgetni az önvédelemről, a drogok veszélyeiről, a tanulási módszerekről. Legutóbb például az internet veszélyeiről tartottak előadást.

Éva elmondása szerint nagyon fontos az a bizalmi kapcsolat, ami évek alatt alakul ki az önkéntesek és a gyerekek között. Óriási az igényük arra, hogy meghallgassák őket, elmondhassák, mi foglalkoztatja őket. Azonban az egyesület a puszta meghallgatáson túl szakértő segítséget is nyújt számukra, hiszen fejlesztő programjaik sorában szerepel 3 éves korig családkísérés, óvodai mozgásfejlesztés, pszichológiai tanácsadás, logopédiai támogatás egyaránt. A településen élő gyerekek körülbelül felét érik már el ezekkel a programokkal. Azonban az még kevés, ha csak őket érik el, ezért nagyon sokrétű edukációs és segítő munkát végeznek. 2020-ban csatlakoztak a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Felzárkózó Települések Programjához is. A felnőtteket célozzák a kríziskezelő, adósságkezelési tanácsadó, a köztisztasági és közbiztonsági programok, a munkaközvetítés, a drogprevenció vagy a kertművelés támogatása.

„Mindig mindenki megkérdezi, hogy milyen eredményeink vannak. Lehet, hogy ezek mások számára nem tűnnek nagy dolgoknak, de én úgy érzem, igenis hatalmas siker, amikor egy-egy gyerek, fiatal élete megváltozik, mert ezek mögött nagyon sok munka van. A főállású családmentorainkat is mi segítettük, leérettségiztek, jogosítványt szereztek, rendezték a családi életüket, és tudatosan élnek. Van egy fiú, aki Pannonhalmán érettségizett tavaly, és ott is maradt segédprefektusként, közben Győrben tanul szakmát. Van egy kislányunk, aki elkezdett nálunk bokszolni – mert két éve egy bokszklubot is elindítottunk –, és már versenyekre jár. Egy önkéntesünk nagyon sok családnak segített már adósságkezelésben, hogy képesek legyenek törleszteni, és egy kis pénzügyi tudatosságot is igyekszik átadni” – sorolja Éva.

Ahhoz, hogy minél több gyereknek, családnak tudjanak segíteni kitörni a mélyszegénységből, szükségük lenne egy közösségi térre. Jelenleg ehhez gyűjtenek forrásokat, hogy felépülhessen az a 75 négyzetméteres épület, ahol foglalkozásokat tarthatnak, valamint létrehoznának egy mosodát és közfürdőt is a rászorulók számára. Az egyesület hitvallása, hogy a szegénység, aluliskolázottság már nem perifériális kérdés. Egyre nagyobb számban születnek gyerekek ilyen körülmények közé, és nem is olyan sokára ők lesznek a társadalmunk fenntartói vagy eltartottjai. Ezért szánják az idejüket és az energiájukat a felzárkóztatásra.