Magyarországon most először bíróság is kimondta, hogy nem működik az állami gondoskodás

Pert nyert első fokon a gyermekotthonok és a felelős állami szervek ellen egy volt állami gondozott, bántalmazott fiatal ügyében a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) – tudta meg a Népszava.

Boros Ilona, a TASZ jogásza lapunknak elmondta: a 2021-ben indult eljárás végén a Fővárosi Törvényszék kimondta, a minisztérium és a fenntartó megsértette a fiú egyenlő bánásmódhoz való jogát azzal, hogy nem biztosítottak számára megfelelő nevelőszülői ellátást. A gyermekotthonok pedig a testi épséghez és egészséghez fűződő személyiségi jogait sértették meg, mert nem nyújtottak számára drogrehabilitációt, és folyamatosan bántalmazó, megfélemlítő környezetnek tették ki. Jogellenes volt az is, hogy indokolatlanul zárták el egy elkülönítő szobába, ami súlyos lelki károkat okozott neki. Az ítélet nem jogerős, mert a Belügyminisztérium, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SZGYF), illetve az érintett intézmények felettes szervei fellebbeztek.

– Noha hagyományosan a gyerekek családból kiemelésével összefüggő jogsérelemmel foglalkozunk, azzal is szembesültünk, hogy hova kerülnek ezek a gyerekek. És azt láttuk, hogy olyan tömegintézményekben kell élniük, amelyeket rég be kellett volna zárni – mondta Boros Ilona. Ezek az intézmények tele vannak a legsérülékenyebb gyerekekkel. Az is nyilvánvalóvá vált – folytatta –, hogy ezeken a helyeken bántják is a gyerekeket.

A TASZ gyakran kap megkeresést jóérzésű nevelőktől, akik a gyermekek érdekében keresik meg őket, azonban a nevüket nem merik vállalni. A civilszervezet szeretett volna ilyen ügyben pert indítani, de vizsgálatot nem kezdeményezhet, az intézményekbe sem mehet be, mert a Belügyminisztérium és az SZGYF minden monitorozó civil szakértőt, szervezetet kitiltott minden intézményéből. Mint Boros Ilona elmondta, sokáig várt a szervezet arra, hogy legyen valaki, aki vállalja a perrel járó nyilvánosságot.

A most 22 éves, mélyszegénységbe született Ricsi azonban úgy döntött, elindít egy ilyen pert, azért, hogy ne történhessen meg mással az, ami vele. A fiút szülei helyett nagynénje nevelte, korai haláláig. Ricsi ekkortól egyedül élt az utcákon, a telepi drogterjesztés áldozataként drogfüggővé vált. A bagi és dányi romatelepen élő fiatalokat támogató Bagázs Egyesület mentoráltja lett, 14 évesen került állami gondozásba.

– Nagyon nagy küzdelmek után sikerült elérni, hogy Ricsit zárt otthonba helyezzék el, így biztonságba kerüljön – erről már Both Emőke, az egyesület társelnöke, szakmai vezetője beszélt lapunknak. Mint mondta, a biztonság egy sajátos fogalom ezen a területen, mert Ricsi kint ugyan súlyosan veszélyeztetett helyzetben, konkrétan életveszélyben volt, de a szakellátásban is tragikussá vált a helyzete.

– Először egy nevelőszülőhöz került, aki a speciális szükségletű gyerekkel nem tudott mit kezdeni. Az egész nevelőszülői hálózat nincs felkészülve az ilyen problémára – mondta.

A fiút végül a speciális fiatalokkal foglalkozó, zártan működő Kalocsai Gyermekotthonba utalták be, ahol az első perctől kezdve bántalmazták.

De a büntetés eszköze a gumiszobába zárás, vagy a sötét, hideg elkülönítő szoba is. Itt 24 órát kell eltölteni alsónadrágra vetkőzve – az intézeti jegyzőkönyv szerint Ricsi azért került többször ide, mert feleselt és káromkodott.

A megfélemlítés működik, szakemberek viszont nincsenek, a fiú drogproblémáját, gyermekkori traumáit egyáltalán nem kezelték.

Both Emőke szerint noha a drogrehabilitációs központokban van intenzív terápia és rehabilitáció is sorstárs segítőkkel, vagy szakemberekkel, Kalocsán erre nem volt példa. Ricsi elmondása szerint ő néhányszor ugyan találkozott pszichológussal, de a gyerekek magukra maradtak a problémáikkal, félelmeikkel, érzéseikkel, traumáikkal. Egy év után a gyermekkorában elkövetett, drogfüggőségéhez köthető lopások miatt átszállították az aszódi javítóintézetbe – folytatta. Ott végre jól érezte magát, megfelelően bántak vele, de amikor a büntetése letelt, költöznie kellett. Ugyan kérelmezte: hadd maradhasson a javítóban, visszaszállították Kalocsára, ahonnan később áthelyezték Zalaegerszegre. Az egyetlen biztos pontot a Bagázs Egyesület jelentette az életében, illetve a szervezet egyik nyugdíjas, önkéntes mentora volt a támasza. A férfi rendszeresen látogatta őt, érzelmi támogatást nyújtott neki.

Boros Ilona azt mondta, ez a kapcsolat segített abban, hogy Ricsi ügyében pert tudtak indítani. A Bagázs követte az életét, és mindent dokumentált, és ezt tette az önkéntes mentor is, akinek volt egy nagyon részletes, sokoldalas naplója a találkozóikról, heti telefonbeszélgetésekről, ebbe leírt mindent amit látott, és tapasztalt.

– Ha a jogerős másodfokú ítélet megerősíti az elsőfokút, akkor egyrészt Ricsi sérelemdíjat kap, másrészt pedig bíróság mondja ki ezekről a nagyintézményekről, hogy bántalmazzák a gyerekeket. Illetve, hogy nincs elég, és megfelelő nevelőszülő a rendszerben – mondta Boros Ilona.

Noha Ricsit évekkel ezelőtt érték a fenti sérelmek, a helyzet azóta nem lehet jobb. – Ombudsmani jelentések igazolják, hogy évtizedek óta romlik a helyzet az intézményekben. Tavaly nyáron a gyerekvédelemben dolgozókat életmódvizsgálattal alázták, emiatt sokan hagyták ott a szakmát, pedig már előtte is akár 20 százalékos személyi állomány hiánnyal működtek az intézmények. Az átláthatatlanság súlyosbítja a helyzetet. Független ellenőrző szervezetek nem jutnak be, a dolgozók pedig mindennaposan félelemben élnek. Gyakran halljuk anonim nevelői panaszokból, hogy a fenntartói irányból az az utasítás, hogy ha jogsérelem történik egy gyerekkel, azt nem szabad leírni, tilos, hogy bárhol nyoma legyen. Aki ezt megszegi, azt kirúgással fenyegetik, miközben a segítő szakembereket, tárgyi feltételeket nem biztosítja az állam. Kijelentette: ez az ügy nemcsak Ricsiről szól, hanem a gyermekvédelmi rendszer összes szereplőjéről.