Paul Kagame, Ruanda elnöke a Népszavának: Akik kritizálnak, jöjjenek ide, és próbálják meg jobban csinálni, mint én!

A 31 éve történt mészárlás évfordulója alkalmával Ruanda elnökét, Paul Kagamét telefonon értük utol és arról a nemzetközi sajtóban megjelenő álláspontról kérdeztük, miszerint újra háborút akar. A modernkori történelem egyik legnagyobb szégyenfoltja az 1994-es ruandai népirtássá nőtt mészárlás. Ekkor a hutuk a tuszik ellen fordultak, alig 3 hónap alatt nyolcszázezer ember vesztette életét, Paul Kagame elnök egyértelmű állásfoglalása szerint nem Ruanda, hanem az egész világ elbukott, amiért nem avatkoztak közbe, hagyták, hogy borzalmas gyilkosságok, kegyetlenkedések és az erőszak uralkodjon az országban.

Bár a ENSZ végül beismerte a felelősségét, Paul Kagame egyre inkább úgy gondolja, országának egyedül kell megküzdenie most is a nehézségekkel, nem számíthat senkire. Helyzetét megnehezíti, hogy míg korábban a nyugati sajtó kedvence volt, manapság terroristaként, technokrata jégemberként, diktátorként jellemzik és támadják is, hogy a kongói-ruandai határvidéken egyre nagyobb a háborús fenyegetettség, az elnök ellenfelei és ellenségei szerint mindez Paul Kagame bűne, aki újra konfliktust és háborút akar.

Megkeresésünkre az államfő azt mondta, semmi sem igaz abból, hogy ő háborút szít.  – Önmagadnak lenni, szilárdan kitartani az identitásodban, nem könnyű feladat. Akárcsak ennek az országnak a felszabadítása. Áldozatokat követelt, és egyeseknek fel kellett adniuk az ember legértékesebb dolgát: magát az életet. A ruandaiak életüket áldozták azért, hogy országunk olyanná váljon, amilyennek lennie kell. Nekünk, ruandaiaknak készen kell állnunk mindig, minden pillanatban, és meg kell húznunk a határokat. Emellett pedig kötelességünk küzdeni a jogainkért! - magyarázta a tuszi Paul Kagame, aki egyébként annak idején ugandai menekülttáborban nőtt föl, a hutuk elől menekült a családja a szomszéd országba.

Az elnök állítása szerint ő nem háborút szít, hanem azt teszi, amit tennie kell, hogy az országot megvédje. Hozzátette: ha kell meghal a hazájáért, épp azon dolgozik, hogy soha többé ne fordulhasson elő az, ami 1994 április 6-án itt elkezdődött, majd csaknem egymillió ember meghalt. Az egyre gyakrabban bírált Paul Kagame szerint országa most sem számíthat semmire és senkire a nemzetközi közösségből. – Magunkra vagyunk utalva, Ruanda puskaporos hordó, ez pedig nem egyszerű feladat. Hogy profánul fogalmazzak, egyszerűen csak azt üzenem: akik kritizálnak, jöjjenek ide és csinálják jobban, mint én!". Emlékeztetett: Bill Clinton volt amerikai elnök a népirtást kormánya legnagyobb kudarcának nevezte,

Franciaország ugyanis az akkori elnök, François Mitterrand alatt szoros szövetségese volt a hutuk vezette Juvenal Habyarimana kormánynak a gyilkosságokat megelőzően, Ruanda pedig azzal vádolta Franciaországot, hogy figyelmen kívül hagyta vagy elmulasztotta a figyelmeztető jelzéseket, és kiképezte a támadásokat végrehajtó milíciákat. Franciaország következetesen tagadta a bűnrészességet. Az Emmanuel Macron három évvel ezelőtti megbízásából készült jelentés arra a következtetésre jutott, hogy Franciaország "súlyos és elsöprő felelősséget visel".

Paul Kagame néhány intézkedése épp Ruandában vált ki egyre nagyobb elégedetlenséget. E sorok írója is találkozott az elnökkel 2014-ben, amikor a 20. évforduló alkalmával a kigali stadionban hatalmas megemlékezést tartottak, legalább 300 külföldi újságíró és fotós örökítette meg az esemény legtragikusabb pillanatait. Az akkori  előadás egyik legfontosabb eleme az volt, amikor valamiféle színdarab keretében eljátszották a mészárlást a legapróbb részletekig. Volt olyan kollégám, aki nem látott a könnyeitől, a stadionban a lelátókon sikoltoztak az emberek, többeket merevgörcsben vitt el a mentő. Most megkérdeztük az elnököt, hogy ez például mire volt jó. Arra is kíváncsiak voltunk, miért hozott olyan rendeletet, hogy az emberek ezek után nem beszélhetnek a genocídiumról,ki kell békülniük áldozatoknak és gyilkosoknak, békejobbot nyújtani egymásnak. – Nem gondolja, hogy a monumentális megemlékezés, ugyanakkor a hallgatás parancsa egymásnak ellentmondó és diktatórikus intézkedés? – firtattuk, de Paul Kagame nemmel válaszolt. – Emlékeznünk kell, ugyanakkor okkal tiltjuk, hogy bárki a származásáról beszéljen vagy az akkor történtekről. Mert épp az utóbbi nagyon veszélyes, ha nem kontrollálnánk folyamatosan a helyzetet, bármikor újra elszabadulna a pokol. Nálunk nagyon törékeny a béke. A stadionban történt tömegpszichózis okozta hisztéria is azt mutatja: az emberek nincsenek még túl a történteken, segíteni kell nekik, hogy tovább tudjanak lépni. Ha nyíltan beszélnek, illetve hutunak vagy tuszinak titulálnák önmagukat, az lenne igazán veszélyes. Az egyetlen járható út, hogy ezekkel a rendelkezésekkel megtartsuk a békét - húzta alá az  önvizsgálatból nem túl erős Kagame, aki hivatali idejét is meghosszabbította. .

A ruandai demokrácia minőségéről érdeklődő kérdésünkre az elnök azt válaszolta, – Van egy hajlam azt gondolni, hogy az afrikai vezetők csak azért vannak, hogy rossz dolgokat tegyenek a saját népükkel, hogy ezek a vezetők annyira rosszak, hogy azt sem tudják, mi a jó.

– magyarázta Paul Kagame. Csakhogy legfőbb riválisát először eltiltották attól, hogy induljon, majd le is tartóztatták. Diane Rwigara letartóztatásáról az elnök azt mondta, nem ő tartóztatta le, ehhez semmi köze. – Én valóban távozni akartam. Nem vagyok egy csalárd ember, tisztességesen teszem a dolgomat, és hangsúlyozom, a béke fenntartása a célom, nem pedig ellentétek szítása tette hozzá Paul Kagame, aki a Ruandai Hazafias Front vezetőjeként került hatalomra, miután a ruandai polgárháború során 1994-ben legyőzte a hutu kormányzatot és véget vetett a népirtásnak.